Két verseskönyv
| Két verseskönyv szerző: Szerb Antal Fodor József Lihegő erdők és Mentes Mihály Muzsikál az erdő című kötete |
Fodor József nagy reklámmal felfedezett költői tehetsége mellett – mely «Lihegő erdők» című kötetében most ad magáról először egységes képet – nem lehet egy pár elismerő vagy gáncsoló szóval elmenni. Fodor a nagy reklám dacára, csakugyan egyike a legfontosabb «fiataloknak». Az Ady-utánzók óriási táborából talán az egyetlen tehetséges ; ami nagyon nagy szó, mert Ady oly súllyal nehezül e fiatalok erőtlenebbjeire, hogy megfojt bennük minden önállóságot ; ezért a különbek, az okosak, gondosan elzárják költészetüket Ady hatása elől és inkább Babits költészetéből tanulják meg, amit minden fiatal költőnek tanulnia kell.
Fodor József mintaképe a késői Ady, a rövid sorba tört hosszú mondatok, prófécium tömörségű képek költője. De ez a mintakép-megjelölés tulajdonkép csak első pillanatra jellemző Fodorra. Ha tüzetesebben vizsgálja az ember, érzi, hogy nagyon sok önálló vonás van ebben a költőben.
Először is óriási, semmiféle ekonómiát, semmiféle kompoziciós megkötöttséget nem ismerő kép-gazdagsága, csak a töretlen fiatalság áraszthatja, tombolhatja, viharozhatja így magából a képeket, ilyen lendülettel, ilyen fanatizmussal – és ilyen céltalanul. Képeinek őserdejében (mert nem szimbolista díszpalánták ezek, hanem vad, kozmikus őspáfrányok, valami elsülyedt dzsungelben), eltéved minden gondolat.
Ez a másik sajátossága: intellektuális líra, az érzelmi életnek igen szűk skáláján mozog, a költő élményeiből jóformán mit sem fed fel, mégsem találjuk meg gondolati magvát. Valami általános, pantheisztikus, fiatalos lelkesültség, mely az örök szépség és egyéb örök dolgok felé tör, de ezek az eszmék a képek viharában sosem tudnak konkrét formát ölteni
Legfőbb ereje a dekoratív páthosz, itt találja meg legönállóbb hangjait: amikor nem akar semmit sem kifejezni, csak kiáltani akar a kiáltó gyermeki örömével, egy nagyot; pl. Budapest című versének hölderlini lendületű kezdő-felsorolásában vagy az Esti dalban :
- Isten hajóraja Világ hullámán!
- Ó, hol lengünk, melyik tejút alatt?!
- S a domború tengernek messze mélyén
- Lobogva úszik trónhajónk: a Nap.
Furcsa tehetségének legkellemetlenebb vonása bizonyos esetlenség, melyről nem tudni, őszinte nem-tudás vagy szándékolt primitívség. Fodor mindenkép elég fiatal még hozzá, hogy mindkettőtől megszabaduljon. Ilyen rossz rímeket, ilyen daltalanul megzökkenő ritmusokat, mint itt-ott Fodor jó verseiben is, gimnázistáknál ha találunk.
Előttem még egy erdő-címes verseskötet : de ezek az erdők nem lihegnek, csak muzsikálnak – micsoda világok különbsége ! Mentes Mihály: Muzsikál az erdő című kötetében összegyüjtött versek igénytelen, kellemes, vidékien szabályos ritmusokban zenélnek, azt gondolom, pap lehet a szerzőjük, nagyon megnyugtatóak, nagyon szelidek, Ady, Kosztolányi és főkép Sík Sándor hatása, megszűrve, meghalkítva a végsőkig. De a lihegő erdők után jól esik, hogy ilyen csendes emberek is akadnak.