A boldogság ablaka alatt

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A boldogság ablaka alatt
szerző: Somlyó Zoltán

Hajnalodik. Egy kopott társzekér
lomhán és döcögve halad,
az ablakom alatt.

Ébren vagyok. Arcom halványfehér;
és gond ül szemeim alatt.
A szekér csak halad, halad.

Én is így, ilyen lomhán, önfeledten,
amint csöndesen előretörök:
mögöttem minden, minden elmarad;

s az a kis zaj, mi a nyomomba kél,
egy lány füléig el sohase ér.

Egy kopott társzekér
a boldogságnak ablaka alatt
örökre elhaladt.