„Világegyetem” kaucsuksarok

„Világegyetem” kaucsuksarok szerző: Karinthy Frigyes

Harmincezer év múlva pedig leküldé az Úr Riporter arkangyalt a Földre, hogy hozzon hírt, mi történt azóta, és röviden foglalja össze a legfontosabb változásokat, hogy hisznek-e még az emberek, és nincsenek-e fából csinált bálványaik?

Riporter arkangyal visszatért, és szomorú eredményekről számolt be.

– Az emberiség – úgymond – fejlődött valamicskét, szellemileg és anyagilag is, de, én Uram Istenem, ne haragudj, nagyon kínos jelenteni valóm van: új istent választottak maguknak.

– Egészen bizonyosan meggyőződtél erről, ó Riporter arkangyal?

– Egészen bizonyosan. Inkognitóban bejártam a társadalom legkülönbözőbb rétegeit, és behatóan tanulmányoztam a megváltozott viszonyokat.

– És ki ez az új isten, hogy hívják őt, ó Riporter arkangyal?

– Az ő neve „Világegyetem” kaucsuksarok.

– Kaucsuksarok? Micsoda marhaságokat beszélsz, ó Riporter arkangyal?

– Már pedig ez így van, bocsánatot kérek. Eleinte magam se hittem, de meg kellett győződnöm róla, hogy az emberiség egyetlen mozgató eszméje, legmagasabb ideálja és lelkének legmagasztosabb szükséglete, melyért mindenét feláldozni hajlandó: a „Világegyetem” kaucsuksarok.

– Beszélj, ó Riporter arkangyal, mert ennek semmi érteménye nincs. Mi az a kaucsuksarok?

– Ó uram, nem értem én ezt magam se, hidd el. Képzelheted, hogy meglepett engem, hogy ilyen értelmetlen apróság ekkora jelentőséget kapott, de kénytelen voltam meggyőződni róla, hogy ennél fontosabb dolog jelenleg nincs a földön.

Először már az utcán találkoztam az új istenséggel, mihelyt megérkeztem. Háború, szórakozás és szerelem, mindez uralkodik még az emberi nem képzetei közt, amint a falragaszokból és hirdetményekből kivettem, de a leghatalmasabb és legfélelmesebb falragaszok azok voltak, amelyek a „Világegyetem” kaucsuksarok hasonlíthatatlan dicsőségét zengették. E hirdetményekből értesültem arról, hogy nincs ember, nincs asszony és nincs csecsemő a földön, ó uram, ki el ne ismerné, hogy a „Világegyetem” kaucsuksarok legyőzött mindent, ami őt megelőzte, hogy meghódította a világot és agyonverte Napóleont, hogy már Mózes is „Világegyetem” kaucsuksarkot használt, és hogy „Világegyetem” kaucsuksarok nélkül az élet sivár tengődés és kínos halál.

Azután megnéztem a lapokat, ó uram. Voltak hírek, melyek a háborúról, és voltak, melyek a repülőgépről, és voltak, melyek az emberiség boldogságáról beszéltek; de a legnagyobb betűkkel, a legszembetűnőbb helyen arról értesítették a tömeget, hogy hol kapható a „Világegyetem” kaucsuksarok.

Aztán megnéztem az épületeket, ó uram. Én láttam Párisban és New Yorkban olyanokat, melyeknek csúcsa a fellegekbe nyúlt, de a legmagasabb csúcsokon zászlók lengettek, és a zászlókra e szók voltak írva: „Világegyetem” kaucsuksarok. És megnéztem a templomokat, ó uram, és a templomok tetején is ez volt: „Világegyetem” kaucsuksarok.

Aztán megnéztem a temetőket és a temetők kapujára ez volt írva: „Világegyetem” kaucsuksarok, és megnéztem a zászlókat, melyekkel harcba indultak a hősök, és a zászlókon is ez új istenség neve tündökölt; és leszálltam a folyók fenekére, és ott is ezt olvastam; és egyszer feljött egy szivárvány az égre, ó uram, és arra is az volt írva: „Világegyetem” kaucsuksarok.

– Ó Riporter arkangyal, elvetemedett a gonosz emberiség. Menjünk innen, és ne szállj le többé közéjük soha.

– Nem lehet, ó uram. Új isten, az új isten. Én bizony átpártoltam már, ne haragudj. És leszerződtem az új istenséghez ügynöknek (így hívják az új hitvallás papjait), mától kezdve vásárlókat gyűjtök a „Világegyetem” kaucsuksarok londoni fiókjának szolgálatában.