A lap feldolgozottságának foka

Apollonhoz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Apollonhoz
szerző: Kazinczy Ferenc

Horác után

Miért könyörgjek én teneked, dicső
Magzatja Zeüsnek, most, mikor illatot
   Gyújtván, először lépek, új pap,
      Zsámolyaidra s arany, szelenczém

Oltárodon bort s búzakalászokat
Ürít? Azért nem, oh nem azért! hogy én
   Nyerjem meg, a mit nagytitokban
      A pulya kér esedezve tőled.

Csillogjon, a kit gyors szekerébe vett
Fortuna imádott bábjaival, s örök
   Gondokra kárhoztatva, kincsét
      Gyűjtse kamatra csikart kamatról

A gazdag; hogy ne a ménesi mézital,
De Cap s Malaga is, s a mi buzogva ömöl,
   Hirdesse vendégének, őtet
      Mint fogadá kegyelembe Plutus.

Nem kell nekem kincs! nékem elég juta;
Nem gőz! pirúlnék, hogyha belőlem is
   Játékot űzne a sors. Rohanjon
      Bármi reám: födöz a középszer.

Csak lantom ihlesd! csak nyilat adj nekem
A szent tegezből, szörnyek ölője, te!
   Szorítsa örűlve jobbom híved:
      Fussa komoly szemem a kaján had!