Felsíró szobor

A Wikiforrásból
Felsíró szobor
szerző: Gulácsy Lajos
Művészélet 1933. 8. sz.

Zárt kapuk, avult kőkeresztek
Hol a virágzó ének?
A dal hová szállt?
Hová tűnt tőletek
Csöndes kőháza —
esdve sírva kérlek.
És Lorolline? ...
Eltűntél örökre?
Én várlak itt hosszú
tizenöt éve.
Lábaim gyökeret vertek
Belőlem kőszobor lett.
Szemem az útra mered örökkön,
hol először megjelentél nekem!
Hab omló fehér ruhában.
Régen