Az alvó Lilla felett

A Wikiforrásból
Az alvó Lilla felett
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

Nyúgodj csendességgel
     Itten, szép nimpha!
Ládd, mely büszkeséggel
     Féd e boldog fa;

Vágyva árnyékozza
     Téjszín kebledet,
Mely duplán boltozza
     Márvány szívedet.

Két szemed héjában
     Éltem s holtom áll.
Csendes árnyékában
     Álom s Ámor hál;

Mindkettő szemedre
     Rózsaláncot fűz;
Nyugodj, csak kedvedre.
     Nyugodj drága szűz!

Szép virágszálocska
     Mind terűlj alá!
Híves árnyékocska,
     Szállj lebegve rá!

Édesítsd nyugalmát,
     Tiszta csergeteg!
Jőjjetek: jutalmát
     Vénus adja meg.

Kis Zephyr! mellére
     Csendesen borúlj,
Félfedett csecsére
     Gyenge szárnnyal fújj;

Sőt ha tudsz, lelkébe
     Bújj egészen bé
S tudd meg, hogy fektébe'
     Rólam álmod-é?

Nem! ─ Magam vizsgálom,
     Mit gondol most ott,
Vonj szemére, álom!
     Dupla kárpitot,

Játszodtasd altába'
     Kedves képekkel,
Vidd Idáliába,
     Hogy ne keljen fel. ─

Mennyi ösvényemben
     A tövisk s haraszt!
Majd ropog mentemben:
     Ámor! szedd fel azt...

Ah, mely édes ízzel
     Alszik kincsem itt! ─
Pinty, pacsirta, csízzel...
     Majd felserken... Csitt!