Szép csöndesen (Meggyógyulok még...)

Szép csöndesen szerző: Juhász Gyula

1919

Meggyógyulok még, oly jó hűs az éj lenn.
A szívem is eláll a csönd ölében.

Meggyógyulok még, nem fáj majd az édes,
Gyönyörrel égő féltésem, ha éj lesz.

A gyöngyvirágok s jázminok felettem
Vígan virulnak majd a síri kertben.

Te tündökölsz szépen tovább a napban
És elfelejted rég, hogy elmaradtam.

A dalaim új ajkon újra zengnek
Mulandó fájást és örök szerelmet.

Folyik tovább a bús, víg földi játék,
Vagy ajkam lenn is a csókodra vár még?