A feléledt pásztor (Amott, hol a nyájas patak...)

A Wikiforrásból
A feléledt pásztor
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

Thyrsis

     Amott, hol a nyájas patak
Köveccsin játszadoz,
Laurám a zőld fűzfák alatt
A vőlgybe szunnyadoz,
Én addig e kopár kövön
Panaszlok, jajgatok,
S a déli nagy hévség alatt
Miatta bágyadok.
Én kértem úntalan
Szívét; de hasztalan.
Te jőjj most, gyenge szellet!
S lengvén hajfürtje mellett,
Súgd néki ezt, hogy Thyrsise
Végsőt lehellett.─

Laura

     Megállj, haldokló pásztorom,
Tartóztasd lelkedet!
Tartóztasd! óh, mert lelkem is
Lelkedre éledett.
Altomba' éppen, édesem,
Terólad álmodám,
Midőn Zephyr keservesen
Nyögvén fuvalla rám.

     Ez a szintén megholt
Zephyrke lelked volt,
Amelyre Ámor űle,
S mellembe bérepüle;
Addig csikolt, hogy szívem is
Reád hevűle.