130. szonett
Szépem szeme nem lángol mint a nap;
Sem keble, mint a hó, nem oly fehér;
Piros korall, ajkánál pirosabb;
Sötét haja selyemmel föl nem ér;
Van rózsa fehér, patyolat s bibor,
Az ő arczán ily rózsa nem virul;
Hímes mezőn jobb illat árja forr
Mint kedvesem fürtjérül, ajkirul;
Hallgatnom őt öröm, de jól tudom,
Hogy a zene sokkal fölötte szép;
Angyal nem járt még vélem egy uton,
S megvallom, ő ha jár, csak földre lép:
S ő nékem mégis szebb, ritkább virág
Mint bármihez csalfán hasonliták.