Este tízkor

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Este tízkor
szerző: Somlyó Zoltán

Itt, hol grófok s hercegeknek büszke palotái állnak
előkelő néma sorban s mindég csukva a kapuk:
egy földszintes kis szobában szűk falak közt itten élek
s este felé árva fejjel kinézek az ablakon.
Átellenben penzió van: sok kis lámpa, pirosernyős
hunyorgat a félhomályban titokzatos-melegen,
két fehér kar halcsontok közt ívelődik bíbelően,
gyönge fodrok ágyra hullnak és az ablak nyitva van…
Nézem, nézem s elgondolom: illendő-e, vagy illetlen?…
Ó… de most a válla villog… Hercegnőm, jóéccakát!
S már a másik házba lágyan álmodozva zongorázzák
habselyembe mártott ujjak egy nocturno bájait.
És a csöndes Sándor ucca (könnyes vándor-ucca nékem)
vissza-visszasóhajt egyet, vagy én sóhajtottam tán?…
Odalent a kapu előtt üldögél a házmesterné –
messzire néz: katonának vitték tegnap az urát.
Fölöttem a bádogeresz hasadékán vajj` mi lenghet
boldogtalan esti szélben?… Papírsárkány. Ott maradt.
Mit álmodhat most a gyermek, aki nappal vele játszott?
Jóllakott-e máma este? S lesz-e majdan katona?…
Túlnan a másik szobában zúg-morog a háziasszony,
csikorog a lába nyoma, dúl-fúl, mint egy porkoláb.
– Sok villany fogy kis szobámban! – váltig csak ezt kiáltozza:
döng a kapu, hogy becsukják. Már megint tíz óra van…
A Horánszky ucca sarkán épp most fordult be a patruj;
rossz csillaguk kiket kerget karjába ez éccakán?…
… Csukjuk bé az ablakot és olvassunk a bibliából,
mint zivatar, özönvíz, vagy földindulás idején…