A tél (Elérkeztél hát...)

A Wikiforrásból
A tél
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

Elérkeztél hát, óh didergő december,
     Mert decembert vett rá minden okos ember.
Mormoló szelei a hideg északnak
     A ház ereszére jégcsapokat raknak.
A vizekre, ámbár a vízi istenek
     Haragusznak, márvány hídat építenek.
A sík mezőségen hóhalmok épűlnek,
     Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek.
Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta,
     Melynek köszöntőjét a Teremtő írta.
Sötét üregibe a mély barlangoknak
     Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak.
A farkas, a róka együtt hébe-hóba
     Az erdőre mennek együtt prédálóba.
A bagoly a fagyos fa hideg odvában
     Keservesen huhog szűntelen búvában.
A varjak, e télnek madari, a tornak
     Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak.
Az ember a Bakhus innepét szenteli,
     Kulacs az óldalán, tokajival teli.
Így, noha truccára a kegyetlen télnek,
     Az emberek öröm s nyájasság közt élnek.