Csantavéri forsponton éjjel

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csantavéri forsponton éjjel
szerző: Somlyó Zoltán

Zörgő forsponton utaztam, ahogy tőled jöttem el.
Zörgő forspont barna sárban éjjel, ím, így énekel:
  E faluba van egy lány,
  kicsi, fehér házba.
  Két keze két puha szárny
  tűzzel pántlikázva.
  Elmaradoz a kis ház,
  fut a forspont, összeráz.
  Hűvös éjben zúg a vér:
  Csantavér, Csantavér.
És a forspont tovább utaz, a bakon egy gyertya ég.
Zörgő forspont döcögése továbbad ezt mondta még:
  Mustos ősz van, mustos ősz,
  víg szekerek jönnek.
  Rajtuk ül az ittas csősz,
  örül az örömnek.
  A subája jó meleg,
  rajt egy lánnyal enyeleg.
  Egyet fordul s hazatér:
  Csantavér, Csantavér.
Lenn a kicsi állomáson pöfékelt már a vonat.
Zörgő forspont búcsúzásul így folytatta dalomat:
  E faluban sír a szél,
  amerre én járok.
  Szegény vándor útra kél,
  mögötte egy árok.
  Sáros árok, nagy árok!
  Így halnak a betyárok,
  kikbe álmot csalt a vér…
  Csantavér, Csantavér.