Szegedi Istvánnak a török rabságából kiszabadulásáért való hálaadása

Szegedi Istvánnak a török rabságából kiszabadulásáért való hálaadása szerző: Szegedi Kis István

Hálát adok néked úristen,
Mert vagyok én nagy örömben,
Jelen levél énnekem keserűségemben,
Vígasztalál engem az tömlöczben,
Bátorítád én szívemet az te szent igédben.

Megmentél engemet bánatból,
Megszabadítál tömlöczből
Kivőd lábaimat vas nehézségéből,
Kihozál engemet ellenség kezéből,
Az kegyetlen népnek nagy hatalmasságából.

Meghallgatád imádságaimat,
Meglátád fohászkodásomat,
Eltörléd szememről könyhullatásimat,
Fordítád örömre siralmomat.
Változtatád minden jóra az én dolgaimat.

Megverél engemet úr Isten,
Mert én ellened vetkeztem,
Azért bűneimnek terhét elviselem,
Nagy hálaadásokkal te néked engedtem,
Könyörgöttem én teneked Krisztusnak nevében.
Te reád vettem szemeimet,
Gondoltam igéretedet,
Hogy imádságomban meghallgatsz engemet,
És noha bűnöm vádoltak engemet,
De Krisztusnak igazsága vígasztalt engemet.

...

Így szokott Isten cselekedni
A kiket szeret megveri,
Hogy senki magában ne merészljen bízni,
Akár mindenkitől hívattatni
Mert ő szokta a híveket megszabadítani.

Példát vehet minden én rólam,
Ki valék nyomorúságban,
Istenhez kiálték az én nyavalyámban,
Meghallgata engem imádságomban,
Mert jelen lőn Isten az én fogságomban.

Segítsd híveidet minden szükségekben
Hogy dicsérhessünk tégedet jó szűben, lélekben
Hogy teneked új éneket mondjunk szép versekben.