Barátom a gonosz cakó...
szerző: Berzsenyi Dániel
Barátom! a gonosz cakó megcsalt téged,
Hogy várt fiú helyett ismét leányt hozott.
Azért-e, hogy nem lelt a Minden méhében
Oly magvat, melly hozzád méltó lehetne.
- Nem mindenkor lel ám Kazinczyt a cakó! -
Vagy tán azért, hogy még ne légy vágyás nélkül,
Mert aki semmit sem kíván, nem boldog az.
Akármint van, nyugodj s örülj barátoddal!
Mert nékem a cakó ismét fiút hozott,
Ki oly hasonló hozzám, mint magam;
Zömök, szelíd, barna s gödörkés állú,
Hogy nagy poéta lesz, máris jelenti.
Mert mennél éhesb, annál szózatosb,
S mihelyt megtellik, néma, mint a hal.
Miért nem adhatom néked leánykádért!
Hogy ékes versedet megmenthetném vele,
S vágyásaid legfőbb pontját bétölthetném! -
Hagyján! Remélj! s versed tedd el jövendőre! -
Ne bántsd! Ily szépet változtatni bűn.
Ha kell, ha nem, kérlek, hadd úgy, amint van,
Tovább fog élni ez minden leányidnál.