A rest ember éneke

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A rest ember éneke
szerző: Po Csü-ji, fordító: Kosztolányi Dezső

Van pártfogóm s rest voltam fölkeresni,
van földem s rest voltam munkámnak esti.
Házam bedűlt s rest voltam tatarozni,
ruhám rongyos s rest voltam rendbehozni.
Bort kaptam és meginni rest a gégém,
így hát a telt pincém üres a végén.
Lantot is kaptam s ujjam rest a húrra,
így hát nem is peng, hallgat újra-újra.
Nincsen kenyér, szól az asszony s tudom bár,
rest a kezem őrölni, kong a hombár.
Barát, rokon ír, a levelük itt ni,
olvasni jó ezt, ám nehéz kinyitni.
Csi Su-je - mondják - mindig tétlen élt,
csak lopta a napot, lebzselt-henyélt.
De ő varázsolt, lantolt néha-néha.
Lefőztem őt: nincs ily mihaszna-léha.