A barátsághoz (Kis János)

A barátsághoz szerző: Kis János

   Szent barátság, ki megvetve minket,
Felkeresni jámbor őseinket,
Nemünktől bucsut vettél,
Égnek boldog lakosa lettél;

   S honnan most is mutatván kegyelmet,
Gyermekedet hozzánk, a szerelmet,
Küldöd, bár számtalanok
Az iránt is háladatlanok.

   Nézz, o kegyes, kegyesen bajunkra,
Boldogítni jőj még világunkra,
Melly nélküled lásd mint jár,
A szerelem sem szerelem már.

   Ha siket lészsz kérésünk szavára,
S a csalárdság képedet magára
Illy bizvást tovább veszi,
O a földet pokollá teszi.