Ötödik (Mely csuda gyötrelem...)

A Wikiforrásból
Ötödik
szerző: Balassi Bálint

Kiben az Célia szerelméért való gyötrelméről [szól,]
hasonlítván az szerelmet hol malomhoz s hol haranghoz

 
1 Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem búmra most malommá lett,
     Hol mint gabonáját, engemet, szolgáját szép Céliával őrlet,
     Siralmam patakja az kereket hajtja, kin lisztté létig töret.

2 Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem már szinte haranggá lett,
     Kit szerelem bennem félen vér ellenem, rám támadván amellett,
     Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással szegény, nyugalma helyett.

3 Mint egy kristálykövet soha el nem törhet, noha éget, verőfén,
     Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet, el nem rontja tüzes kén,
     Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl, mint kristály, kit süt hév szén.
     

In eandem fere sententiam

 
1 Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,
     Mert belől égek, mint tűzben száraz kender,
     Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

2 Paradicsombéli szépség ábrázatja,
     Virágzó szép tavasz képe állapatja,
     Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.