Üres sarok a szekrényben

A Wikiforrásból
Üres sarok a szekrényben
szerző: Somlyó Zoltán

Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös lámpaernyőm.
Cserépkályhám, mályvaszinű,
amelyben ég a szén bizsergőn.

Van szekrényem is, ó, de jó.
Van benne foltos, tiszta holmi.
Ha belényulok, a kezem
szédülten elkezd tántorogni.

Fodrok helyett nagy, szomjas vágy,
piros álmok a mély sarokban,
amit üresen hagytam – és
reád gondoltam… Rád gondoltam.

Van egy hajtűm, te hagytad itt,
mindig rámnéz és ó, az is vár…
Van mindenem, van mindenem,
csak könnyem nincs már! Könnyem nincs már!