Jézus és a gyermek

A Wikiforrásból
Jézus és a gyermek
szerző: Gárdonyi Géza

       Lőn pedig, hogy a tanítás után leüle Jézus egy pálmafának hüvösén. És kisdedeket vivének hozzája, hogy megáldaná őket.
S Jézus tekinte reájok, és megáldá őket egyenkint.
Lőn pedig hogy az egyik gyermekecskét maga elé állitván, mondá tanitványainak:
- Nézzétek e kisdednek szemét. Bizony mondom néktek, ilyen szemüek az én Atyám ártatlan angyalai a mennyek országában.
S hogy kezét a gyermek fejére emelvén, megáldá őtet.
Vala pedig ott egy karon-űlő kisded, fehér-arczu és fekete-szemü, öltözete gyolcs ingecske, - ki szomorúan néz vala Jézusra.
Jézus pedig ölébe vevén azt a gyermeket, kérdezé:
- Mi bajod kicsikém?
A gyermek fölemelé balkezét és felele panaszosan:
- Bibis.
És az anyja szóla:
- Darázs csípte meg a kezecskéjét reggel. Már mindent raktunk rá, mindennel orvosoltuk, de nem találjuk füvét.
És a gyermek ismét mutatá kezét, mondván panaszosan:
- Bibis.
Jézus pedig kérdezé:
- Fáj-e még, kedves?
A gyermek könnyezve felelé:
- Fáj.
És Jézus szóla:
- Meggyógyítom, hogy ne fájjon.
És megcsókolá a gyermek kezét azon a helyen, ahol a darázs megcsípte.
- Fáj-e még?
A gyermek pedig felelé:
- Nem.
És Jézus arczára bámula hálás nézéssel.
Látván pedig ezt az anyák, mindnyájan örvendezének; és hazatérvén, mindeneknek elbeszélék Jézus cselekedetét.
És az anyák ma is, ha a gyermek azt mondja: bibis, Jézus csókját nyomják a sebecskére.