A hív párhoz

A hív párhoz szerző: Kis János

Fő gyönyörűségem, szebb fele lelkemnek,
Kinn mindennap becsesb kellemek teremnek,
Hív párom, e napot tenéked szentelem,
A legkedvesb oltárt Hymennek emelem,
S kegyes szívvel temjént égetek számára,
Melly sok jóságának légyen csekély ára.

   Életem mosolygó tavasza virult még,
Valamit mutatott a föld s a magas ég,
Mint meg annyi tündér játszadozott velem,
Midőn hozzám kapcsolt téged a szerelem.
Kedves idő! mellyre a hív emlékezet
Bájoló erővel mindég visszavezet,
S mellynek képe bennem mennyei tüzet gyújt,
S ollyá tesz, mint kinek Ganymed nectárt nyújt.

   Kegyes genius volt, melly hozzád vezete,
Most érzem még inkább, melly jóval illete.
Ám átkozzák mások Hyment s vas igáját,
Mi méltán áldhatjuk ránk fénylő fáklyáját.
Elrepültek tőlünk húsz nyarak s húsz telek,
De boldog szerelmünk nem repűlt el velek;
S ámbár lángja már most csendesebben lobog,
Szívünk szentebb s hívebb érzésektől dobog.

   Oh áldassék mindég frígyünk szép kötele,
Örökké kapcsoljon az ég minket vele,
Szebbnél szebb rózsákat hintsen el utunkra,
Valamíg nem jutunk legvégső célunkra.
Jer kedves! jer menjünk, a munka s szeretet
Karjaiban éljünk szerencsés életet:
E két kegyes angyal legyen hív vezérünk,
Valamíg boldogabb hazánkba nem érünk.