A szép hajó

A Wikiforrásból
A szép hajó
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Babits Mihály

Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát,
   szépséged rajzolom eléd,
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.

Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna,
   mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassu és édes ütem szerint.

Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
   diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!

Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát;
   szépséged rajzolom eléd
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.

Melled, a büszke mell, amint előreszökvén
feszíti selymedet, olyan, mint drága szekrény;
   domború, szárnyas ajtaján
minden fény megcsuszik, mint sima pajzs falán.

Kihívó, hetyke pajzs, két rózsás gombbal ékes;
dús szekrény, titka van, és telisteli édes
   bor, illat és drága likőr,
melytől az agy s a szív vad őrületbe dől.

Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna.
   mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassú és édes ütem szerint.

Nemes, szép lábaid, verve a fodrok alját,
a sötét vágyakat ingerlik s fölkavarják;
   ilyen két boszorkány, aki
mély üstjében sötét italát keveri.

Karod, mely Herkules-fiúkkal játszva vína,
mint a sikos boák, kőkemény, noha síma,
   hogy makacsul szorítsad őt,
makacsul fojtva mély szivedbe, szeretőd.

Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
   diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!