(Ellenőrzési főszemle)
szerző: Ady Endre
November négy egy hosszu évben
Hires, dicső és drága nap,
Akkor feszit fényes ruhában
Sok ismeretlen hős alak;
Akik máskor jámbor polgárok
S meghuzzák szépen magukat
- E nagy napon nagyon feszitnek
A tartalékos tiszt urak.
Büszkén járnak a sétatéren,
Tartásuk hetyke és merész,
Mert azt hiszi a tartalékos,
Hogy most minden szem rája néz.
Ha nagy csoportban lépdegélnek,
Csörtetik büszkén kardjukat...
Egy évben egyszer, igy szokták ezt
A tartalékos tiszt urak.
A lányok nagy zavarban vannak:
Mennyi sok tiszt, ez szörnyüség.
Hisz annyi tiszt van a világon,
Hogy minden lánynak jut elég!
És ez borzasztó nagy baj lenne,
Mert igy lejárják magukat,
─Még jó, hogy nem igazi tisztek
A tartalékos tiszt urak...
Ők nem gondolnak elmulásra,
Mert szép az élet igy nagyon:
Az embernek egyenruhában
Oly sok tekintélye vagyon.
De hát rövid a nagy dicsőség
S mikor a másnap felvirrad,
- Ismét jámbor polgárok lesznek
A tartalékos tiszt urak.