(Aki Hazájának...)

A Wikiforrásból
(Aki Hazájának...)
szerző: Vörösmarty Mihály

Aki Hazájának kívánván hű fia lenni,
     Érte dühös harcban vérrel elázva fetreng,
Vagy más hasznokat hajt, izzad köz Honja javáért,
     Örvendhet, mert már célja jutalmat ajánl.
Boldog az a gyermek, kinek Atyja után maradott nyáj
     Tér mezején legelész, s járja tulajdon aklát.
Kit szent csendesség táplál nyúgalmas ölében,
     Boldog, ez életnek mert nem is hallja zaját.
Boldog az is, kinek Ősei termő földeket hagytak,
     Melyeket ő vígan szántogat ökreivel.
Mégis boldogb az, kit lelki tulajdoni, s a rény
     Táplálván nem ereszt vég hanyatlásra soha.
Erre tehát törekedni, ezért fáradnia illik,
     Aki szerencsésebb életet élni ohajt.
A rény jó hazafit táplál, nem győzi meg aztat
     Semmi kevélységnek bájkecse, semmi veszély.