Amerika! Amerika!: II.b
| Amerika! Amerika!: II.b szerző: Nagy Endre |
De beismerem, hogy aki Newyork, Csikágó és a többi nagyváros felhőkarcolói közt sétálva akarja megítélni Amerikát, olyan alapos munkát végez körülbelül, mint aki a Montmartre éjjeli mulatóhelyein akarja megismerni a francia nemzetet.
Lehetetlen magasságból kellene lenéznie annak, aki az igazi Amerikát akarná meglátni. Én képzeletemmel próbáltam fölkapaszkodni e nézőpontra és láttam, hogy Amerika igazi arcképének a felhőkarcolók nem komponensei. Csak a rücskök rajta. Aszfalt-utak mentén, gonddal ápolt pázsitok közepén az a sok millió takaros kis családi ház: Ez Amerika. Egysejtűek állama.
Az amerikaiak a városokból kiirtották a férgeket, de ennél is nagyobb diadal, hogy a falvakból kiirtották a sarat. Amerikában két dolog ismeretlen: A rovarpor és a lábtörlő szőnyeg.
Az amerikai állam semmitől sem irtózik annyira, mint hogy a családi szentélyekbe hivatlanul benyisson. A kétezer dolláros jövedelem még adómentes. Ilyen szerényebb módúaknál az Állam csak akkor jelentkezik, ha gyerek születik. Halkan bekopog az Állam és megkérdi, hogy van-e bába, kelengye, tej. Ha nincs, ad.
Az iskolában a gyerekeket hétről-hétre lemérik és ha valamelyik gyerek nem gyarapszik eléggé, az Állam újból bekopogtat a szülőkhöz és megkérdi, hogy mire van szükségük.
A régi Rómában családfő az apa volt. Amerikában a gyerek. Ha azt látod, hogy Amerikában a felnőttek milyen gyerekesek, gondolj arra, hogy ez érthető. Akinek olyan szép volt a gyerekkora, nem szívesen mond le róla felnőtt korában se.
A kis amerikai családiházakban nincs kitartott nő. Az asszony épúgy dolgozik, mint a férfi. A munkás felesége maga is a gyárban dolgozik, az ügyvéd felesége gépen ír, az orvos felesége fehérkabátos asszisztensnő. És amelyik asszony a háztartást vezeti, a legtermelőbb munkát végzi, mert Amerikában a legdrágább fényűzés a cseléd.
Az amerikai polgárasszonynak teste, haja ápolt, ruhája, harisnyája, cipője finom, de ha kezet fog vele az ember, az ujja hegye kemény és érdes.
Kávéházak és cukrászdák traccs-helyei Amerikában elképzelhetetlenek. Amikor amerikai asszonyoknak a Gerbeaud-ról meséltem, úgy megborzongtak, mint ha Bovaryné gondolt a főuri szerelmek alcôve-jaira.
Most, a munkanélküliség szörnyű katasztrófájában megjelent az új típus: a családfentartó nő. A mosódákban, konfekciós gyárakban, iparművészeti műhelyekben a nő még kap valahogy munkát, a férj pedig otthon főzi az ebédet, takarítja a lakást, gondozza a gyerekeket.
Az amerikai munkanélküliséget nem szabad, nem lehet európai sötét szemüvegen nézni. Az amerikai szemetesládákból több értéket lehet összeszedni, mint egy macedóniai hetivásár elárúsító-bódéiból. Amerikában a nyomor is gazdagabb.
Nem a rettentő acélhidakon száguldó vonat, nem a hömpölygő autóáradat, nem a rohanó embertömeg Amerika «Leit-Motiv»-ja, hanem a kandalló körül szunyókáló családi idill.
Az a folytonos dübörgés, rohanás, zakatolás csak olyan, mint a gépház, amelynek hazája millió és millió családi fészekbe juttatja el az egyetemes jómód enyhe nyugalmát.