Megszegett sok esküvésed

Megszegett sok esküvésed szerző: Horatius, fordító: Arany János

Ulla si juris . . . . Od II 8.

Megszegett sok esküvésed
   Egyszer ártott volna csak;
Egy fogad lett volna barnább
   Egy kisújjod körme vak:

Elhinném; de valahány új
   Csalfasággal terheled:
Tündöklőbben támad, ifjak
   Köz bajára, szép fejed.

Még javadra vál, hamisan
   Hívni holt szülőd porát,
Az örök istent, s az éjnek
   Néma csillag-táborát.

Maga Vénus már kaczagja,
   A nymphák is együgyűn;
Kaczag Ámor, fenve lángzó
   Nyilát véres köszörűn.

Minden ifju néked serdül,
   Néked nő új szolgahad;
És a régi ─ szidja jármod:
   S fenyegetve ─ ott marad.

Félti anya kis legényét,
   Félti tőled fukar ősz,
S férjét új ara szegény, hogy
   Báj-körödben elidőz.