Harmadik (Kegyelmes szerelem...)

Harmadik szerző: Balassi Bálint

Kiben köszöni Cupidónak hozzá való kegyelmét, tudniillik hogy
Céliát szerelmére felgerjesztette, s kezében adta

azon nótára

 
1 Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél vélem, áldott légyen te neved,
     Veszendő voltomban hogy segélél mostan, hálá légyen teneked!
     Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért, jódot rólam el ne vedd!

2 Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim, távozzatok el tűlem,
     Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal forgottatok körülem,
     Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett Célia énfelűlem.

3 Ez föld szép virágja, éltető illatja hogyha szívemre hatott,
     Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam, mért viseljek bánatot?
     Hiszem elég eddig, azmíg nem voltam víg, hadd éljek már jó napot!

4 Az ország csillaga, szerencsés világa hogyha fejemre terjedt,
     Nékem szolgál, fénlik, más elől eltűnik, csak egyedül rám gerjedt,
     Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek? Lám, nem érzek kínt s terhet!

5 Ez világ minékünk, kiben mi most élünk, vendégfogadó házunk,
     Kiben ha ma lakunk, vagy jót, vagy bút látunk, de holnap meg kimúlunk,
     Azért azon légyünk, azmíg tart életünk, légyen víg telünk-nyarunk!