A Guttenberg-albumba

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Guttenberg-albumba
szerző: Vörösmarty Mihály
Johannes Gutenberg, a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálójának tiszteletére kiadott díszes albumba szánta a költő, melyben meg is jelent nemcsak magyarul, de német fordításban is. 1839. szeptember 5. előtt keletkezett.

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

Műfaja: Első olvasásra úgy tünhet: egy klasszicista remekművel állunk szemben.Vörösmarty pontosan betartja az epigramma műfaji szabályait: disztichonban írott, rövid és csattanós. Szerkezete: Tökéletesen szabályos.Meghtározó alakzata a gondolatritmus: az egymás után halmozással -> következő mellékmondatok ugyanabba a struktúrába illeszkednek. Mind egy-egy feltételt szab ("Majd ha...."), így a vers minden sora a zárlatra, a késleltett főmondatra utal előre. Az első hat sorban szereplő feltételek a 18. századi felvilágosodás és liberalizmus legfontosabb üzeneteit fogalmazzák meg. Ehhez képest fontos változást jelent , romantikus jelleget mutat a második résznek a Szózathoz hasonló kozmikus víziója, amely az első rész szabályos gondolatritmusát is felborítja. E vers alig két évvel később, ám jóval kedvezőbb történelmi körülmények között keletkeztt, mint a Szózat. A foglyok kiszabadultak, az új országgyűlés új reményekre adott okot. Ez érződik is a versen: az utolsó sorok jövőképében az optimizmus uralodik. Ha feltételesen is, de a zárlatban az egész emberiség egy közösséggé épül, és a sokféle emberi hangból az "igazság" szó áll össze. Ha az egész emberiség képes közösen ugyanarra vágyakozni, és vágyát közösen, egy szózatban kifejezni, boldog lesz a világ.