A reggelről

A reggelről szerző: Csokonai Vitéz Mihály

Már alélva pislog szép fénye azoknak
  Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.
Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak
  Felébredésére a piros hajnalnak,
Melly már mosolyogván a nagy hegytetőkre,
  Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.
Az ég alját piros bársonnyal prémezi,
  S aranyos csipkékkel körűl övedezi.
Szép bársony burkokból kihívja azokat
  Az estve még félig bimbó virágokat,
Amellyek kitárván szagos kebeleket,
  Béfűszerszámozzák az egész vidéket.
Mellyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek,
  A kies völgyeket benyargalják velek,
Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak
  És egy fűszerszámos templomot csinálnak,
Amellynek pirosló rózsából rakatott
  Óltárára hint le a hajnal harmatot,
Mellyen asztag temjént gyújtván fel a szelek,
  Az egész szent helyet béfüstölik velek;
Mellynek az ambránál éltetőbb illatja
  Ártatlan érzéssel a lelket elhatja.
Erre a madarak koncerti zengenek,
  S a lélekben egy szép érzést teremtenek.
A szelek is áldó éneket suttognak,
  S rá tisztelő fővel a füvek hajlognak.