A lap feldolgozottságának foka

Házasság

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Házasság
szerző: Gárdonyi Géza

Három dolog, amivel soha ne siess:
1. halevés;
2. borotválkozás;
3. házasság.



A házasság szemnek: feleségül vett egy tündért.
A házasság valójában: feleségül vette a nyomoruságot.



Minden forró víz lehűl, ha leveszik a tűzről. Ez történik a házassággal is, amely testi lángokon forr meg.



Mentül fejlettebb valaki, antul kevesebbet gondolkodik a fantáziájával. A fantázia csak házi muzsikus. Akkor hallgatom, amikor akarom.



Agglegény:
- Örülök, hogy nem házasodtam. Látom mennyi gondot okoznak, mily örökkön kellemetlenek a kölykek!
Apa:
- Nem tudod azonban azt, hogy mindig csak a más gyermekei a kölykek.



Ovakodjatok az olyan házasságtól, amelynek oltári lángját nem a sziv gyujtotta meg. A természet rettenetes biró! Semmi büntetése nem jár olyan nehéz láncu bilincscsel, mint amilyennel a nem-őrendelte házasságot bünteti.
Életed hosszán át sántikálod a büntetését.



Mikor a pap érdekházasságot áld meg, bűncselekményt áld meg. S mikor a rossz házasság felbonthatatlanságáról beszél, - az ördög kacagva tapsol a szavára.



A feleség olyan rabszolga, aki az urával szolgáltat magának.



A házasság bizonyára szentség, de a papirost az ördög gyártja hozzá.



A házassági eskü: Soha őt el nem hagyom. S már az elhazudás, - elhagyás.



A nő macskalélek. Csak anyaságában válik emberré.



A magány embere: egész ember. A társaságnak élő: részember. Ez abból is látszik, hogy egymás ügyét a maguk ügyének érzik. Még az is érdekli, ki mennyiért vette a kalapját vagy a csizmáját. Az meg éppenséggel fontos nekik, hogy kinek mennyi a jövödelme, kiadása s ki hogyan él az élete párjával.



Nőt szeretve mindig egy testet szeretünk.



Aki a nőnek rabja, Földnek a rabja. Aki meg szabad a nőtől, a saját állatiságától is megszabadul.



A könnyűfejű, házasuló ifjak azt vélik, hogy feleségül venni valakit olyanféle művelet, mint mikor boltban veszünk valamit. Meglátunk p. a kirakatban egy sétapálcát, megtetszik, - megvesszük. Azontul a mienk. Sétálunk vele, pörgetjük, karunk alá fűzzük vagy suhogtatjuk. Hapedig meguntuk, a sarokba támasztjuk, - eltesszük holnapra.
Bezzeg csodálkoznak a kedves ifjak, mikor látják, hogy nem ők sétáltatják és pörgetik és suhogtatják a sétapálcát, hanem az, őket. S nem ők állítják a sarokba, ők maguk kerülnek oda.



Amit a délelőtti órákban elvetsz, ne vedd fel éjszaka.



Aki azt akarja, hogy a házaséletben boldoguljon, mindig fogadja el, amit az asszony akar, de mindig azt cselekedje, amit ő maga akar. Az asszony mindenkor elfogadja a magyarázatot, merthiszen az a fő, hogy a férj nem mond ellent, s még azzal is megbecsüli az aszszonyt, hogy igazolja, magyarázgatja, miért nem lehetett másképp.



A férfi:
- Enyém vagy.
A nő:
- A tied vagyok.
S következik a házasélet amelyben éppen fordítva helyeződik el a mondás.



Semmiféle bűnt nem büntet annyira az Isten, mint azt, amelyet az ember a saját szíve ellen követ el.
Aki a szívét eladja.



Két embert összeköt a szerelem. Kötelékük égi. Megegyeznek, hogy együtt élik át az életet. Az égi kötelék nem elég! - szól közbe az állam.
És a morál nevében vasláncot kovácsol kezükre, lábukra.
- A földi kötelék nem elég! - szól erre az egyház.
És az ég nevében még egy láncot kovácsol a másik mellé.
Megtörténik, hogy a két szerelmes csalódott reménységeiben, s így szólnak:
- Nem vagyunk boldogok. Nincs annak értelme, hogy együtt éljünk.
Akkor veszik észre a két láncot. Akkor tűnődnek először, hogy az állam és egyház mit cselekedett velők. Le kell reszelni. De bele kell reszelni a husba is.
És ezt a mi korunkat a világosság korának nevezzük.



20-25 éves korunkban még nem tudjuk, mi fából vagyunk. Az ember gondolkodása 20-30 év között hétszer megfordulhat. De ebben a korban kötünk házasságot egész életünkre, s a katolikusok felbonthatatlant, mások nehezen felbonthatót. Akit elveszünk, az is befejezetlen ember, változásnak alávetett. Hát akkor nem bolondság-e ilyen szerződést kötnünk?



Láttam egy ókori képet:
Egy római leány egy nyaláb virágot tesz az oltárra.
A nő mikor férjhez megy ilyen virágáldozatként viszi az életét a férfihoz.



A feleség az embernek a második szíve. Épp azért nem szabad tőle sok észt kivánnunk. Mindig gyermek-nyelven beszéljünk vele, mert azt érti legjobban; s mindig bársonyos kézzel érintsük, mert a bőre érzékeny. A melegnek legmagasabb foka is kellemes neki, de a hideg iránt érzékenyebb a pálmánál.



Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.



Laokon, ha csak magában ábrázolták volna, kitűnő szimboluma lehetne a rossz házasságnak.



A házasságot Isten szerzé.
A házassági törvényt az ördögök.
Isten szerint a házasság addig tart, ameddig a szeretet.
Az ördög szerint: a gyűlöletben is halálig.



A rossz asszony lánykorában: vipera üvegben.
Esküvő után: vipera szabadon.



Jegygyűrű a kirakatban.
- Gondold meg, mielőtt bemennél megvenni, hogy ez egy fenmaradt láncszem az elmúlt korok rabszolga-rendszeréből.
- De hogyan gondolhassam meg: hiszen szerelmes vagyok!



Az öngyilkossági hírek végén többnyire ott van ez a stereotip mondat:
Tettét pillanatnyi elmezavarban követte el. Ugyanezt a mondatot lehetne a legtöbb hímen-hírhez is hozzáfűzni.



Az elefánt mielőtt a hidra menne, előre nyujtja az első lábát és rádobbant.
Az emberi élet legkétségesebb hídja a házasság. S nekünk, mikor ahhoz a hídhoz érkezünk, nincs annyi eszünk, mint az elefántnak.



Száz ember mondja:
- Ne vedd el!
Egy belső hangocska megszólal:
- Vedd el!
Mellőzd a száz ember tanácsát.
S ezer ember mondja:
- Vedd el!
A belső hangocska pedig azt mondja:
- Ne vedd el!
A belső hangocska tanácsát kövessed.



A házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő.



Minden házas embernek rámába kellene függesztenie Jézusnak ezt a mondását: Boldogok a békességesek.
Persze az asszony szobájába kellene függeszteni!



Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk.