Béke-gondolatok

Béke-gondolatok szerző: Reviczky Gyula

Csak harcz! Örök harcz minden áron!
Eleje nem volt... lesz-e vége?...
Mikor lesz már csönd a világon,
Mikor lesz már igazi béke?
Meddig fog harczban vér ömölni?
Meddig fog embert ember ölni?

Ki itt a hóhér? Ki a zsarnok?
Király? népszellem? államérdek?
Ki hozza létre mind e harczot?
Kin szárad annyi ember-élet?
S ki fogja elmondhatni végre:
Pihenjetek meg! Itt a béke!

Ah, soha senki! Nem az ember,
Nem a királyok, nem az Isten,
Ki váltig csak gyilkolni rendel...
Természetünk a bűnös itten!
Az ember, épugy mint a féreg,
Gyilkosság nélkül meg nem élhet.

Ki, gyönge bár, ellenszegűlő,
Azt meghóditja majd a kardvas.
A tehetetlen nép az üllő
S kalapács az erős, hatalmas.
Ez zuzta szét mindig a gyengét,
Hajdanta és korunkban egykép.

Veréb, egérke, nyul a sastól,
Tigristül medve, ló remegnek.
Erős a gyengének parancsol
S a katonának fejedelmek.
Mind vérszopók, mindnyájan ölnek!
Csak gyilkosok lakják a földet.

Királyok, büszke hadvezérek!
Mindig folyt vér a harczmezőkön.
Kell, hogy legyen örökre vétek,
Ágyú, szurony ki népet öljön;
De jaj a bűnnek s jaj azoknak,
A kik vérontást létrehoznak!