Exegi monumentum
Emlékem áll, szilárdabb, mint az érc,
S magasb, miként a büszke piramid,
Zápor nem rontja, szél nem dönti le,
Sem az idő, mely elmúlni tanit.
Én nem halok meg. Élni fog nevem
És nő hírem. mint rejtve nő a tűz,
Míg jár a Capitolban fel s alá
A főpap és a szende vesztaszűz.
Hol Aufidusnak bősz hulláma zúg,
S Daunus uralkodik a nép fölött,
A dalnokról beszélnek akkor is,
Midőn már rég meghalt, elköltözött.
Oh Melpomene, elsőnek tudd,
Aeoli dalt én vertem lantomon,
A büszkeséget megbocsásd nekem,
S övezd babérral méltó homlokom'!