Hillél szava a törvény
| Hillél szava a törvény Ünnep Rendje [2., Móéd], Vegyülések Traktátusa [2., Erubin], 13b fólia |
Abba rabbi jelentette ki Sámuel nevében:
Hillél és Sámáj iskolái három éven át vitatkoztak egymással. Az előbbi is azt állította, hogy "A Halakha[1] a mi nézeteinkkel van összhangban", és az utóbbi is. Akkor az Égi Hang kinyilatkozott:
- MINDKETTŐ AZ ÉLŐ ISTEN SZAVA, DE A HALAKHA HILLÉL ISKOLÁJÁNAK TÖRVÉNYEIT KÖVETI.
Miután mindkettő az élő Isten szava, mi tette hát méltóvá Hillél iskoláját arra, hogy az ő törvényeikkel összhangban rögzítették a Halakhát? Mert szelídek és alázatosak voltak, saját törvényeik mellett Sámáj iskolájáéit is tanulták, olyannyira, hogy azokat sajátjaik elé helyezték.
Mint ahogy ebben az esetben tanultuk: Ha valakinek a feje és testének nagyobb része az ünnepi sátorban van, az asztala pedig a házban, akkor ez Sámáj iskolája szerint elfogadhatatlan, Hillél iskolája szerint elfogadható. Hillél iskolája mondta Sámáj iskolájának:
- Nem úgy történt-e egyszer, hogy Sámáj és Hillél iskolájának öregjei meglátogatták Johannan ben Hahoranic rabbit, és őt fejével és testének nagyobb részével az ünnepi sátorban ülve találták, az asztala pedig a házban volt?
Sámáj iskolája ezt felelte:
- Innen a bizonyíték, amire hivatkozhatunk.
Neki pedig azt mondták:
- Ha mindig így tartottad az ünnepet, akkor sohasem teljesítetted a Sátoros Ünnep parancsát.
Ez azt tanítja, hogy
Aki megalázza önmagát,
azt a Szent - áldassék - felmagasztalja,
aki nagyzol,
azt a Szent - áldassék - megalázza.
Aki keresi a dicsőséget,
azt a dicsőség elkerüli,
aki menekül a dicsőség elől,
azt a dicsőség követi.
Aki hajszolja az időt,
azt az idő visszatartja,
aki kivárja az időt,
azt az idő bevárja.