Emlékek (Reviczky Gyula)

A Wikiforrásból
Emlékek
szerző: Reviczky Gyula

                    1

Két-három év után reád találtam,
Nagyobb, kaczérabb és büszkébb levél
S én bárgyuságból nem mertem köszönni.
Bámultalak csak, míg el nem tünél.

                    2

Találkozunk megint az utczán,
S én mint ezer más átmenő
Utadból csöndesen kitérek
S elgondolom : beh büszke nő!

Hja kedvesem, a drága nadrág
S finom kabát rég elkopott.
Csámpás czipőmet folt nem állja
S czilinderem ütött-kopott.

                    3

Egyszer-kétszer láttalak csak este,
Báli, tánczoló népség között,
Úgy rohantam véled, mint az őrült.
Valami úgy fájt, úgy üldözött.

Bár zuhantunk volna a pokolba.
Hol örök sötétség éje föd,
Téged tartva ölelő karomba'
Felköszönteném az ördögöt!

                    4

Úgy kerülök minden rokont, barátot
S téged leginkább, úri kedvesem.
Oh mert koldulni nem tudok szerelmet
És csak szivem van, pénzem nincs nekem!