Nem engedjük a forradalom vívmányait!
| Nem engedjük a forradalom vívmányait! szerző: Juhász Gyula |
A háborúk tulajdonképpen konvertált forradalmak. Ezt nem mi mondjuk, ezt a történet és a társadalom tudománya tanítja. Ami belülről robbant volna, a szociális elégedetlenség dinamitját a háborúban kifelé robbantják. Innen, hogy a vesztett háború bőrén kivirágzik az eddig latens forradalom. Minden forradalom lényege, hogy amit lassú, de biztos fejlődéssel elmulasztottak megcsinálni, gyorsan és bizonytalan sikerrel igyekszik helyrehozni. És innen, hogy a legtöbb forradalom kileng, tovább megy, a tehetetlenség törvényénél fogva. Talán ezért is történt, a higgadt utókor történelemírása majd pontosabban megállapítja, hogy a magyar forradalom a kommunista államba torkollott egy időre. Úgy látszik, nemcsak a természetben nincsen ugrás, de a történelemben sincsen.
Viszont, visszafelé se lehet menni, a halottakat (és a halott dolgokat) se lehet föltámasztani és egy forradalomnak se lehet célja a reakció. A mi dicső októberi forradalmunknak mindenesetre vannak olyan vívmányai, amelyeket már ma megállapíthatunk, értékelhetünk, elismerhetünk és a fejlődés irányvonalába beállíthatunk. Talán elég a Habsburg-ház detronizálására, az Ausztriával való közösség megszüntetésére, a hármasszövetség felbontására, a népköztársaság kimondására, a haladó nyugati demokráciákkal való együttfejlődés elhatározására utalnunk. Mindezek ma minimumok, mindezek most történeti szükségszerűségek, ezeket föladni, ezektől eltérni egyenlő volna az ostobasággal, az öngyilkossággal! Éppen azért nyomatékosan rá kell mutatnunk arra, hogy vannak és szerepelnek, sőt kezdenek előtérbe kerülni olyanok, akik ezeket a vívmányokat kezdik ócsárolni, szeretnék visszacsinálni, megpróbálják paralizálni. Holott ezektől minden eltérés tulajdonképpen és természetesen visszatérést jelent a háborúba, az október előttre.
Victor Hugo mondotta, hogy a forradalomnak is vannak törvényei és ezek a törvények is kötelezők, ezeket se lehet büntetlenül megsértem! Az októberi forradalom vívmányait, a nemzeti és emberi szempontból egyaránt fontosakat és szükségeseket nem engedjük elkobozni többé! Nem, nem soha! Ezek a minimumot adják, ezekhez föltétlenül és rendületlenül ragaszkodunk. Nem engedjük, hogy detronizált zsarnokokat a nyakunkba akarjanak ültetni azok, akik nemzeti cégér alatt a Gotterhaltét szeretnék muzsikálni. Nem engedjük, hogy egyéni érdekek a hazafiság bő palástjába burkolózva a dolgozók szolidaritását akarják meggyöngíteni. Nem engedjük, hogy kicsinyes hatalmi szempontokból némelyek balkanizálni próbálják Magyarországot, ahelyett, hogy nyugati szellemben demokratizálnák.
Nem engedjük, hogy a cabinet noir, a titkos diplomácia, az osztályparlament rövidlátása, önzése és elfogultsága ismét föltámadjon, bármilyen formában, de a régi szellemben és megint háborúba, katasztrófába vigye a szenvedő magyarságot. Nem engedjük, hogy itt anarchia legyen rend és haladás helyett!
Nem engedjük a forradalom vívmányait elkótyavetyélni, elherdálni, ellopni vagy elárulni! Nem, nem soha! Több demokráciát, több kultúrát akarunk és követelünk minden vonalon, a forradalom, a magyarság, az európaiság, az Emberiség nevében!