Gyászdobon

A Wikiforrásból
Gyászdobon
szerző: Somlyó Zoltán

Egy életről szeretnék énekelni,
egy életről megható éneket.

Egy életről szeretnék énekelni
szelíd dalokat, édesem, neked.

Egy életről, amely virágban állott
s valami nagy betegség szállta meg;

s amely a földi édent sose látta,
ki élte: nem a mennyországba megy.

Ha hárfa volna zsibbatag kezemben,
dalom remegne, mint a bús szivek.

Hegedűn hogyha dalomat kísérném,
a könnyje hullna ki mindenkinek.

Ha kürtön fújnám alkonyati órán,
talán – talán te is meghallanád…

De szívemen, e gyászdobon, a hangok
tompán verik az életem dalát…