Imák

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Imák
szerző: Somlyó Zoltán

Öröktől fogva örök íz:
ott gyöngyöznek a szívben és a szájban.
Öröktől fogva
rápermetezve innyre, vérre, fogra.

A legbékésebb türelem
ezek bennünk s a csönd és az igazság.
A legbékésebb türelem:
imáink forrva fojtott tüzeken.

Sejtelmünk se lehet,
mely percben lépnek szájunk lépcsőjére.
Sejtelmünk se lehet,
mikor szállnak fel bánatunk felett.

Nevetsz és szónokolsz az isten ellen
és papot, vallást hetykén eltörülsz.
Nevetsz és szónokolsz az isten ellen…
S holnap keresztet vetsz a gyönge mellen.

Hetven-kilencven éven át
a gőgben ülsz te daccal, tagadással.
Hetven-kilencven éven át.
Egy éjjel haldokolsz s hivod a menny borát.

Vagy meg se halsz,
csak egy szeszélyes nő elé esel.
Vagy meg se halsz
és esküre hajt a szerelmi harc.

Két ujjad égre emeled
s két biborajk felé a jó isten nevét.
Két ujjad égre emeled:
mi tegnap semmi volt, minden az ma neked.

Élet, csók és halál
először szolgád, aztán úr fölötted.
Élet, csók és halál
minden szívben imakönyvet talál.
S vagyok !