A falusi élet

A falusi élet szerző: Kis János

Boldog vagyok, érzékeny szívem
   Hogy a természetnek örűl.
Szememről e hely, keves hívem,
   Minden könycseppet eltörűl.
A város únalmassá lészen
   Ha soká zúg lármás zaja:
Itt a ki bölcsen ért s jót tészen,
   Jó kedve van s kevés baja.

Előtted az igazság ha szép,
   Kerűld a gőgös nagyságot.
Keresd fel mint a falusi nép
   A virtust és barátságot.
A ki a nagy világba szakad,
   Hamisak közt hamissá lesz:
Itt a beszéd a szívből szakad,
   S a tiszta forráson kitesz.

Itt, felhágván a hegy bércére,
   Csendes víg elmével nézek
Az udvar zajos tengerére,
   Hol ezer bosszús vitézek,
Kiket vakító ál fényekért
   Itt alatt nagyoknak hívnak,
Pántlikákért és keresztekért
   Egymással szüntelen vívnak.

Ne hidd, királyinknak hogy jusson
   Szép rész a szív vigságiban;
Nagy volt Nagy Fridrik a trónuson,
   De víg volt csak Sanssoucyban.
Arany béklyóit ott tette le,
   Ott nyilt neki Elysium,
S gyakran mondta: Beatus ille -
   Vt prisca gens mortalium!

Siess az ollyan jámborokhoz,
   Kiket kalyibák rejtenek;
Az aranyláncosok magokhoz
   Ha szépen felemeltenek,
Ne bízzál mézes beszédjekben,
   Melly utóbb gyakran csűrben hágy.
Boldog, ki bölcsen él rejtekben!
   Bohó, ki sorsán felül vágy!