Hogyan is lett ez a világ
Hát, réges-régen minden másképp volt. Nem volt semmi a földön, mert hogy föld se volt. Sehol sem volt semmi. És minden nap vasárnap volt, az Úr meg csak hátradőlt a trónusán, és prédikált egész álló nap, minden áldott nap. Kivéve szombaton, mert akkor mindenki ment a halsütésre.
Így hát egy nap, amikor mindenki kint volt a halsütésen, ették a sült halat, itták a vaníliasodót,[1] és jól mulattak, az Úr lenyelt egy korty sodót, ami sehogy se volt az ínyére.
– Ez a sodó nem az én ízlésem szerint van fűszerezve, Gábriel – mondja az Úr. – Valahogy túl sűrű is.
– Pedig tele van tejjel meg tojással, Uram – feleli Gábriel.
– Tudom – mondja az Úr –, de szerintem kéne bele egy-két csepp égbolt.
– Nincs egy csepp égboltunk se – mondja Gábriel. – Az utolsót is felhasználtuk, egy csöpp se maradt a korsóban.
– Rengeteget égboltot használtok – mondja az Úr. – Úgy tűnik, akármikor jövök a halsütésre, sosincs elég égbolt. És tessék, már megint csodát kell tennem, hogy legyen. De most aztán annyit csinálok, hogy ne kelljen folyton ezzel vacakolnom.
Így hát az Úr hátradőlt és csodát tett. – Legyen hát égbolt! – mondta. – És amikor azt mondom, legyen égbolt, nem csak egy kicsinyke égboltra gondolok. Úgy értem, legyen rengeteg égbolt!
Hát, azt látni kellett volna, mennyi égbolt lett! Annyi volt mindenfelé, hogy az angyalok meg a kerubok alig tudtak repülni tőle. Mindenki térdig állt benne, reszketve, prüszkölve, vacogva.
– Hát, azt hiszem, én hazaviszem a kerubjaimat, hogy megszárítsam őket – mondja az egyik mama angyal. – Itt állnak ebben a sok égboltban, reszketnek, mintha hideglelésük[2] lenne.
– Ne rontsátok már el a halsütést, csak mert az égbolt elöntötte őket – mondja az Úr. – Ha csak nedvesek, majd én megszárítom őket.
Így az Úr hátradőlt, tett egy újabb csodát, és azt mondta: – Legyen nap, hogy megszárítsa ezeket a kerubokat, mielőtt még tüdőbajt[3] kapnak. – És lőn nap. És meg is szárította őket. De ahogy megszáradtak, rögtön nedvesek lettek újra, mert annyi volt az égbolt.
– Hát – mondja az Úr –, ezzel nem jutunk semmire. Gábriel, nem gondolod, hogy nekünk, férfiaknak, össze kéne fognunk, és árkot ásnunk, hogy ez a sok égbolt lefolyjon valahová?
– Dehogynem, Uram – mondja Gábriel –, csakhogy nincs hová lefolynia.
– Akkor azt hiszem, újabb csodát kell tennem – mondja az Úr. – Úgy tűnik, ha egyszer elkezdem a csodatételt, mindig történik valami más is. Azt hiszem, amíg itt vagyok, csinálok egy helyet, ami befogadja ezt a sok égboltot.
Így az Úr hátradőlt még egyszer, csodát tett, és így szólt: – Legyen hát a föld, hogy befogadja ezt a sok égboltot. – És lőn föld.
Nos, a föld magába fogadta az összes égboltot, mert az égbolt nem volt más, csak a víznek adott flancos név. Az meg befolyt a folyókba, a patakokba meg az árkokba, levonult a földről, és egy csomó szárazföldet hagyott maga után.
Mikor a jó öreg Gábriel meglátta azt a sok szárazföldet, nyugtalan lett. – Nézd csak, mit tettél, Uram! – mondja Gábriel. – Persze, ez nem az én dolgom, mert én folyton a kürtölést gyakorlom. De hát tudod jól, Uram, valakinek meg kell majd művelnie ezt a sok földet.
Így az Úr körülnézett az angyalok között, hogy lássa, kit foghatna be a földművelésre, de úgy tűnt, hogy minden angyal túl elfoglalt ahhoz, hogy szántson. Így hát az Úr azt mondta: – Jól van, teszek még egy utolsó csodát, és teremtek egy embert, hogy megművelje azt a földet. De fogadom, legközelebb, ha elkezdek csodát tenni, hogy egy kis égboltot csináljak, nem leszek ilyen elhamarkodott.
Jegyzetek
- ↑ Eredetiben bi’led custard: Hasonló a főtt pudinghoz, de hígabb. Hagyományos, régimódi desszert az amerikai déli államokból. Tejjel (vagy tejszínnel), tojássárgájával és cukorral lassan melegítik a tűzhelyen, amíg a keverék sűrű, krémes folyadékká nem válik. Ezután ízesítik, leggyakrabban vaníliával, néha egy kis szerecsendióval. Egyértelműen desszert, nem szósz. Hűtve, általában pohárban vagy bögrében szolgálják fel, és isszák. Állaga sűrűbb, mint a tejé, de hígabb, mint a kanállal ehető puding. Majdnem olyan, mint a tojáslikőr, de van egy fontos különbség: a pudingot főzik, ami simább, sűrűbb állagot ad neki, és így nem kell nyers tojást használni. Kedvelt csemege, különleges közösségi összejöveteleken, különösen karácsonykor. A végleges változat magyar fordításában (Devecseri – Majoros) puddingként szerepel.
- ↑ Eredetiben buck aguer: malária (A Délvidék egy másik krónikása William Faulkner is használta ezt a kifejezést pl. az 1930-ban megjelent Míg fekszem kiterítve (As I Lay Dying) című könyvében.
- ↑ Eredetiben phthisic: súlyos légúti megbetegedés. Bővebben angolul