Háboru árvája

Háboru árvája szerző: Gárdonyi Géza

Fészekből kiesett madár - a nevem.
És én nem tudom: mi történt velem?
Annyit sírtam, a szám is belefáradt:
Jaj, nem találtam apámat, anyámat!

Az éjjel mégis láttam apukám.
Kard volt kezében, seb a homlokán.
Nézett. Szeméből a könny kiesett.
- Apukám édes, fáj-e a sebed?

- Nem fáj, fiam. Szégyelleném, ha fájna.
De búsít, hogy a hős gyermeke árva.
Ha kenyeret kérsz, van-e aki hallja?
A nyoszolyád tán tüskebokor alja?
Ha sírva fakadsz, ki ölel szívére?
Odaborulsz az országút kövére.

- Apukám, - mondtam, - hát már ez se fájjon:
láthatod, hogy hálok puha fehér ágyon,
Kenyér ha kell egy egész nemzet adja.
S ha sirok, mindig lesz aki meghallja:
bárki is az, ki karjait kitárja,
Krisztus szívére borul minden árva.