A fájdalom alkímiája

A fájdalom alkímiája szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád

Van, ki lelke fényébe zár,
Óh, Természet! s van, aki gyászba;
Mi egynek: holtnak síri háza,
Másiknak: élet és sugár!

Titkos Hermes! reám is szállott
Varázsod s adsz bús borzadást,
Olyanná tettél, mint Midást,
A legbúsabb aranycsinálót;

Aranyat vassá ront kezem,
Az édent pokollá teszem;
Nekem már, hogyha felleg indul,

Drága holtak leple leszen,
S hol az ég alja istenin gyúl,
Nagy sírt rakok fel álmaimbul.