A lap feldolgozottságának foka

Erdei ének valahonnan

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erdei ének valahonnan
szerző: Radnóti Miklós

Fejünket majd szépen lehajtjuk,
most a bokrok közt hálunk, mint a
madarak, neszelve hogy ropog
a fiatal őzbak csontja amint
álmában elnyúlva csak nő a
pázsiton, mert barátunk látod,
és talán még két hét; agancsa
helyén már szép apró dúdorok
nőnek és elbőgi álmában
magát, hogy fölriadunk; előbb,
mint a virágok nyitnák ajkuk
a harmat előtt, előbb, – előbb,
a hangjukat imádó részeg
madarak énekénél, mert jaj!
oly messze még a derengés is;
majd heverünk csak alvó bokrok
leveleit tépdesve félve
ujjaink között babonásan
nyitott szemekkel nézzük egymást.