Ovid tavaszdala
| Ovid tavaszdala szerző: Juhász Gyula |
Ex ponto, elveszett
Újra kinyílt a virág, halk zefirek dala száll,
Messze arany nyugaton újra kinyílt a virág!
Újra virulnak a nők, könnyű köpenyke lebeg,
Víg szivük újra lobog, száll nyilad, ős szerelem!
Újra gyönyör e világ, élni kikél a beteg,
Balzsamok árja csorog, vágyakat érez a vén!
Róma egén sugarak, római földön öröm.
Minden arany s fiatal, mert a tavasz hatalom,
Mert a tavasz örök úr, zsoldosa mind, ki szeret
S zászlaja merre lobog, földobog arra a föld!
Óh, de ahol a tavasz köd, borulás, szakadás,
Hol vegyen ottan a szív és dal új örömöt?
Pontusi bús szigeten, gétai táj közönyén,
Római számkiüzött, átkozom én a tavaszt!
Jöjjön a tél, az örök, jöjjön az éj, a sötét,
Jöjjön a sír, a hideg s a fekete feledés,
Jöjjön a néma halál és a világtalan árny,
Hádeszi partokon és létei holt vizeken
Szebb nekem, jobb nekem ott, mint tavaszok idején
Élni tavasztalanúl s vélni: ma Róma örül!