Két vers

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Két vers
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1928 eleje

               +
        `K. S. | tbc-ben`

Elsirattam - sírni szabad -
legjobb, sánta elvtársamat.

Kevés jó csók volt a fején:
harcos volt és cipészlegény.

Dolgozott is, hallgatott is,
mikor örült, topogott is -

nem csinál már több lábbelit,
szeretőt is talált pedig,

harcos volt a teste-lelke,
díszt: sortüzet érdemelne.


        `A három kovács`

A három rettentő kovács
halottunk sírjánál megáll -

az egyik tüzet fujtató,
hogy meg ne hűtse a halál.

A másik tüzes, százkilós
abroncsból glóriát csinál, -

szoknyában van a harmadik,
izzó gyereket kalapál.