Bágyad az arcom

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bágyad az arcom
szerző: Somlyó Zoltán

Váltják egymást méla ütemben,
arcom hervatag élén:
ingerek, mosolyos, csábos zamatok:
mulassatok csak és fakuljatok! –
Vigadok ily fakulásfélén!

Minden örömre nyilt már az arcom,
akár egy Marechallrózsa.
Minden illatot ivott az orrom;
két szemem mindent elnyelt előlem,
arcom két ifju csatlósa.

Olyan röhejek hagyták el ajkam,
hogy beléindult a könnyem…
Ingerek, mosolyos, csókos zamatok,
most jönnek a fekete, véres kamatok
s én fizetek, mint egy úr, könnyen!

Minden alkonyon akad egy asszony,
aki még visszaűz egy vágyat.
Ingerek, mosolyos, csókos zamatok:
nevetek, mulatok, taposok rajtatok –
bágyad az arcom. Bágyad!