A költő minden módon közeledni próbál Becchinához, de ez nem akar tudni róla

A költő minden módon közeledni próbál Becchinához, de ez nem akar tudni róla szerző: Cecco Angiolieri, fordító: Sárközi György

– Becchinám! – Cecco, hallgass, kár a szóért.
– Tiéd vagyok. – Nem érdekelsz, te medve.
– Másé leszek. – Fütyülök a fejedre.
– Megbántasz. – Nem, te küldöd rám a hóhért.

– Vagy a gügyüt. – Verést kap majd a jóért.
– Ki veri meg? – Akinek tartja kedve.
– De mérges vagy! – Igen, ellenfelekre.
– Tehát nem énrám. – Ehhez némi szó fér.

– Szinlelsz. – Bár már az ördög elrabolna.
– Ezt nem kivánhatod. – De ezt kivánom.
– Hisz oly kegyes vagy. – Csak hozzád mogorva.

– És máshoz? – Szívem könnyebben hajolna.
– Rosszul ismertelek. – Igen, belátom.
– Csekély vigasz! – Eredj hát a pokolba.