Julius Caesar

Ez a lap túl hosszú, allapokra kéne bontani. Lásd: Segítség:Könyv forma

Julius Caesar szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:

SZEMÉLYEK	DRAMATIS PERSONAE
JULIUS CAESAR OCTAVIUS CAESAR, MARCUS ANTONIUS, M. AEMILIUS LEPIDUS - triumvirek Caesar halála után CICERO, PUBLIUS, POPILIUS LENA szenátorok MARCUS BRUTUS, CASSIUS, CASCA, TREBONIUS, LIGARIUS, DECIUS BRUTUS, METELLUS CIMBER, CINNA - összeesküdtek Julius Caesar ellen FLAVIUS, MARULLUS tribunosok ARTEMIDORUS, cnidosi sophista JÓS CINNA, költő LUCILIUS, TITINIUS, MESSALA, IFJÚ CATO, VOLUMNIUS - Brutus és Cassius barátjai VARRO, CLITUS, CLAUDIUS, STRATO, LUCIUS, DARDANIUS - Brutus szolgái PINDARUS, Cassius szolgája CALPURNIA, Caesar neje PORTIA, Brutus neje Szenátorok, polgárok, őrök, cselédek, katonák	JULIUS CAESAR OCTAVIUS CAESAR, Triumvir after his death. MARCUS ANTONIUS, Triumvir after his death. M. AEMIL. LEPIDUS Triumvir after his death. CICERO, PUBLIUS, POPILIUS LENA, Senators. MARCUS BRUTUS, Conspirator against Caesar. CASSIUS, Conspirator against Caesar. CASCA, Conspirator against Caesar. TREBONIUS, Conspirator against Caesar. LIGARIUS, Conspirator against Caesar. DECIUS BRUTUS, Conspirator against Caesar. METELLUS CIMBER, Conspirator against Caesar. CINNA, Conspirator against Caesar. FLAVIUS, tribune MARULLUS, tribune ARTEMIDORUS, a Sophist of Cnidos. A Soothsayer CINNA, a poet. Another Poet. LUCILIUS, TITINIUS, MESSALA, young CATO, and VOLUMNIUS, Friends to Brutus and Cassius. VARRO, CLITUS, CLAUDIUS, STRATO, LUCIUS, DARDANIUS, Servants to Brutus PINDARUS, Servant to Cassius The Ghost of Caesar Senators, Citizens, Soldiers, Commoners, Messengers, and Servants CALPURNIA, wife to Caesar PORTIA, wife to Brutus
A történet helye nagyrészt Róma, utóbb Sardis és Philippi környéke.	SCENE: Rome, the conspirators' camp near Sardis, and the plains of Philippi.

Első felvonás

1. szín

Róma. - Utca. Flavius, Marullus s egy sereg polgár jőnek.	SCENE I. Rome. A street. Enter Flavius, Marullus, and a Throng of Citizens.
FLAVIUS El, renyhe nép, lóduljatok haza. Ünnepnap ez ma? Nem tudjátok-e, Kézműves létetekre, hogy tilos Hétköznap járni mesterségitek Jelvénye nélkül? Neked mi a munkád?	FLAVIUS. Hence! home, you idle creatures, get you home! Is this a holiday? What! know you not, Being mechanical, you ought not walk Upon a laboring day without the sign Of your profession?—Speak, what trade art thou?
ELSŐ POLGÁR Hát, uram, én ács vagyok.	FIRST CITIZEN. Why, sir, a carpenter.
MARULLUS Hol bőrkötényed és a mérvonal? Mi dolgod itt most legjobbik ruhádban? S te itt miféle műves vagy?	MARULLUS. Where is thy leather apron and thy rule? What dost thou with thy best apparel on?— You, sir; what trade are you?
MÁSODIK POLGÁR Biz’, uram, finom műveshez képest én úgyszólván csak kontár vagyok.	SECOND CITIZEN. Truly, sir, in respect of a fine workman, I am but, as you would say, a cobbler.
MARULLUS De mi mesterséget űzöl? Ki vele!	MARULLUS. But what trade art thou? Answer me directly.
MÁSODIK POLGÁR Oly mű az, uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, ami valóban nem egyéb, mint a rossz viselet megjavítója.	SECOND CITIZEN. A trade, sir, that, I hope, I may use with a safe conscience, which is indeed, sir, a mender of bad soles.
FLAVIUS De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű?	MARULLUS. What trade, thou knave? Thou naughty knave, what trade?
MÁSODIK POLGÁR Ne, kérlek, uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én helyrehozhatlak.	SECOND CITIZEN. Nay, I beseech you, sir, be not out with me; yet, if you be out, sir, I can mend you.
MARULLUS Te helyrehozhatsz, szemtelen fiú?	MARULLUS. What mean'st thou by that? Mend me, thou saucy fellow!
MÁSODIK POLGÁR Igen, uram, megfoldalak.	SECOND CITIZEN. Why, sir, cobble you.
FLAVIUS Te csizmafoltozó vagy, nemde?	FLAVIUS. Thou art a cobbler, art thou?
MÁSODIK POLGÁR Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral. Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok: ha nagy veszélyben vannak, kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, amilyen csak valaha marhabőrt tapodott.	SECOND CITIZEN. Truly, Sir, all that I live by is with the awl; I meddle with no tradesman's matters, nor women's matters, but with awl. I am indeed, sir, a surgeon to old shoes; when they are in great danger, I re-cover them. As proper men as ever trod upon neat's-leather have gone upon my handiwork.
FLAVIUS De mért ma műhelyedben nem maradsz? Mért hordod e népséget fel s alá?	FLAVIUS. But wherefore art not in thy shop today? Why dost thou lead these men about the streets?
MÁSODIK POLGÁR Igazán, uram, csak hogy csizmáik kopjanak, s munkám szaporodjék. De valósággal, uram, azért ünnepelünk ma, hogy Caesart láthassuk s örüljünk diadalán.	SECOND CITIZEN. Truly, sir, to wear out their shoes to get myself into more work. But indeed, sir, we make holiday to see Caesar and to rejoice in his triumph.
MARULLUS Örülni? mért? mi zsákmányt hoz haza? Vagy mely adózók jőnek, szekerét Rabláncaikban ékesíteni? Ti fák, szirtek! gonoszbak mindazoknál! Ó, rög szivek, Rómának vad fiai, Nem ismerétek Pompejust? Mi sokszor Mászkáltatok fel falra, várfokokra, Ablak- s toronyra, sőt kéménytetőkre Emőitekkel és ott ültetek Reggeltől estig, békén várakozva, Láthatni nagy Pompejus menetét Rómának utcáin! S ha szekere Csak feltünék is, nem kezdétek-e Köz zendüléssel oly örömkiáltást, Hogy pandalainak visszhangzásira, Miket ujjongástok ébresztett fel ott, Megreszketett ágyában Tiberis? S ti most még jobb ruhákat öltetek? S ti most még ünnepeltek, és ti most Virágot szórtok annak útain, Ki diadalmat ül Pompejusvér fölött? El innen! Tüstént menjetek haza. Az istenekhez térden esdjetek, Hogy a villámot feltartsák, minek Lecsapni kell e háladatlanságra.	MARULLUS. Wherefore rejoice? What conquest brings he home? What tributaries follow him to Rome, To grace in captive bonds his chariot wheels? You blocks, you stones, you worse than senseless things! O you hard hearts, you cruel men of Rome, Knew you not Pompey? Many a time and oft Have you climb'd up to walls and battlements, To towers and windows, yea, to chimney tops, Your infants in your arms, and there have sat The livelong day with patient expectation To see great Pompey pass the streets of Rome. And when you saw his chariot but appear, Have you not made an universal shout That Tiber trembled underneath her banks To hear the replication of your sounds Made in her concave shores? And do you now put on your best attire? And do you now cull out a holiday? And do you now strew flowers in his way That comes in triumph over Pompey's blood? Be gone! Run to your houses, fall upon your knees, Pray to the gods to intermit the plague That needs must light on this ingratitude.
FLAVIUS El, el, jó földiek, s e vétekért Gyűjtsétek össze sorstársaitokat A Tiberishez; sírjátok vizébe Könyűitek, mig a legaljasabb ár A legfőbb partot csókolandja meg. Nép el. Nézd, hogy megolvadt bennök a salak; Eltűntek, megnémulva bűneikben. Eredj te most a Capitol felé. Én erre tartok. Foszd a szobrokat, Ha melyeket díszjellel fedve látsz.	FLAVIUS. Go, go, good countrymen, and, for this fault, Assemble all the poor men of your sort, Draw them to Tiber banks, and weep your tears Into the channel, till the lowest stream Do kiss the most exalted shores of all. Exeunt CITIZENS. See whether their basest metal be not moved; They vanish tongue-tied in their guiltiness. Go you down that way towards the Capitol; This way will I. Disrobe the images, If you do find them deck'd with ceremonies.
MARULLUS Tehetjük ezt? Tudod, ma vannak a Lupercaliák.	MARULLUS. May we do so? You know it is the feast of Lupercal.
FLAVIUS Sebaj! Ne hagyd Caesarnak díszjelét Semilyen szobrán. Én körülmegyek. S elűzöm utcáról a pórokat. Tedd ezt te is, hol tömve látod őket. Alant repűlend Caesar, szárnyiból E nőni kezdő toll ha tépve lesz: Különben túlszáll ember látkörén, S mindünket szolga félelembe fojt. El.	FLAVIUS. It is no matter; let no images Be hung with Caesar's trophies. I'll about And drive away the vulgar from the streets; So do you too, where you perceive them thick. These growing feathers pluck'd from Caesar's wing Will make him fly an ordinary pitch, Who else would soar above the view of men, And keep us all in servile fearfulness. Exeunt.

2. szín

Ugyanott. - Köztér. Versenyre készülten jőnek díszjárattal s zenével Caesar, Antonius, Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, Casca; utánok nagy csoport s köztük egy jós.	SCENE II. The same. A public place. Enter, in procession, with music, Caesar; Antony, for the course; Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, and Casca; a great crowd following, among them a Soothsayer.
CAESAR Calpurnia!	CAESAR. Calpurnia,—
CASCA Csendesen, hejh! Caesar szól. A zene megszűn.	CASCA. Peace, ho! Caesar speaks. Music ceases.
CAESAR Calpurnia!	CAESAR. Calpurnia,—
CALPURNIA Itt vagyok, uram.	CALPURNIA. Here, my lord.
CAESAR Antoniusnak álld egészen útját, Ha majd pályát futand. Antonius!	CAESAR. Stand you directly in Antonius' way, When he doth run his course.—Antonius,—
ANTONIUS Caesar, uram?	ANTONY. Caesar, my lord?
CAESAR Megemlékezzél versenyed között Calpurniát illetni. Őseink Mondásaként a magtalan, ha íly Szent pálya közben érintik, lerázza A meddőségnek átkát.	CAESAR. Forget not in your speed, Antonius, To touch Calpurnia; for our elders say, The barren, touched in this holy chase, Shake off their sterile curse.
ANTONIUS Nem felejtem. Ha Caesar mondja: tedd, az téve van.	ANTONY. I shall remember. When Caesar says "Do this," it is perform'd.
CAESAR Kezdjétek. S minden rend szerint legyen. Zene.	CAESAR. Set on; and leave no ceremony out. Music.
JÓS Caesar!	SOOTHSAYER. Caesar!
CAESAR Hah! ki szólít?	CAESAR. Ha! Who calls?
CASCA Csendet körül! Hallgasson el ki-ki. Zene megszűn.	CASCA. Bid every noise be still.—Peace yet again! Music ceases.
CAESAR Ki az, ki hozzám szól a sokaságból? Egy hang visítja Caesart, a zenén is Túl hatva. Szólj, Caesar kész hallani.	CAESAR. Who is it in the press that calls on me? I hear a tongue, shriller than all the music, Cry "Caesar"! Speak, Caesar is turn'd to hear.
JÓS Őrizkedjél Martius idusától.	SOOTHSAYER. Beware the Ides of March.
CAESAR Mi ember ez?	CAESAR. What man is that?
BRUTUS Egy jós tanácsolja ónod magadat Martius idusától.	BRUTUS. A soothsayer bids you beware the Ides of March.
CAESAR Hadd lássam arcát, hozzátok közelb.	CAESAR. Set him before me; let me see his face.
CASSIUS Fickó! Jöjj ki a csoportból, tekints Caesarra.	CASSIUS. Fellow, come from the throng; look upon Caesar.
CAESAR Mit szólsz nekem most. Mondd még egyszer el.	CAESAR. What say'st thou to me now? Speak once again.
JÓS Őrizkedjél Martius idusától.	SOOTHSAYER. Beware the Ides of March.
CAESAR Ábrándozó, bocsássuk őt. - Eredj. Harsonák. Mind el, Cassius és Brutuson kívül.	CAESAR. He is a dreamer; let us leave him. Pass. Sennet. Exeunt all but BRUTUS and CASSIUS.
CASSIUS Nem jössz megnézni a versenyt?	CASSIUS. Will you go see the order of the course?
BRUTUS Nem én.	BRUTUS. Not I.
CASSIUS Jöjj, kérlek.	CASSIUS. I pray you, do.
BRUTUS Játék barátja nem vagyok. Kevés van A fürgeségből bennem, mely jutott Antoniusnak. Ám ez fel ne tartson Kivánatodban; én magadra hagylak.	BRUTUS. I am not gamesome; I do lack some part Of that quick spirit that is in Antony. Let me not hinder, Cassius, your desires; I'll leave you.
CASSIUS Régóta, Brutus, szemmel tartalak. Te nem tekintesz oly nyájas szemekkel, Sem szívességet többé nem mutatsz, Milyenhez szokva voltam; szigorún Zord vagy barátodhoz, aki szeret.	CASSIUS. Brutus, I do observe you now of late: I have not from your eyes that gentleness And show of love as I was wont to have: You bear too stubborn and too strange a hand Over your friend that loves you.
BRUTUS Csalatkozol. Ha arcom elsötétült, Lelkem borúja csak magamra tér. Sokféle szenvedély bánt egy kor óta És ötletek, csupán nekem valók, Mi tetteimre tán homályt borít; De ez ne bántsa meg barátimat, (Kiknek sorában egy vagy, Cassius), Se másra múlasztásimat ne értsék, Mint hogy magával Brutus lelke küzd És nyájas lenni máshoz elfelejt.	BRUTUS. Cassius, Be not deceived: if I have veil'd my look, I turn the trouble of my countenance Merely upon myself. Vexed I am Of late with passions of some difference, Conceptions only proper to myself, Which give some soil perhaps to my behaviors; But let not therefore my good friends be grieved— Among which number, Cassius, be you one— Nor construe any further my neglect, Than that poor Brutus, with himself at war, Forgets the shows of love to other men.
CASSIUS Így félreértém bomlott kedvedet, Miért is e keblembe sok nyomós Szándékot s méltó gondot eltemettem. Mondd, láthatod-e, jó Brutus, arcodat?	CASSIUS. Then, Brutus, I have much mistook your passion; By means whereof this breast of mine hath buried Thoughts of great value, worthy cogitations. Tell me, good Brutus, can you see your face?
BRUTUS Nem, Cassius, mert a szem önmagát Nem látja, csak más tárgyról visszavert Sugárok által.	BRUTUS. No, Cassius, for the eye sees not itself But by reflection, by some other thing.
CASSIUS Úgy vagyon. S felette kár, Brutus, hogy nincsenek Ily tükreid, honnan rejtett becsed Szemedbe tűnnék, s látnád másodat. Hallám, miképp sok fő-fő római (A halhatatlan Caesaron kivűl) Brutusról szólva s e kor járma súlyát Nyögvén, ohajtá: vajha a nemes Brutus szemekkel bírna.	CASSIUS. 'Tis just: And it is very much lamented, Brutus, That you have no such mirrors as will turn Your hidden worthiness into your eye, That you might see your shadow. I have heard Where many of the best respect in Rome,— Except immortal Caesar!— speaking of Brutus, And groaning underneath this age's yoke, Have wish'd that noble Brutus had his eyes.
BRUTUS Mily veszélybe Vezetsz te engem, azt kivánva, hogy Olyat keressek bennem, ami nincs?	BRUTUS. Into what dangers would you lead me, Cassius, That you would have me seek into myself For that which is not in me?
CASSIUS Készülj azért, jó Brutus, hallani. És tudva, hogy nem láthatod magad Oly jól, mint tükröződve, tükröd, én, Szerényen felfödöm magadnak azt, Mit még magadról nem tudsz. És ne légy Ezért gyanúval, Brutus, ellenem. Ha köznevetkező, s ha szokva volnék Hálálkodókra szívességemet Pór esküvéssel elpazarlani, S ha észrevetted, hogy hizelkedém Embernek, és forrón ölelgetém S aztán gyaláztam, vagy hogy tor között Egész csoportnak megnyilatkozom, Ugy óvakozzál tőlem. Harsonák és zaj.	CASSIUS. Therefore, good Brutus, be prepared to hear; And since you know you cannot see yourself So well as by reflection, I, your glass, Will modestly discover to yourself That of yourself which you yet know not of. And be not jealous on me, gentle Brutus; Were I a common laugher, or did use To stale with ordinary oaths my love To every new protester; if you know That I do fawn on men, and hug them hard And after scandal them; or if you know That I profess myself, in banqueting, To all the rout, then hold me dangerous. Flourish and shout.
BRUTUS Mit jelent ez Örömkiáltás? Tartok tőle, hogy Caesart a nép királlyá emeli.	BRUTUS. What means this shouting? I do fear the people Choose Caesar for their king.
CASSIUS Igen, te tartasz? Úgy azt kell gyanítnom, Hogy nem szeretnéd.	CASSIUS. Ay, do you fear it? Then must I think you would not have it so.
BRUTUS Azt nem, Cassius; De őt én kedvelem. Hanem miért Tartasz te engem ily sokáig itt? Mi az, mit vágyásod van közleni? Ha közjót illet, tégy becsűletet Egyik s halált a másik szem elé, S én mind a kettőt egy kedvvel tekintem. Mert istenek úgy segítsenek, miként Inkább imádom a becsűletet, Mint félem a halált.	BRUTUS. I would not, Cassius; yet I love him well, But wherefore do you hold me here so long? What is it that you would impart to me? If it be aught toward the general good, Set honor in one eye and death i' the other And I will look on both indifferently; For let the gods so speed me as I love The name of honor more than I fear death.
CASSIUS Ismérem benned, Brutus, ez erényt, Éppen miként külsődet ismerem. Igen tehát, becsűlet tárgya szómnak. Nem mondhatom, te s más mit tartotok Az életről; nekem, magamra nézve, Nem lenni éppen oly kivánatos, Mint élni rémben olytól, mint magam. Szabadul születtem, mint Caesar, s te is; Mindketten szinte jól táplálkozánk S kiálljuk, mint ő, a tél hidegét. Mert egykor egy zord, szélveszes napon, Tiber hulláma küzdvén partival, Így szóla Caesar: „Mersz-e most velem A bősz habokba szállni, Cassius, S amott a pontig úszni?” E szavakra, Fegyverben, mint valék, belészökém, S intém, kövessen. És ő követett. Dühödt az ár s mi vertük, gyors inakkal Hadarva félre és dacos kebellel Előrenyomván. Ám, még mielőtt A feltett ponthoz érnénk: „Cassius!” Kiált Caesar, „Segíts, vagy elbukom.” Én, mint nagy ősünk, Aeneas, kihozta Hátán az agg Anchisest láng közül, Úgy hoztam a fáradt Caesart Tiberis Hullámiból. S most istenné leve Ez ember, s Cassius hitvány teremtmény, Kinek fejét mélyen kell hajtani, Ha Caesar csak ugy odaint feléje. Hispániában egykor láz gyötörte, Reszketni láttam őt, midőn Rohamja jött; ez isten reszketett! A gyáva ajkak színöket hagyák S azon szem, melytől a világ remeg, Fényét veszíté. Hallám nyögni őt; Igen! s azon nyelv, mely Rómát köti, Hogy rá figyeljen és beszédeit Könyvébe rója, az most így nyögött: „Adj innom, ah, Titinius”, Mint egy beteg leány. Ó, istenek! Bámulnom kell, hogy ily gyarló egy ember Elébe vágott a dicső világnak S a pálmát bírja egyedül. Zaj. Harsonák.	CASSIUS. I know that virtue to be in you, Brutus, As well as I do know your outward favor. Well, honor is the subject of my story. I cannot tell what you and other men Think of this life; but, for my single self, I had as lief not be as live to be In awe of such a thing as I myself. I was born free as Caesar; so were you: We both have fed as well; and we can both Endure the winter's cold as well as he: For once, upon a raw and gusty day, The troubled Tiber chafing with her shores, Caesar said to me, "Darest thou, Cassius, now Leap in with me into this angry flood And swim to yonder point?" Upon the word, Accoutred as I was, I plunged in, And bade him follow: so indeed he did. The torrent roar'd, and we did buffet it With lusty sinews, throwing it aside And stemming it with hearts of controversy; But ere we could arrive the point proposed, Caesar cried, "Help me, Cassius, or I sink! I, as Aeneas, our great ancestor, Did from the flames of Troy upon his shoulder The old Anchises bear, so from the waves of Tiber Did I the tired Caesar: and this man Is now become a god; and Cassius is A wretched creature, and must bend his body, If Caesar carelessly but nod on him. He had a fever when he was in Spain; And when the fit was on him I did mark How he did shake: 'tis true, this god did shake: His coward lips did from their color fly; And that same eye whose bend doth awe the world Did lose his luster. I did hear him groan: Ay, and that tongue of his that bade the Romans Mark him, and write his speeches in their books, Alas, it cried, "Give me some drink, Titinius," As a sick girl.—Ye gods, it doth amaze me, A man of such a feeble temper should So get the start of the majestic world, And bear the palm alone. Shout. Flourish.
BRUTUS Köz-felkiáltás ismét; úgy hiszem, E tapsok új tisztesség jelei, Melyekkel Caesar elboríttatik.	BRUTUS. Another general shout! I do believe that these applauses are For some new honors that are heap'd on Caesar.
CASSIUS Ó, mint coloss lép ő a szűk világon, S kis emberek, mi, roppant szárai Alatt bolyongva, széttekingetünk, Gyalázatos sirunkat keresők. Sorsának ember néha mestere. Nem csillaginkban, Brutus, a hiba, Hanem magunkban, kik megbókolunk. Caesar vagy Brutus! Caesarban mi van? Mért volna hangzóbb e név, mint tiéd? Írd össze s szintoly ékes lesz neved; Mondd és a szájnak szintúgy jólesik Mérd s szinte oly nehéz; idézz vele S lelket hivand fel Brutus, mint amaz. Zaj. Egyszerre minden istenek nevében! Ugyan miféle táppal él e Caesar, Hogy ilyen nagyra nőtt? Ó, kor, gyalázva vagy, Nemes fajodban, Róma, megfogyál! A vízözöntől fogva múlt-e kor, Csupán egy s nem több férfival jeles? Ha mondhaták Rómáról mostanig, Hogy tág terén egy ember fér csak el? Valóban, Róma tágas, puszta rom, Ha benne nincsen több egy férfinál. Ó, én s te hallók őseink szavából: Egy Brutus élt hajdan, ki Róma földén A véghetetlen ördög udvarát Szenvedte volna inkább, mint királyt.	CASSIUS. Why, man, he doth bestride the narrow world Like a Colossus; and we petty men Walk under his huge legs and peep about To find ourselves dishonorable graves. Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, But in ourselves,that we are underlings. "Brutus" and "Caesar": what should be in that "Caesar"? Why should that name be sounded more than yours? Write them together, yours is as fair a name; Sound them, it doth become the mouth as well; Weigh them, it is as heavy; conjure with them, "Brutus" will start a spirit as soon as "Caesar." Now, in the names of all the gods at once, Upon what meat doth this our Caesar feed That he is grown so great? Age, thou art shamed! Rome, thou hast lost the breed of noble bloods! When went there by an age since the great flood, But it was famed with more than with one man? When could they say, till now, that talk'd of Rome, That her wide walls encompass'd but one man? Now is it Rome indeed, and room enough, When there is in it but one only man. O, you and I have heard our fathers say There was a Brutus once that would have brook'd Th' eternal devil to keep his state in Rome, As easily as a king!
BRUTUS Hogy engem kedvelsz, nem kétlem: miket Tennem kivánsz, gyaníthatom. Miként Elmélkedém ezekről és korunkról, Majd elbeszélem. Most, ha szívesen Kérnem szabad, ne késztenél tovább. Amit mondál, meggondolom; mi még Van mondandód, békén kihallgatom S időt lelendek, alkalmast reá, Hogy megvitassunk ily fő dolgokat. Addig, nemes barátom, tartsd eszedben, Hogy Brutus inkább lenne pór falun, Mint Róma gyermekeinek egyike Ilyen kemény feltétekkel, minőket Az idő ránk vetni készül.	BRUTUS. That you do love me, I am nothing jealous; What you would work me to, I have some aim: How I have thought of this, and of these times, I shall recount hereafter; for this present, I would not, so with love I might entreat you, Be any further moved. What you have said, I will consider; what you have to say, I will with patience hear; and find a time Both meet to hear and answer such high things. Till then, my noble friend, chew upon this: Brutus had rather be a villager Than to repute himself a son of Rome Under these hard conditions as this time Is like to lay upon us.
CASSIUSS S én örűlök, Hogy gyenge szóm Brutusnak kebliből Csak ennyi szikrát is kifejthetett. Caesar és kísérete visszajő.	CASSIUS. I am glad that my weak words Have struck but thus much show of fire from Brutus.
BRUTUS Lefolyt a játék, s Caesar visszatér.	BRUTUS. The games are done, and Caesar is returning.
CASSIUS Ha erre jőnek, rántsd meg Casca ujját S fanyar szeszéllyel ő majd elbeszéli, Mi történt, méltó megjegyzésre, ma.	CASSIUS. As they pass by, pluck Casca by the sleeve; And he will, after his sour fashion, tell you What hath proceeded worthy note today. Re-enter Caesar and his Train.
BRUTUS Azt megteszem; de nézzed, Cassius: Haragfolt ég Caesarnak homlokán, S a többi úgy néz, mint a vert cseléd. Calpurnia arca sápadt s Cicero Oly rőt s tüzes szemekkel néz körül, Mint a Capitoliumban láttuk őt, midőn Vitában állott a szenátorokkal.	BRUTUS. I will do so.—But, look you, Cassius, The angry spot doth glow on Caesar's brow, And all the rest look like a chidden train: Calpurnia's cheek is pale; and Cicero Looks with such ferret and such fiery eyes As we have seen him in the Capitol, Being cross'd in conference by some senators.
CASSIUS Elmondja Casca majd, mi történt.	CASSIUS. Casca will tell us what the matter is.
CAESAR Antonius!	CAESAR. Antonius,—
ANTONIUS Caesar!	ANTONY. Caesar?
CAESAR Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül, És síkfejű s kik éjjel alszanak. E Cassius ott sovány, éhes szinű; Sokat tünődik s ily ember veszélyes.	CAESAR. Let me have men about me that are fat; Sleek-headed men, and such as sleep o' nights: Yond Cassius has a lean and hungry look; He thinks too much: such men are dangerous.
ANTONIUS Ne féljed, Caesar, nem veszélyes az. Derék és jóérzelmü római.	ANTONY. Fear him not, Caesar; he's not dangerous; He is a noble Roman and well given.
CAESAR Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt, S mégis, ha nevemhez férne félelem, Nem ösmerek, kit inkább kellene Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust. Szünetlen olvas; nagy figyelmező; Átlát az embereknek tettein. Játéknak nem barátja, mint te vagy, Antonius; nem hallgat muzsikát. Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva S eszét gyalázva akkor is, hogy azt Akármi tárgy mosolyra bírhatá. Ily embereknek nyugta nincs soha, Amíg nagyobbat látnak, mint magok, Azért is ők igen veszélyesek. Inkább beszélem, ami félhető, Mint ami rettent: én Caesar vagyok. Jöjj jobb felemre; bal fülem nagyot hall; S mondd el valólag, mit tartasz felőle. Caesar és kísérői el. Casca hátramarad.	CAESAR. Would he were fatter! But I fear him not: Yet, if my name were liable to fear, I do not know the man I should avoid So soon as that spare Cassius. He reads much; He is a great observer, and he looks Quite through the deeds of men: he loves no plays, As thou dost, Antony; he hears no music: Seldom he smiles; and smiles in such a sort As if he mock'd himself and scorn'd his spirit That could be moved to smile at any thing. Such men as he be never at heart's ease Whiles they behold a greater than themselves; And therefore are they very dangerous. I rather tell thee what is to be fear'd Than what I fear, for always I am Caesar. Come on my right hand, for this ear is deaf, And tell me truly what thou think'st of him. Exeunt Caesar and his Train. Casca stays.
CASCA Palástomat megrántátok; beszédtek van velem?	CASCA. You pull'd me by the cloak; would you speak with me?
BRUTUS Mondd el nekünk, mi történt, Casca, most, Hogy Caesar oly setét tekintetű?	BRUTUS. Ay, Casca, tell us what hath chanced today, That Caesar looks so sad.
CASCA Hiszen ti is vele voltatok, vagy nem?	CASCA. Why, you were with him, were you not?
BRUTUS Nem kérdeném úgy Cascától, mi történt.	BRUTUS. I should not then ask Casca what had chanced.
CASCA Hát koronával kínálták meg, s meg levén vele kínálva, ő azt keze fejével félretolta, így, s a nép ujjongatott.	CASCA. Why, there was a crown offer'd him; and being offer'd him, he put it by with the back of his hand, thus; and then the people fell a-shouting.
BRUTUS Mért volt a második zaj?	BRUTUS. What was the second noise for?
CASCA Hát megint ezért.	CASCA. Why, for that too.
CASSIUS Háromszor ujjongtak; miért a végkiáltás.	CASSIUS. They shouted thrice: what was the last cry for?
CASCA Hát megint ezért.	CASCA. Why, for that too.
BRUTUS Háromszor ajánltatott neki a korona?	BRUTUS. Was the crown offer'd him thrice?
CASCA Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint előbb, s az én becsületes szomszédaim minden visszatoláskor sivalkodtak.	CASCA. Ay, marry, was't, and he put it by thrice, every time gentler than other; and at every putting-by mine honest neighbors shouted.
CASSIUS Ki nyújtá neki a koronát?	CASSIUS. Who offer'd him the crown?
CASCA Hát Antonius.	CASCA. Why, Antony.
BRUTUS Jó Casca, mondd el rendét és sorát.	BRUTUS. Tell us the manner of it, gentle Casca.
CASCA Akasszanak fel, ha én nektek rendét, sorát megmondhatom: csupa bolondság volt, nem vigyáztam reá. Láttam Marcus Antoniust, hogy koronát ajánlott neki: tulajdonképpen nem is korona volt, hanem csak afféle párta. - S amint mondám, ő azt először félretolá; mindamellett, úgy gondolom, igen örömest elvette volna. Azután ismét odanyújtá neki, s ő ismét félretolá; de, úgy gondolom, igen nehezen esett ujjait róla levennie. Azután harmadízben nyújtá neki, s ő harmadszor is félretolá. S valahányszor lemondott róla, a gyülevész felsivalkodott, összeverte kérges tenyereit, felhányta izzadságos hálósipkáit, s oly temérdek büdös lélegzetet bocsátott ki, mivel Caesar megveté a koronát, hogy Caesar szinte megfúlt belé, mert arra elájult és lerogyott. Részemről nem mertem nevetni, félvén, hogy ha szájamat kinyitom, teleszívom magamat romlott levegővel.	CASCA. I can as well be hang'd, as tell the manner of it: it was mere foolery; I did not mark it. I saw Mark Antony offer him a crown;—yet 'twas not a crown neither, 'twas one of these coronets;—and, as I told you, he put it by once: but, for all that, to my thinking, he would fain have had it. Then he offered it to him again: then he put it by again: but, to my thinking, he was very loath to lay his fingers off it. And then he offered it the third time; he put it the third time by; and still, as he refused it, the rabblement shouted, and clapp'd their chopt hands, and threw up their sweaty night-caps, and uttered such a deal of stinking breath because Caesar refused the crown, that it had almost choked Caesar, for he swooned and fell down at it: and for mine own part, I durst not laugh for fear of opening my lips and receiving the bad air.
CASSIUS Kérlek, megállj; elájult volna Caesar?	CASSIUS. But, soft! I pray you. What, did Caesar swoon?
CASCA Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt.	CASCA. He fell down in the market-place, and foam'd at mouth, and was speechless.
BRUTUS Az meglehet; nehézség gyötri őt.	BRUTUS. 'Tis very like: he hath the falling-sickness.
CASSIUS Nem, őt nem; minket, engem s tégedet S téged, jó Casca, sujtol a nehézség.	CASSIUS. No, Caesar hath it not; but you, and I, And honest Casca, we have the falling-sickness.
CASCA Nem tudom, hogy érted; annyi bizonyos, hogy Caesar lerogyott. De ha a gizgaz nép meg nem tapsolta s pisszegette őt, amint tetszett vagy nem tetszett nekik, miként az alakosokkal a színen szokott tenni, ne legyek becsületes ember.	CASCA. I know not what you mean by that; but I am sure Caesar fell down. If the tag-rag people did not clap him and hiss him, according as he pleased and displeased them, as they use to do the players in the theatre, I am no true man.
BRUTUS Mit szólt, hogy ismét eszméletre jött?	BRUTUS. What said he when he came unto himself?
CASCA Nos hát, mielőtt lerogyott, látván a közcsoportot örvendeni azon, hogy ő a koronát visszavetette, megnyitá mellruháját, s odamutatá torkát, hogy messék el. És ha én valamiféle kézmíves volnék, szálljak pokolra a gonoszokkal, ha szaván nem fogtam volna. S így lerogyott. S mikor ismét magához tért, monda: ha szóval vagy tettel valami hibát követett volna el, óhajtaná, hogy azt ő nagyságok e bajának tulajdonítanák. Három vagy négy szajha, hol állék, kiáltá: „Ah, a jó lélek!”, s teljes szívökből megbocsátának neki; de ez nem sok figyelmet érdemel: ha Caesar anyjaikat döfte volna is le, nem tesznek vala kevesebbet.	CASCA. Marry, before he fell down, when he perceived the common herd was glad he refused the crown, he pluck'd me ope his doublet, and offered them his throat to cut: an I had been a man of any occupation, if I would not have taken him at a word, I would I might go to hell among the rogues:—and so he fell. When he came to himself again, he said, if he had done or said any thing amiss, he desired their worships to think it was his infirmity. Three or four wenches where I stood cried, "Alas, good soul!" and forgave him with all their hearts. But there's no heed to be taken of them: if Caesar had stabb'd their mothers, they would have done no less.
BRUTUS És erre ment ő oly sötéten el?	BRUTUS. And, after that he came, thus sad away?
CASCA Igen.	CASCA. Ay.
CASSIUS Szólt Cicero is valamit?	CASSIUS. Did Cicero say any thing?
CASCA Igen, görögül beszélt.	CASCA. Ay, he spoke Greek.
BRUTUS S hova vágott vele?	CASSIUS. To what effect?
CASCA Ha én azt nektek megmondom, soha ne nézzek többé szemetekbe. Azok, kik értették, egymásra mosolyogtak, és csóválták fejöket; de, mi engem illet, nekem az görögül volt. Több újságot is mondhatok nektek: Flavius és Marullus, Caesar szobra díszjeleinek lerángatásáért, hűvösre tétettek. Éljetek boldogul. Több bohóság is volt még, ha emlékezném reá.	CASCA. Nay, an I tell you that, I'll ne'er look you i' the face again: but those that understood him smiled at one another and shook their heads; but for mine own part, it was Greek to me. I could tell you more news too: Marullus and Flavius, for pulling scarfs off Caesar's images, are put to silence. Fare you well. There was more foolery yet, if could remember it.
CASSIUS Eljössz ma hozzám estebédre, Casca?	CASSIUS. Will you sup with me tonight, Casca?
CASCA Nem, el vagyok ígérkezve.	CASCA. No, I am promised forth.
CASSIUS Eljössz ebédre holnap?	CASSIUS. Will you dine with me tomorrow?
CASCA Igen, ha élek, s te szándékod mellett maradsz, s étkeid méltók a megevésre.	CASCA. Ay, if I be alive, and your mind hold, and your dinner worth the eating.
CASSIUS Jó! elvárlak.	CASSIUS. Good; I will expect you.
CASCA Azt tedd. Ég veletek! Casca el.	CASCA. Do so; farewell both. Exit CASCA.
BRUTUS Mi lomha fickó vált ebből? Tüzes, Fürgenc fiú volt iskolás korában.	BRUTUS. What a blunt fellow is this grown to be! He was quick mettle when he went to school.
CASSIUS Az ő ma is, ha végrehajtani Kell nagy s nemes merényeket, noha E lomha képet öltözé magára; E durvaság a mártás ép eszén, Mely a gyomort késziti, hogy szavait Jobb ízüen költhessük el.	CASSIUS. So is he now in execution Of any bold or noble enterprise, However he puts on this tardy form. This rudeness is a sauce to his good wit, Which gives men stomach to digest his words With better appetite.
BRUTUS Úgy van. De most megyek; holnap ha tán Beszélni vágysz velem, hozzád megyek; Avagy ha tetszik, jöjj hozzám s bevárlak.	BRUTUS. And so it is. For this time I will leave you: Tomorrow, if you please to speak with me, I will come home to you; or, if you will, Come home to me, and I will wait for you.
CASSIUS Jövök s te addig töprengj a világon. Brutus el. Nemes szivű vagy, Brutus, ám, hiszem, Természeted más útra fogható, Mint melyre hajlik. Azért kivánatos, Hogy a nemes nemessel frígyesüljön. Ki oly erős, hogy nem csábítható? Sújt Caesar engem, Brutust kedveli. De volnék Brutus én s ő Cassius, Nem tántorítna meg. Ma éjszaka Többféle írást, mintha több külön Polgártól jőne, hányok ablakába, Mind arra célzót, mily nagy véleménnyel Vagyon nevéhez Róma; benne titkon Érintve lesz Caesar dicsvágya is. S hadd üljön aztán Caesar biztosan: Megrázzuk őt, vagy rosszabb kort türünk. El.	CASSIUS. I will do so: till then, think of the world.— Exit Brutus. Well, Brutus, thou art noble; yet, I see, Thy honorable metal may be wrought, From that it is disposed: therefore 'tis meet That noble minds keep ever with their likes; For who so firm that cannot be seduced? Caesar doth bear me hard, but he loves Brutus; If I were Brutus now and he were Cassius, He should not humor me. I will this night, In several hands, in at his windows throw, As if they came from several citizens, Writings all tending to the great opinion That Rome holds of his name; wherein obscurely Caesar's ambition shall be glanced at: And after this let Caesar seat him sure; For we will shake him, or worse days endure. Exit.

3. szín

Ugyanott. - Utca. Dörgés és villámlás. Kétfelől jőnek Casca kivont karddal és Cicero.	SCENE III. The same. A street. Thunder and lightning. Enter, from opposite sides, CASCA, with his sword drawn, and CICERO.
CICERO Jó estét, Casca: hazavivéd-e Caesart? Mért lelkendezve, mért nézsz íly merőn?	CICERO. Good even, Casca: brought you Caesar home? Why are you breathless, and why stare you so?
CASCA S te nem rendülsz, midőn a földtömeg Úgy reszket, mint a nád? Ó, Cicero, Láttam vihart, midőn a szél dühe Csomós tölgyfákat megrepeszte; láttam A kevély tengert bőszen felzajogni, Míg a fenyítő felhőkig dagadt. De mind ez éjig, mostanig, soha Tűzzáporon keresztül nem menék. Vagy belső háború van fenn az égben, Vagy az istenekre vakmerő világ Gyújtá fel azt, hogy küldjön pusztulást.	CASCA. Are not you moved, when all the sway of earth Shakes like a thing unfirm? O Cicero, I have seen tempests, when the scolding winds Have rived the knotty oaks; and I have seen Th' ambitious ocean swell and rage and foam, To be exalted with the threatening clouds: But never till tonight, never till now, Did I go through a tempest dropping fire. Either there is a civil strife in heaven, Or else the world too saucy with the gods, Incenses them to send destruction.
CICERO Ki látott ily csodákat valaha?	CICERO. Why, saw you anything more wonderful?
CASCA Egy közrab (arcról őt jól ismered) Feltartva balját, olyan lánggal égett, Mint húsz szövétnek és mégis keze Tüzet nem érző, sértetlen maradt. Ezen felül (azóta kardomat Le nem tevém) a Capitol felé Oroszlánnal találkoztam, ki rám Mereszkedék, mogorván elhaladt S bántatlanul hagyott. Száz halovány Nő ment csoportban máshol, rémüléstől Arcváltozottan, kik megesküvének, Hogy égő férfiakat láttanak Künn járni fel s alá; s az éjmadár Világos délben ült a közteren Vijjogva és huhogva. E csodák, Ha ily együtt járnak, ne mondja senki: Ez volt az ok, s hogy az természetes; Mert úgy hiszem, vészhirdető jelek A föld szakának, melyre szállanak.	CASCA. A common slave—you'd know him well by sight— Held up his left hand, which did flame and burn Like twenty torches join'd, and yet his hand Not sensible of fire remain'd unscorch'd. Besides,—I ha' not since put up my sword,— Against the Capitol I met a lion, Who glared upon me, and went surly by, Without annoying me: and there were drawn Upon a heap a hundred ghastly women, Transformed with their fear; who swore they saw Men, all in fire, walk up and down the streets. And yesterday the bird of night did sit Even at noonday upon the marketplace, Howling and shrieking. When these prodigies Do so conjointly meet, let not men say "These are their reasons; they are natural"; For I believe they are portentous things Unto the climate that they point upon.
CICERO Valóban zordon szellemű idő. De dolgot ember külszínből itél meg, Valódi célját fel nem érheti. Eljő-e Caesar holnap a tanácsba?	CICERO. Indeed, it is a strange-disposed time. But men may construe things after their fashion, Clean from the purpose of the things themselves. Comes Caesar to the Capitol tomorrow?
CASCA Igen; mert meghagyá Antoniusnak Tudtodra adni, hogy holnap bejő.	CASCA. He doth, for he did bid Antonius Send word to you he would be there to-morrow.
CICERO Jó éjszakát; ez a zavart idő Sétálni nem való. El.	CICERO. Good then, Casca: this disturbed sky Is not to walk in.
CASCA Az istenek veled. Cassius jő.	CASCA. Farewell, Cicero. Exit Cicero. Enter Cassius.
CASSIUS Ki van itt?	CASSIUS. Who's there?
CASCA Római.	CASCA. A Roman.
CASSIUS Casca, hangod után.	CASSIUS. Casca, by your voice.
CASCA Nem rossz füled van, Cassius. Minő éj!	CASCA. Your ear is good. Cassius, what night is this!
CASSIUS Derék embernek vajmi kedves éj!	CASSIUS. A very pleasing night to honest men.
CASCA Ki látta valaha égnek ily haragját.	CASCA. Who ever knew the heavens menace so?
CASSIUS Ki a földet látta ily bűnteljesen. Részemről, én az utcákat bejártam, Kivetve magam a veszélyes éjnek, És íly födetlen, mint látsz, mellemet Kitártam a mennykő csapásinak, S midőn a villám kék cikázata Az ég keblét megnyitni láttatott, Útjába álltam s lángja ellenébe.	CASSIUS. Those that have known the earth so full of faults. For my part, I have walk'd about the streets, Submitting me unto the perilous night; And, thus unbraced, Casca, as you see, Have bared my bosom to the thunder-stone; And when the cross blue lightning seem'd to open The breast of heaven, I did present myself Even in the aim and very flash of it.
CASCA De mért kisérted így az egeket? Embernek sorsa félni és remegni, Ha rémitéseűl az istenek Ily szörnyü hírmondókat küldenek.	CASCA. But wherefore did you so much tempt the Heavens? It is the part of men to fear and tremble, When the most mighty gods by tokens send Such dreadful heralds to astonish us.
CASSIUS Tompult vagy, Casca, s melynek rómait Hevítni kéne, az életszikra benned Hibázik, vagy hogy nem használod azt. Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol, Látván az ég ily szertelen haragját. De majd ha való okát meggondolod, Mért e tüzek s e bolygó szellemek; Miért fajul el állat és madár; Mi tesz bohóvá aggot, s kisdedet Bölcselkedővé; mért változnak el E dolgok mind velök szült erejök, Természetök s rendeltetésök ellen Ily balszerűkké: - meg kell vallanod, Hogy ég adá e szellemet beléjök, Intő s ijesztő jellé téve őket A dolgok szörnyü állása miatt: És én egy embert mondhatnék neked, Hasont ez ádáz éjhez, aki dörg, Villámlik, sírokat nyit és dühöng, Miként az oroszlán a Capitoliumnál; Embert, személyre, mint mi, nem hatósbat, De aki bámulandó nagyra nőtt S rémes, mint mind e rendkivűli vész.	CASSIUS. You are dull, Casca;and those sparks of life That should be in a Roman you do want, Or else you use not. You look pale and gaze, And put on fear and cast yourself in wonder, To see the strange impatience of the Heavens: But if you would consider the true cause Why all these fires, why all these gliding ghosts, Why birds and beasts, from quality and kind; Why old men, fools, and children calculate;— Why all these things change from their ordinance, Their natures, and preformed faculties To monstrous quality;—why, you shall find That Heaven hath infused them with these spirits, To make them instruments of fear and warning Unto some monstrous state. Now could I, Casca, Name to thee a man most like this dreadful night; That thunders, lightens, opens graves, and roars, As doth the lion in the Capitol; A man no mightier than thyself or me In personal action; yet prodigious grown, And fearful, as these strange eruptions are.
CASCA Caesar, kit értesz, nemde, Cassius?	CASCA. 'Tis Caesar that you mean; is it not, Cassius?
CASSIUS Akárki bár. Mert most a római Izomra s tagra mint az ősei; De hajh! apáink lelke már kihalt S anyák szivétül kormányoztatunk: Igánk s türelmünk gyáva nőt mutat.	CASSIUS. Let it be who it is: for Romans now Have thews and limbs like to their ancestors; But, woe the while! our fathers' minds are dead, And we are govern'd with our mothers' spirits; Our yoke and sufferance show us womanish.
CASCA Valóban híre van, hogy a tanács Holnap királlyá készül tenni Caesart: Koronát viselhet szárazon, vizen, És mindenütt Itálián kivűl.	CASCA. Indeed they say the senators to-morrow Mean to establish Caesar as a king; And he shall wear his crown by sea and land, In every place save here in Italy.
CASSIUS Akkor tudom, hová döf e vasam: Rabságtól Cassiust mentse Cassius. Erőt gyengének ebben, büntetést Zsarnoknak ebben adtok, istenek: Sem kőtorony, sem rézből vert falak S szűk légü börtön, sem kemény bilincs A szellem erejét meg nem köthetik. Az élet, únva földi nyűgöket, Bucsút magának mindig képes adni. Ha ezt tudom, tudhatja minden ember, Hogy ami rész önkény reám esik, Lerázhatom kényemre. Mennydörög folyvást.	CASSIUS. I know where I will wear this dagger then; Cassius from bondage will deliver Cassius: Therein, ye gods, you make the weak most strong; Therein, ye gods, you tyrants do defeat: Nor stony tower, nor walls of beaten brass, Nor airless dungeon, nor strong links of iron Can be retentive to the strength of spirit; But life, being weary of these worldly bars, Never lacks power to dismiss itself. If I know this, know all the world besides, That part of tyranny that I do bear I can shake off at pleasure. Thunders still.
CASCA Szintugy én. S minden rabnak kezében a tehetség Eltépni szolgasága láncait.	CASCA. So can I: So every bondman in his own hand bears The power to cancel his captivity.
CASSIUS S mért volna hát Caesar zsarnok? Szegény, Tudom, nem volna ő farkas, hanem Mert látja, hogy a rómaiak juhok: Nem volna ő oroszlán, csak magunk Őzek ne volnánk. Aki nagy tüzet Kiván élesztni hirtelen, silány Szalmával kezdi. Róma mely szemét, Mi gaz, mely ízék, hogy rossz tűzi-szerként Oly hitványságnak, mint Caesar, derűt S fényt adni szolgál? Hajh! de fájdalom, Hová ragadtál? Én tán ezeket Készséges rabnak mondom, s tudom, akkor Felelni kell: ám fegyverzett vagyok És a veszély engem meg nem zavar.	CASSIUS. And why should Caesar be a tyrant then? Poor man! I know he would not be a wolf, But that he sees the Romans are but sheep: He were no lion, were not Romans hinds. Those that with haste will make a mighty fire Begin it with weak straws: what trash is Rome, What rubbish, and what offal, when it serves For the base matter to illuminate So vile a thing as Caesar! But, O grief, Where hast thou led me? I perhaps speak this Before a willing bondman: then I know My answer must be made; but I am arm'd, And dangers are to me indifferent.
CASCA Cascának szólasz s oly egy férfinak, Ki nem vigyorgó hírharang. Kezem rá! Kezdj pártot mind e seb orvoslatára, S ha van, ki bármi messze lépni mer, E láb is ott lesz.	CASCA. You speak to Casca; and to such a man That is no fleering tell-tale. Hold, my hand: Be factious for redress of all these griefs; And I will set this foot of mine as far As who goes farthest.
CASSIUS Így! az alku áll. Most, Casca, tudd meg, néhány rómait A legnemesb szivek közül reá birék, Hogy egy merényt vállaljanak velem Becsűletes veszélyü sikerért. Most ők, tudom, Pompejus csarnokában Várnak rám; mert e szörnyü éjszaka Utcán időzni s járni nem való; S az elem alkatja olyan arcot ölt, Mint a merény, mit kezdendők vagyunk: Tüzest, vérengzőt, rémületeset. Cinna jő.	CASSIUS. There's a bargain made. Now know you, Casca, I have moved already Some certain of the noblest-minded Romans To undergo with me an enterprise Of honorable-dangerous consequence; And I do know by this, they stay for me In Pompey's Porch: for now, this fearful night, There is no stir or walking in the streets; And the complexion of the element Is favor'd like the work we have in hand, Most bloody, fiery, and most terrible.
CASCA Légy csendben, itt valaki sietve jő.	CASCA. Stand close awhile, for here comes one in haste.
CASSIUS Az Cinna, járásáról ismerem. Ő jó barátunk. Cinna, hova sietsz?	CASSIUS. 'Tis Cinna; I do know him by his gait; He is a friend.— Enter Cinna. Cinna, where haste you so?
CINNA Téged kereslek. - Nem Metellus ez?	CINNA. To find out you. Who's that? Metellus Cimber?
CASSIUS Nem, Casca, frígyesünk a vállalathoz. Nem várnak, Cinna, rám?	CASSIUS. No, it is Casca, one incorporate To our attempts. Am I not stay'd for, Cinna?
CINNA Örűlök. Mi szörnyü éj ez! Néhány társaink Csodálatos dolgot szemléltenek.	CINNA. I am glad on't. What a fearful night is this! There's two or three of us have seen strange sights.
CASSIUS Nem várnak engem, Cinna? Szólj!	CASSIUS. Am I not stay'd for? tell me.
CINNA Igen, Várnak reád. Ó, Cassius, ha nemes Brutust felünkre bírnád szerzeni!	CINNA. Yes, You are. O Cassius, if you could but win The noble Brutus to our party,—
CASSIUS Jó Cinna; légy nyugodt. Fogd ezt az írást És hagyd a praetor székében, hogy ott Találja Brutus! ezt hajtsd ablakába; Az ős Brutus szobrán ragaszd fel ezt. Onnan Pompejus csarnokába térj, Hol megtalálandsz. Vajjon Decius Brutus s Trebonius is ott vannak-e?	CASSIUS. Be you content. Good Cinna, take this paper, And look you lay it in the praetor's chair, Where Brutus may but find it; and throw this In at his window; set this up with wax Upon old Brutus' statue: all this done, Repair to Pompey's Porch, where you shall find us. Is Decius Brutus and Trebonius there?
CINNA Mind, csak Metellus Cimber nem, ki téged Honn felkeresni ment. Én sietek Ez íratokkal, amint meghagyád.	CINNA. All but Metellus Cimber, and he's gone To seek you at your house. Well, I will hie And so bestow these papers as you bade me.
CASSIUS Aztán Pompejus csarnokába térj meg. Cinna el. Jöjj, Casca: míg nem nappallik, mi Brutust Nézzük meg honn. Főbb része már mienk, Egy ostrom még s egészen bírjuk őt.	CASSIUS. That done, repair to Pompey's theatre.— Exit Cinna. Come, Casca, you and I will yet, ere day, See Brutus at his house: three parts of him Is ours already; and the man entire, Upon the next encounter, yields him ours.
CASCA Ó! magasan ül a nép szivében ő, És ami bennünk bűnnek látszanék, Tekintete, legdúsabb alchymiaként, Érdem- s erényre változtatja azt.	CASCA. O, he sits high in all the people's hearts! And that which would appear offense in us, His countenance, like richest alchemy, Will change to virtue and to worthiness.
CASSIUS Őt és becsét s szükségünket reá, Igen helyesen fogád fel. Most jerünk. Már éjfél múlt s előbb, mint nappalodnék, Felverjük őt és szerződünk vele. Elmennek.	CASSIUS. Him, and his worth, and our great need of him, You have right well conceited. Let us go, For it is after midnight; and, ere day, We will awake him, and be sure of him. Exeunt.

Második felvonás

1. szín

Ugyanott. Brutus kertje. Brutus jő.	SCENE I. Rome. BRUTUS'S orchard. Enter Brutus.
BRUTUS Hejh! Lucius. A csillagokból nem tudom kivenni, Mi messze a nap. Hallod, Lucius! Bár vétkem volna ilyen jól alunni. Nos, Lucius! fel, mondom, Lucius. Lucius jő.	BRUTUS. What, Lucius, ho!— I cannot, by the progress of the stars, Give guess how near to day.—Lucius, I say!— I would it were my fault to sleep so soundly.— When, Lucius, when! Awake, I say! What, Lucius! Enter Lucius.
LUCIUS Híttál, uram?	LUCIUS. Call'd you, my lord?
BRUTUS Vígy könyvszobámba gyertyát, Lucius, S ha ég, jelentsd meg itt.	BRUTUS. Get me a taper in my study, Lucius: When it is lighted, come and call me here.
LUCIUS Igen, uram. El.	LUCIUS. I will, my lord. Exit.
BRUTUS Neki meg kell halni. Ami engem illet, Személyes ok nem indit ellene, Csupán a közjó. Ő koronát kiván: Kérdés: ezáltal mily természetet vált? A hév napfény az, mely kigyót kikölt, S ez vigyázatra int. Koronát neki? Igen, fulánkot adni, hogy vele Kényére ártson. A nagyság visszaél Hatalmával, midőn azt elszakítja A lelkiismerettől. És valót Itélve Caesarról, nem vettem észre, Hogy szenvedély uralkodnék eszén; De köztapasztalás szerint alázat Az ifju nagyravágyás lépcseje, Amelyhez arccal áll a felmenő, De hátat fordít vég fokára jutva A lajtorjának, fellegekbe néz, Megvetve, melyen feljutott, az aljas Lépcsőt. Így Caesar is tehet. Nehogy Tehessen, előzzük őt. És mert vitánk Nem attól kapja súlyát, ami ő most, Fordítsuk így: az, ami most, ha megnő, Ilyen meg olyan túlságokra hág, Tekintsük úgy, mint a kigyótojást Mi, ha kikél, mérges lesz, mint faja, Azért a héjban gyilkoljuk meg őt. Lucius visszajő.	BRUTUS. It must be by his death: and, for my part, I know no personal cause to spurn at him, But for the general. He would be crown'd: How that might change his nature, there's the question: It is the bright day that brings forth the adder; And that craves wary walking. Crown him?—that: And then, I grant, we put a sting in him, That at his will he may do danger with. Th' abuse of greatness is, when it disjoins Remorse from power; and, to speak truth of Caesar, I have not known when his affections sway'd More than his reason. But 'tis a common proof, That lowliness is young ambition's ladder, Whereto the climber-upward turns his face; But, when he once attains the upmost round, He then unto the ladder turns his back, Looks in the clouds, scorning the base degrees By which he did ascend: so Caesar may; Then, lest he may, prevent. And, since the quarrel Will bear no color for the thing he is, Fashion it thus,—that what he is, augmented, Would run to these and these extremities: And therefore think him as a serpent's egg Which hatch'd, would, as his kind grow mischievous; And kill him in the shell. Re-enter Lucius.
LUCIUS Uram, szobádban ég a gyertya már. Kovát keresvén, ezt a zárt irást Találtam ablakodban, s bizonyos, Hogy ott nem volt, midőn fekünni mentem. Levelet nyújt.	LUCIUS. The taper burneth in your closet, sir. Searching the window for a flint I found This paper thus seal'd up, and I am sure It did not lie there when I went to bed.
BRUTUS Visszafekhetsz, még nincs reggel. Fiú, Nincs holnap Martiusnak idusa?	BRUTUS. Get you to bed again; it is not day. Is not tomorrow, boy, the Ides of March?
LUCIUS Nem tudom, uram.	LUCIUS. I know not, sir.
BRUTUS Tekintsd a naptárt s hozz felőle hírt.	BRUTUS. Look in the calendar, and bring me word.
LUCIUS Igen, uram. El.	LUCIUS. I will, sir. Exit.
BRUTUS A légben fenndöbörgő párafény Elég világot ád; olvashatok. Felbontja a levelet s olvas. „Brutus, te alszol. Ébredj s lásd magad, Rómának kell-e hát? - Szólj, üss, javíts. Brutus, te alszol. Ébredj!” Több ilyen elszórt unszolásokat Szedtem fel immár. „Rómának kell-e?” ezt így tölthetem be: Rómának egytől kell-e félnie? Elődim Róma tériről kiverték Tarquiniust királlyá lettekor. „Szólj, üss, javíts.” Beszélni s ütni Szólíttatom fel? Róma! fogadom Csak jobbulás kövesse, megnyered Brutus kezétől mind, amit kivánsz.	BRUTUS. The exhalations, whizzing in the air Give so much light that I may read by them.— Opens the letter and reads. "Brutus, thou sleep'st: awake and see thyself. Shall Rome, &c. Speak, strike, redress—! Brutus, thou sleep'st: awake!—" Such instigations have been often dropp'd Where I have took them up. "Shall Rome, & c." Thus must I piece it out: Shall Rome stand under one man's awe? What, Rome? My ancestors did from the streets of Rome The Tarquin drive, when he was call'd a king.— "Speak, strike, redress!"—Am I entreated, then, To speak and strike? O Rome, I make thee promise, If the redress will follow, thou receivest Thy full petition at the hand of Brutus! Re-enter Lucius.
LUCIUS jő. Tizennégy napja múlt el Martiusnak. Kopogás künn.	LUCIUS. Sir, March is wasted fifteen days. Knocking within.
BRUTUS Jól van: de menj, zörögnek a kapun. Lucius el. Mióta Cassius Caesar ellen unszolt, Nem alhatám. A veszélyteli Tett megtevése s gondolása közt az Egész idő olyan, mint rémalak S borzalmas álom. Akkor a halandó Életerők s a genius tanácsot Ülnek s az ember alkotmánya, mint Egy kis királyság, háborog magában S a zendülésnek sorsát szenvedi. Lucius visszajő.	BRUTUS. 'Tis good. Go to the gate, somebody knocks.— Exit Lucius. Since Cassius first did whet me against Caesar I have not slept. Between the acting of a dreadful thing And the first motion, all the interim is Like a phantasma or a hideous dream: The genius and the mortal instruments Are then in council; and the state of man, Like to a little kingdom, suffers then The nature of an insurrection. Re-enter Lucius.
LUCIUS Testvéred, Cassius, a kapuban, És látni kíván.	LUCIUS. Sir, 'tis your brother Cassius at the door, Who doth desire to see you.
BRUTUS Maga van?	BRUTUS. Is he alone?
LUCIUS Nem, vannak többen is vele.	LUCIUS. No, sir, there are more with him.
BRUTUS Isméred őket?	BRUTUS. Do you know them?
LUCIUS Nem, uram, kalapjok a fülig lenyomva, Palásttal arcok félig födve van, Hogy semmiképp, egy jelről sem birom Kitudni őket.	LUCIUS. No, sir, their hats are pluck'd about their ears, And half their faces buried in their cloaks, That by no means I may discover them By any mark of favor.
BRUTUS Jöjjenek. Lucius el. Ők a párt. Ó, összeesküvés! szégyenled-e Éjjel mutatni vészes arcodat, Hol legszabadabb a rossz? Úgy hol találsz Barlangra nappal, mely elég setét Szörnyarcodat befedni? Ne keress. Öltözz mosolyba s nyájasságba; mert ha Természetes képedben állsz elé, Nem mély eléggé Erebus maga, Hogy eltakarjon a gyanú előtt. Cassius, Casca, Decius, Metellus Cimber és Trebonius jőnek.	BRUTUS. Let 'em enter.— Exit Lucius. They are the faction.—O conspiracy, Shamest thou to show thy dangerous brow by night, When evils are most free? O, then, by day Where wilt thou find a cavern dark enough To mask thy monstrous visage? Seek none, conspiracy; Hide it in smiles and affability: For if thou pass, thy native semblance on, Not Erebus itself were dim enough To hide thee from prevention. Enter Cassius, Casca, Decius, Cinna, Metellus Cimber, and Trebonius.
CASSIUS Félek, nyugalmad ellen vétkezünk. Jó reggelt, Brutus; nem háborgatunk?	CASSIUS. I think we are too bold upon your rest: Good morrow, Brutus; do we trouble you?
BRUTUS Most keltem; ébren virrasztám az éjt. Ismérem mind e férfi társidat?	BRUTUS. I have been up this hour, awake all night. Know I these men that come along with you?
CASSIUS Egytől egyig. S közöttük nincs, ki nem Tisztelne, s mind ohajtják, hogy magadról Oly véleménnyel volnál, mint amellyel Viseltetik minden jobb római. Ez itt Trebonius.	CASSIUS. Yes, every man of them; and no man here But honors you; and every one doth wish You had but that opinion of yourself Which every noble Roman bears of you. This is Trebonius.
BRUTUS Üdvözlöm őt.	BRUTUS. He is welcome hither.
CASSIUS Ez Decius Brutus itt.	CASSIUS. This Decius Brutus.
BRUTUS Üdvözlöm őt is.	BRUTUS. He is welcome too.
CASSIUS Ez itt Metellus Cimber, Casca, Cinna.	CASSIUS. This, Casca; this, Cinna; and this, Metellus Cimber.
BRUTUS Üdvözve légyenek! Mi éber gond vetette fel magát Szemeitek és az éj közé?	BRUTUS. They are all welcome.— What watchful cares do interpose themselves Betwixt your eyes and night?
CASSIUS Egy szóra kérlek. Brutus és Cassius halkan beszélnek.	CASSIUS. Shall I entreat a word? BRUTUS and CASSIUS whisper apart.
DECIUS Itt van kelet; nem a nap kél-e itt?	DECIUS. Here lies the east: doth not the day break here?
CASCA Nem.	CASCA. No.
CINNA Sőt megbocsáss, igen, s amott a szürke csík A fellegek közt a nap hírnöke.	CINNA. O, pardon, sir, it doth, and yon grey lines That fret the clouds are messengers of day.
CASCA Valljátok meg, hogy mindketten csalódtok. Itt, merre kardom vége áll, kel a nap Mi jóval inkább dél iránt esik, Az évnek ifjuságát számba véve; Csak két hó múlva virrad majd fölebb Éjszak felé; és a magas kelet, Mint a Capitolium áll, emerre van.	CASCA. You shall confess that you are both deceived. Here, as I point my sword, the Sun arises; Which is a great way growing on the South, Weighing the youthful season of the year. Some two months hence, up higher toward the North He first presents his fire; and the high East Stands, as the Capitol, directly here.
BRUTUS Mind és egyenként adjatok kezet.	BRUTUS. Give me your hands all over, one by one.
CASSIUS Határzatunkra esküdjünk hitet.	CASSIUS. And let us swear our resolution.
BRUTUS Nem, semmi esküvés! Ha ember arca, Ha lelki gyötrelmünk s a kor hibái Csekély ok, akkor menjünk szét s ki-ki Keresse lomha ágyát jó korán. A nagyralátó önkény hadd tiporjon, Mig el nem hullunk sors szerint. De ha Ezekben, mint hiszem, van annyi tűz, Hogy lelket adjon gyávának s a lágy nőt Vitézzé edzte: úgy, jó honfiak, Mi inger kell még, mint saját ügyünk, Mely jobbitásra unszoljon? mi frígy, mint Hallgató rómaiak kik szavokat Adják s azt vissza nem veszik? mi eskü, Mint emberségnek emberség lekötve, Hogy ez legyen, vagy érte elesünk. Esküdjenek pap, gyáva s a ravasz, Gyarló öreg s oly tűrő lelkek, akik Bántalmat megköszönnek; esküdjék Rossz ügyben oly nép, melyhez nem bizunk: De meg ne fertőztessük e merény Őszinteségét s elszánt lelkeink Buzgalmát, azt gondolva, hogy nekünk is Az ügy- vagy tettre nézve eskü kelle; Holott azon nemes vér, mely pezseg Minden rómaiban, korccsá aljasul, Mihelyt a legkisebb részt megszegi Igéretéből, melyet fogadott.	BRUTUS. No, not an oath: if not the face of men, The sufferance of our souls, the time's abuse— If these be motives weak, break off betimes, And every man hence to his idle bed; So let high-sighted tyranny range on, Till each man drop by lottery. But if these, As I am sure they do, bear fire enough To kindle cowards, and to steel with valour The melting spirits of women; then, countrymen, What need we any spur but our own cause To prick us to redress? what other bond Than secret Romans, that have spoke the word, And will not palter? and what other oath Than honesty to honesty engaged, That this shall be, or we will fall for it? Swear priests, and cowards, and men cautelous, Old feeble carrions, and such suffering souls That welcome wrongs; unto bad causes swear Such creatures as men doubt: but do not stain The even virtue of our enterprise, Nor th' insuppressive mettle of our spirits, To think that or our cause or our performance Did need an oath; when every drop of blood That every Roman bears, and nobly bears, Is guilty of a several bastardy, If he do break the smallest particle Of any promise that hath pass'd from him.
CASSIUS Hát Cicero? Ne kémleljük ki őt? Úgy vélem, ő velünk fog tartani.	CASSIUS. But what of Cicero? Shall we sound him? I think he will stand very strong with us.
CASCA Ne hagyjuk őt ki.	CASCA. Let us not leave him out.
CINNA Nem, nem, semmiképp.	CINNA. No, by no means.
METELLUS Ó, foglaljuk le őt! Ezüst haja Megszerzi a jó véleményt reánk, S szavakat veend javalni tetteinket. Kezünket, az lesz a hír, bölcs esze Igazgatá, s korunk szilaj heve Tekintetével födve nem tünik fel.	METELLUS. O, let us have him! for his silver hairs Will purchase us a good opinion, And buy men's voices to commend our deeds: It shall be said, his judgment ruled our hands; Our youths and wildness shall no whit appear, But all be buried in his gravity.
BRUTUS Ó, hagyjuk őt, ne nyíljunk meg neki. Ő semmi vállalatnak nem barátja, Mely mástól származott.	BRUTUS. O, name him not! let us not break with him; For he will never follow any thing That other men begin.
CASSIUS Hát hagyjuk őt.	CASSIUS. Then leave him out.
CASCA Valóban, ő nem alkalmas.	CASCA. Indeed, he is not fit.
DECIUS Senkit ne bántsunk, mint Caesart magát?	DECIUS. Shall no man else be touch'd but only Caesar?
CASSIUS Jól emlékeztetsz; mert Antoniusnak, Kit Caesar úgy szeret, nem volna jó Tulélni Caesart; álnok kontatóra Fogunk találni benne, és hatalma Oly messze terjedő, ha neveli, Hogy bajba hozhat; jobb elejét vegyük S essék együtt Caesar s Antonius.	CASSIUS. Decius, well urged.—I think it is not meet, Mark Antony, so well beloved of Caesar, Should outlive Caesar: we shall find of him A shrewd contriver; and you know his means, If he improve them, may well stretch so far As to annoy us all: which to prevent, Let Antony and Caesar fall together.
BRUTUS Ádázat volna, Cassius, leütnünk A főt s aztán a testet széttagolni: Ölésben düh, gonoszság azután; Antonius Caesarnak tagja csak. Ne hentesek, de áldozók legyünk. Mi Caesar lelke ellen támadunk fel, S lélekben nincs vér. Vajha, Cassius, Férnünk lehetne Caesar szelleméhez S el nem tagolni Caesart! hajh, de érte Caesarnak vérzeni kell. S nemes barátim, Öljük meg őt bátran, ne dühösen; Metéljük őt fel istenek torául, Ne koncoljuk, mint ebnek szánt dögöt. Tegyen szivünk, mint álnok úr, ki szolgát Vad tettre bujtogat s ha téve van, Feddőzni látszik; ez majd azt mutatja, Hogy nem kaján: szükséges volt müvünk. S ha ezt a nép ily szemmel nézi majd, Orvosnak mondatunk, nem gyilkosoknak. Mi illeti Antoniust, feledd el őt: Ő nem hatalmasb, mint Caesar keze, Caesar fejének estivel.	BRUTUS. Our course will seem too bloody, Caius Cassius, To cut the head off, and then hack the limbs, Like wrath in death, and envy afterwards; For Antony is but a limb of Caesar. Let us be sacrificers, but not butchers, Caius. We all stand up against the spirit of Caesar; And in the spirit of men there is no blood: O, that we then could come by Caesar's spirit, And not dismember Caesar! But, alas, Caesar must bleed for it! And, gentle friends, Let's kill him boldly, but not wrathfully; Let's carve him as a dish fit for the gods, Not hew him as a carcass fit for hounds; And let our hearts, as subtle masters do, Stir up their servants to an act of rage, And after seem to chide 'em. This shall mark Our purpose necessary, and not envious; Which so appearing to the common eyes, We shall be call'd purgers, not murderers. And for Mark Antony, think not of him; For he can do no more than Caesar's arm When Caesar's head is off.
CASSIUS Én tartok tőle mégis, mert azon Rögzött barátság Caesarhoz...	CASSIUS. Yet I do fear him; For in th' ingrafted love he bears to Caesar—
BRUTUS Ah! Cassius, ne is gondolj reá. Ha szereti Caesart, mind, amit tehet, Caesarra emlékezni s érte halni, S ez több, mint tőle telnék; vad gyönyör, Játék, tivornya foglalták el őt.	BRUTUS. Alas, good Cassius, do not think of him: If he love Caesar, all that he can do Is to himself,—take thought and die for Caesar. And that were much he should; for he is given To sports, to wildness, and much company.
TREBONIUS Ne bántsuk, nincs mit tőle tartani; Ő élni, s még ezen kacagni fog. Óraütés.	TREBONIUS. There is no fear in him; let him not die; For he will live, and laugh at this hereafter. Clock strikes.
BRUTUS Csitt! Hány lehet?	BRUTUS. Peace! count the clock.
CASSIUS Az óra hármat üt.	CASSIUS. The clock hath stricken three.
TREBONIUS Ideje, hogy menjünk.	TREBONIUS. 'Tis time to part.
CASSIUS Kétséges nagyon, Vajon ma Caesar eljövend-e vagy nem? Mert egy kor óta a bűvökre hajt, Ellenkezőleg, mint elébb itélt Szertartás, álom s képzelmek felől. Lehet, hogy e most megjelent csodák, Ez éj szokatlan ijedelmei S az augurok jövendölései Ma visszatartják a Capitoliumtól.	CASSIUS. But it is doubtful yet Whether Caesar will come forth today or no; For he is superstitious grown of late, Quite from the main opinion he held once Of fantasy, of dreams, and ceremonies. It may be these apparent prodigies, The unaccustom'd terror of this night, And the persuasion of his augurers May hold him from the Capitol to-day.
DECIUS Attól ne tarts; ha úgy van eltökélve, Én másra bírom. Ő szereti hallani, Hogy szarvorrút fa, medvéket tükör, Oroszlánt háló, elefántot verem S embert hizelgés ejt meg: ám, ha mondom, Hogy ő utálja a hizelkedőt, Azt mondja, úgy van, s evvel leggonoszbul Le van hizelgve. Bízzátok reám. Kedvének én majd jó irányt adok, És elhozandom a Capitoliumba.	DECIUS. Never fear that: if he be so resolved, I can o'ersway him, for he loves to hear That unicorns may be betray'd with trees, And bears with glasses, elephants with holes, Lions with toils, and men with flatterers: But when I tell him he hates flatterers, He says he does, being then most flattered. Let me work; For I can give his humor the true bent, And I will bring him to the Capitol.
CASSIUS Nem úgy; mind elmegyünk meghíni őt.	CASSIUS. Nay, we will all of us be there to fetch him.
BRUTUS Nyolc órakor, legkésőbb, nemde úgy?	BRUTUS. By the eighth hour: is that the uttermost?
CINNA Nyolc órakor ne hibázzék senki is.	CINNA. Be that the uttermost; and fail not then.
METELLUS Cajus Ligarius bosszús reá, Mert megszidá, hogy Pompejust dicsérte. Csodálom, hogy rá nem gondoltatok.	METELLUS. Caius Ligarius doth bear Caesar hard, Who rated him for speaking well of Pompey: I wonder none of you have thought of him.
BRUTUS Menj, jó Metellus, hozzá; engem ő Szeret, s adék is rá okot neki. Csak küldd el; én majd elkészítem őt.	BRUTUS. Now, good Metellus, go along by him: He loves me well, and I have given him reason; Send him but hither, and I'll fashion him.
CASSIUS Ránk virrad immár; Brutus, elhagyunk. Széledjetek, barátim, és ki-ki Megemlékezzék, mit szólott, s magát Viselje, mint valódi római.	CASSIUS. The morning comes upon 's. We'll leave you, Brutus;— And, friends, disperse yourselves, but all remember What you have said, and show yourselves true Romans.
BRUTUS Jókedvvel, urak, s vidáman nézzetek. Ne hordjuk szándokunkat arcainkon; Viseljük azt úgy, mint szinészeink: Kimért szilárdan s lankadatlanul. S most járjatok mindnyájan boldogul. Brutuson kívül mind el. Hejh! Lucius! Erősen alszik; semmi baj. Élvezd a szender mézes harmatát: Még nincsenek rém- s ábrándképeid, Miket az őrgond emberagyba vet; Azért van oly ép álmod. Portia jő.	BRUTUS. Good gentlemen, look fresh and merrily; Let not our looks put on our purposes, But bear it as our Roman actors do, With untired spirits and formal constancy: And so, good morrow to you every one.— Exeunt all but Brutus. Boy! Lucius!—Fast asleep? It is no matter; Enjoy the honey-heavy dew of slumber: Thou hast no figures nor no fantasies, Which busy care draws in the brains of men; Therefore thou sleep'st so sound. Enter Portia.
PORTIA Brutus, uram!	PORTIA. Brutus, my lord!
BRUTUS Hogy, Portiám? Mit gondolsz, mért kelél fel? Nem válik épségedre a durva, hűs Reggelnek így kitenni gyönge tested.	BRUTUS. Portia, what mean you? wherefore rise you now? It is not for your health thus to commit Your weak condition to the raw-cold morning.
PORTIA Neked sem, Brutus; tegnap nem szelíden Szökél el ágyamtól; a vacsorát Félben szakasztván, járál fel s alá, Mélázva és sohajtva, s karjaid Keresztbe vetve; és ha kérdezélek, Szemet meresztél zordonul reám; Hogy sürgetőztem, fejedet vakartad S türelmetlen lábaddal tombolál. Unszoltalak mégis; te nem feleltél, Hanem haraggal mozdult meg kezed! Távoznom intél. Távoztam, nehogy Neveljem még békétlenségedet, Mely már lobogni látszott, és mivel Hivém, hogy az szeszély játéka csak, Mely minden embert néha megkerül. Ez enni nem hágy, szólni és elunni, S ha oly hatalma volna képeden, Mint lelkedet már elváltoztatá, Nem ismernék rád. Kedves Brutusom, Tudasd okát gyötrelmidnek velem.	PORTIA. Nor for yours neither. You've ungently, Brutus, Stole from my bed: and yesternight, at supper, You suddenly arose, and walk'd about, Musing and sighing, with your arms across; And, when I ask'd you what the matter was, You stared upon me with ungentle looks: I urged you further; then you scratch'd your head, And too impatiently stamp'd with your foot: Yet I insisted, yet you answer'd not; But, with an angry wafture of your hand, Gave sign for me to leave you. So I did; Fearing to strengthen that impatience Which seem'd too much enkindled; and withal Hoping it was but an effect of humour, Which sometime hath his hour with every man. It will not let you eat, nor talk, nor sleep; And, could it work so much upon your shape As it hath much prevail'd on your condition, I should not know you, Brutus. Dear my lord, Make me acquainted with your cause of grief.
BRUTUS Nem jól vagyok, s ez minden.	BRUTUS. I am not well in health, and that is all.
PORTIA Ó, Brutus bölcs, s ha elhagyná egészség, Keresne módot megszerezni azt.	PORTIA. Brutus is wise, and, were he not in health, He would embrace the means to come by it.
BRUTUS Hisz azt teszem; jó Portia, menj alunni.	BRUTUS. Why, so I do. Good Portia, go to bed.
PORTIA Brutus beteg? Hát üdvösséges-e Így járni öltözetlen és beszíni A gőzös reggel nedveit? Beteg? És mégis ép ágyából megszökik, Az éjnek ártó mételyivel dacolni, S a láztartalmu romlott levegőt Kisértni, hogy nevelje még baját? Nem, Brutus, téged belső baj fogyaszt, Mit tudnom kéne helyzetem érdeme S jogánál fogva. S íme, térdimen, Egykor magasztalt bájaimra, kérlek, Szerelmi esküidre s a legnagyobbra, Mely összekapcsolt és eggyé teve: Közöld velem, magaddal, ten feleddel; Miért vagy ily levert, s mi férfiak Kerestek az éjjel: mert itt voltanak, Hat- vagy heten, kik arcokat Még a homály előtt is elfödék.	PORTIA. Is Brutus sick? and is it physical To walk unbraced and suck up the humours Of the dank morning? What, is Brutus sick, And will he steal out of his wholesome bed To dare the vile contagion of the night, And tempt the rheumy and unpurged air To add unto his sickness? No, my Brutus; You have some sick offense within your mind, Which, by the right and virtue of my place, I ought to know of: and, upon my knees, I charge you, by my once commended beauty, By all your vows of love, and that great vow Which did incorporate and make us one, That you unfold to me, yourself, your half, Why you are heavy, and what men to-night Have had resort to you; for here have been Some six or seven, who did hide their faces Even from darkness.
BRUTUS Ne térdepelj, édes jó Portiám.	BRUTUS. Kneel not, gentle Portia.
PORTIA Volnál jó Brutusom, nem kellene. Mondd, házassági szerződéseinkben Ki volt-e kötve, hogy nekem tilos Titkodba látnom? én feled vagyok, De csak határok közt s feltét alatt: Hogy ágyat, asztalt oszthatok veled S beszélek néha? Csak külvárosában Lakom kegyednek? Ó, így Portia Ágytársa csak Brutusnak, nem neje.	PORTIA. I should not need, if you were gentle Brutus. Within the bond of marriage, tell me, Brutus, Is it excepted I should know no secrets That appertain to you? Am I yourself But, as it were, in sort or limitation,— To keep with you at meals, comfort your bed, And talk to you sometimes? Dwell I but in the suburbs Of your good pleasure? If it be no more, Portia is Brutus' harlot, not his wife.
BRUTUS Becsűletes s igaz nőm vagy, s nekem Oly drága, mint véremnek cseppjei, Melyek setét szivemhez ömlenek.	BRUTUS. You are my true and honorable wife; As dear to me as are the ruddy drops That visit my sad heart.
PORTIA Ha ez való, úgy tudnám titkodat. Asszony vagyok, megvallom; mindazáltal Oly asszony, akit Brutus vett nejül, Asszony vagyok, de feddtelen nevű, Cato leánya, s ily férj mellett, nem vagyok Erősb nememnél? Mondd szándékodat, S fel nem födendem azt; erőmet én Kemény próbára tettem: combomon Önként sebet ejték; ezt türelmesen Viselhetém, s ne férjem titkait?	PORTIA. If this were true, then should I know this secret. I grant I am a woman; but withal A woman that Lord Brutus took to wife: I grant I am a woman; but withal A woman well reputed, Cato's daughter. Think you I am no stronger than my sex, Being so father'd and so husbanded? Tell me your counsels, I will not disclose 'em. I have made strong proof of my constancy, Giving myself a voluntary wound Here in the thigh: can I bear that with patience And not my husband's secrets?
BRUTUS Ó, istenek, ti tégyetek e nemes Asszonyra méltóvá. De hallga! Künn Kopogás kívül. Kopognak; menj be kissé, Portia, S kebledbe tárom nemsokára majd Szivemnek titkait, Kifejtem előtted minden célomat, Bús homlokomnak minden képjelét. Hagyj el legitt. Portia el. Lucius és Ligarius jőnek. Lucius, ki zörgetett?	BRUTUS. O ye gods, Render me worthy of this noble wife! Knocking within. Hark, hark, one knocks: Portia, go in awhile; And by and by thy bosom shall partake The secrets of my heart: All my engagements I will construe to thee, All the charactery of my sad brows. Leave me with haste. Exit Portia. —Lucius, who's that knocks? Re-enter Lucius with Ligarius.
LUCIUS Itt egy beteg, ki szólni jő veled.	LUCIUS. Here is a sick man that would speak with you.
BRUTUS Ligarius, kit emlitett Metellus. Távozz, fiú. Hogy vagy, Ligarius?	BRUTUS. Caius Ligarius, that Metellus spake of.— Boy, stand aside.—Caius Ligarius,—how?
LIGARIUS Fogadj jó reggelt e bágyadt ajakról.	LIGARIUS. Vouchsafe good-morrow from a feeble tongue.
BRUTUS Mi rossz időben vagy beteg, derék Ligarius. Kivánnám, kór ne volnál.	BRUTUS. O, what a time have you chose out, brave Caius, To wear a kerchief! Would you were not sick!
LIGARIUS Nem vagyok az, ha Brutus tettre készül, Mely a becsűlet névre érdemes.	LIGARIUS. I am not sick, if Brutus have in hand Any exploit worthy the name of honour.
BRUTUS Oly tettre készülök, Ligarius, Füled ha volna ép meghallani.	BRUTUS. Such an exploit have I in hand, Ligarius, Had you a healthful ear to hear of it.
LIGARIUS Az istenekre, kiknek Róma hódol, Im itt lemondok minden nyavalyáról. Ó, lelke Rómának, derék fiú, Becsűletes vér sarjadéka, te Bennem, mint bűvölő, felizgatád Az elhalt szellemet. Most küldj, parancsolj, S én lehetetlen dolgokkal vivok, sőt Legyőzöm őket. Mit kell tenni, szólj?	LIGARIUS. By all the gods that Romans bow before, I here discard my sickness. Soul of Rome! Brave son, derived from honorable loins! Thou, like an exorcist, hast conjured up My mortified spirit. Now bid me run, And I will strive with things impossible; Yea, get the better of them. What's to do?
BRUTUS Oly munkát, melytől a beteg kigyógyul.	BRUTUS. A piece of work that will make sick men whole.
LIGARIUS S nem, amitől beteg lesz, aki ép?	LIGARIUS. But are not some whole that we must make sick?
BRUTUS Úgy van! s miből áll, Cajus, elbeszélem, Útközben ahhoz, akit érint.	BRUTUS. That must we also. What it is, my Caius, I shall unfold to thee, as we are going, To whom it must be done.
LIGARIUS Vezess; Követlek újan feltüzelt kebellel, Megtenni, nem tudom, mit; ám elég, hogy Brutus vezérel.	LIGARIUS. Set on your foot; And with a heart new-fired I follow you, To do I know not what: but it sufficeth That Brutus leads me on.
BRUTUS Jer, kövess tehát. El.	BRUTUS. Follow me then. Exeunt.

2. szín

Caesar palotája. Dörgés, villámlás, Caesar jő éji köntösben.	SCENE II. A room in Caesar's palace. Thunder and lightning. Enter Caesar, in his nightgown.
CAESAR Sem föld, sem ég nem nyughatott az éjjel. Calpurnia alva háromszor kiáltott: Segítség! Caesart gyilkolják. - Ki van benn? Szolga jő.	CAESAR. Nor heaven nor earth have been at peace tonight: Thrice hath Calpurnia in her sleep cried out, "Help, ho! They murder Caesar!"—Who's within? Enter a Servant.
SZOLGA Uram!	SERVANT. My lord?
CAESAR Menj a papokhoz, mondd, áldozzanak, S hozd véleményök hírét a sikerről.	CAESAR. Go bid the priests do present sacrifice, And bring me their opinions of success.
SZOLGA Igen, uram. El Calpurnia jő.	SERVANT. I will, my lord. Exit. Enter Calpurnia.
CALPURNIA Mit gondolsz, Caesar? Szándékod kimenni? Ma hazunnan távoznod nem kellene.	CALPURNIA. What mean you, Caesar? Think you to walk forth? You shall not stir out of your house to-day.
CAESAR Caesar megyen. Mind, ami még ijeszte, Hátam megett állott; ha látni fogja Caesarnak arcát, semmivé tünik.	CAESAR. Caesar shall forth: the things that threaten me Ne'er look but on my back; when they shall see The face of Caesar, they are vanished.
CALPURNIA Caesar, jelekre nem hajték soha; Most elrémítenek. Van itt egy ember, Ki az általunk látott s hallott felett Borzasztó látványt mond az őr körül. Az utcán nő-oroszlán kölykezett; A sírok megnyilának s felveték Holtaikat, s a fellegek között Tüzes, vad férfiak harcoltanak, Sorban, csapatban, egész hadrend szerint, Hogy vér hullt le a Capitoliumra. A léget hadzaj verdesé: lovak Nyihogtanak és haldoklók nyögének, S lelkek visongtak, zúgtak fel s alá. Ó, Caesar, rendkivűli tűnemény ez: Én rettegek.	CALPURNIA. Caesar, I never stood on ceremonies, Yet now they fright me. There is one within, Besides the things that we have heard and seen, Recounts most horrid sights seen by the watch. A lioness hath whelped in the streets; And graves have yawn'd, and yielded up their dead; Fierce fiery warriors fight upon the clouds, In ranks and squadrons and right form of war, Which drizzled blood upon the Capitol; The noise of battle hurtled in the air, Horses did neigh, and dying men did groan; And ghosts did shriek and squeal about the streets. O Caesar,these things are beyond all use, And I do fear them!
CAESAR Mit a hatalmas istenek Végzének, azt mi mellőzhetjük-e? S Caesar mégis megyen: mert e jelek Úgy a világot, mint őt illetik.	CAESAR. What can be avoided Whose end is purposed by the mighty gods? Yet Caesar shall go forth; for these predictions Are to the world in general as to Caesar.
CALPURNIA Koldus ha vész, nem tűn fel üstökös. Ha fejedelemnek halni kell, Lánggal jelenti azt az ég maga.	CALPURNIA. When beggars die, there are no comets seen; The heavens themselves blaze forth the death of princes.
CAESAR A gyáva többször hal meg sír előtt, A bátor egyszer ízli a halált. Minden csodák közt, melyeket tudok, Legrendkivűlibbnek találom azt, Hogy ember félni tud. Holott a kényszerű vég, a halál Eljő, ha jőnie kell. Szolga visszajő. Mit szólnak jósaim?	CAESAR. Cowards die many times before their deaths; The valiant never taste of death but once. Of all the wonders that I yet have heard, It seems to me most strange that men should fear; Seeing that death, a necessary end, Will come when it will come.— Re-enter Servant. What say the augurers?
SZOLGA Nem akarják, hogy ma távozzál hazunnan; Egy áldozatnak felbontván belét, Nem lelhetének szívet a baromban.	SERVANT. They would not have you to stir forth to-day. Plucking the entrails of an offering forth, They could not find a heart within the beast.
CAESAR Ez istenektől gúny a gyávaságra: Szivetlen marha volna Caesar úgy, Ha félelemből honn maradna most. De nem marad. Jól tudja a veszély, Hogy nála Caesar még veszélyesebb; Mi, két oroszlán, egy napon születtünk, De a korosb és rettentőbbik én. És Caesar menni fog.	CAESAR. The gods do this in shame of cowardice: Caesar should be a beast without a heart, If he should stay at home today for fear. No, Caesar shall not: danger knows full well That Caesar is more dangerous than he: We are two lions litter'd in one day, And I the elder and more terrible; And Caesar shall go forth.
CALPURNIA Hajh! bölcsességedet Bizalmad ejti meg! Ne menj ma el; Mondd félelmemnek, ami honn maraszt, Nem a tiédnek. Majd Antoniust Küldjük tanácsba és az mondja meg, Hogy most bajod van. Ó, hagyj térdemen Esengve tőled megnyerhetnem ezt.	CALPURNIA. Alas, my lord, Your wisdom is consumed in confidence! Do not go forth to-day: call it my fear That keeps you in the house, and not your own. We'll send Mark Antony to the Senate-house, And he shall say you are not well to-day: Let me, upon my knee, prevail in this.
CAESAR Antonius hadd mondja, hogy bajom van; S szeszélyedért ma itthon maradok. Decius Brutus jő. Itt Decius Brutus; majd ő hírt viszen.	CAESAR. Mark Antony shall say I am not well, And, for thy humor, I will stay at home. Enter Decius. Here's Decius Brutus, he shall tell them so.
DECIUS Dicső Caesar, jó reggelt s minden üdvöt. Jövök, hogy a tanácsba híjalak.	DECIUS. Caesar, all hail! Good morrow, worthy Caesar: I come to fetch you to the Senate-house.
CAESAR S éppen jókor jövél, hogy megvigyed Szenátoroknak üdvözlésemet, És hogy ma nem megyek. Nem mehetek? Nem igaz! Hogy nem merek? Még kevésbé! Nem akarok, mondd meg, Decius, nekik.	CAESAR. And you are come in very happy time To bear my greeting to the Senators, And tell them that I will not come to-day. Cannot, is false; and that I dare not, falser: I will not come to-day. Tell them so, Decius.
CALPURNIA Mondd, hogy beteg.	CALPURNIA. Say he is sick.
CAESAR Caesar hazudjon-e? Oly messze ért el hóditó karom, S most félve szóljak ősz szakálluaknak? Mondd, hogy ma Caesar menni nem akar.	CAESAR. Shall Caesar send a lie? Have I in conquest stretch'd mine arm so far, To be afeard to tell grey-beards the truth?— Decius, go tell them Caesar will not come.
DECIUS Hatalmas Caesar, tudnom hagyd okát, Mert megkacagnak majd, ha így beszélek.	DECIUS. Most mighty Caesar, let me know some cause, Lest I be laugh'd at when I tell them so.
CAESAR Akaratom az ok: mondd, hogy nem akarok. És a tanácsnak tudni ezt elég. Személyes nyugtatásodúl azonban, Mivel szeretlek, ím, okát adom: Calpurnia, nőm, tartóztat honn maradnom. Azt álmodá, hogy látta szobromat, Mely, mint szökőkút száz csövön, csupa Vért áradott. S több izmos római Mosolygva fürdeté meg benn kezét. S ő ebben intést, gyászos jóslatot, Gonosz jövendőt lát és térdein Kért honn maradnom ez napon.	CAESAR. The cause is in my will; I will not come: That is enough to satisfy the Senate. But, for your private satisfaction, Because I love you, I will let you know: Calpurnia here, my wife, stays me at home: She dreamt to-night she saw my statua, Which, like a fountain with an hundred spouts, Did run pure blood; and many lusty Romans Came smiling and did bathe their hands in it: And these does she apply for warnings and portents And evils imminent; and on her knee Hath begg'd that I will stay at home to-day.
DECIUS Balul van így ez álom fejtegetve; Az szép, szerencsés látomány vala. Képszobrod több nyitáson vért buzogva, Melyben mosolygva rómaiak fürödtek, Jelenti, hogy ma Róma éltető Vért szí belőled és nagy emberek Ereklye- s díszjelül kérendik azt. Calpurniának álma ezt jelenti.	DECIUS. This dream is all amiss interpreted: It was a vision fair and fortunate. Your statue spouting blood in many pipes, In which so many smiling Romans bathed, Signifies that from you great Rome shall suck Reviving blood; and that great men shall press For tinctures, stains, relics, and cognizance. This by Calpurnia's dream is signified.
CAESAR S ez értelemben jól fejtéd meg azt.	CAESAR. And this way have you well expounded it.
DECIUS Hát még ha hallanád; mit én tudok. De halld: dicső Caesarnak koronát Határzott adni a tanács. S ha most Azt mondatod, hogy jőni nem akarsz, Szándéka megfordulhat. Efölött Gúny tárgya is lehetne, mondanák majd: Halasszuk más időre a gyülést, Ha Caesar nője jobbat álmodik. Ha Caesar rejtezik, nem fognak-e Sugdosni: íme, Caesar fél. Bocsáss meg, Caesar: mert vonzalmam az, Mely ezt javadra sürget mondanom. S e vonzalomnak enged minden ok.	DECIUS. I have, when you have heard what I can say; And know it now: The Senate have concluded To give this day a crown to mighty Caesar. If you shall send them word you will not come, Their minds may change. Besides, it were a mock Apt to be render'd, for someone to say "Break up the Senate till another time, When Caesar's wife shall meet with better dreams." If Caesar hide himself, shall they not whisper "Lo, Caesar is afraid"? Pardon me, Caesar; for my dear dear love To your proceeding bids me tell you this; And reason to my love is liable.
CAESAR Most látni, félelmed mily dőre volt, Calpurnia: szégyenlem, hogy hallgaték rá. Add köntösöm, mert én megyek. Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, Cinna jőnek. És nézzed, itt jön értem Publius.	CAESAR. How foolish do your fears seem now, Calpurnia! I am ashamed I did yield to them. Give me my robe, for I will go. Enter Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, and Cinna. And look where Publius is come to fetch me.
PUBLIUS Jó reggelt, Caesar.	PUBLIUS. Good morrow, Caesar.
CAESAR Légy üdvöz, Publius. S Brutus, te is fenn vagy már íly korán? Jó reggelt, Casca. Ah, Ligarius, Oly ellened nem volt Caesar soha, Mint a gonosz láz, mely így elsanyart. Hány óra?	CAESAR. Welcome, Publius.— What, Brutus, are you stirr'd so early too?— Good morrow, Casca.—Caius Ligarius, Caesar was ne'er so much your enemy As that same ague which hath made you lean.— What is't o'clock?
BRUTUS Éppen nyolc múlt.	BRUTUS. Caesar, 'tis strucken eight.
CAESAR Köszönöm A figyelmet és fáradástokat. Antonius jő Antonius, ím, ki hajnalig mulat, Már fenn van. Jó reggelt, Antonius.	CAESAR. I thank you for your pains and courtesy. Enter Antony. See! Antony, that revels long o'nights, Is notwithstanding up.—Good morrow, Antony.
ANTONIUS Dicső Caesar! Légy üdvöz.	ANTONY. So to most noble Caesar.
CAESAR Mondjátok, hogy benn elkészüljenek. Nem szép, hogy íly sokáig váratok rám. Ah, Cinna, ah, Metellus! S ím, Trebonius; Beszédem van veled, vagy egy órai. Megemlékezzél, hogy hozzám beszólj, S közel maradj, hogy rád megemlékezzem.	CAESAR. Bid them prepare within: I am to blame to be thus waited for.— Now, Cinna;—now, Metellus;—what, Trebonius! I have an hour's talk in store for you: Remember that you call on me to-day; Be near me, that I may remember you.
TREBONIUS Igen, Caesar. Félre. Majd oly közel leszek, hogy Legjobb barátid távolabb kivánnak.	TREBONIUS. Caesar, I will. Aside. and so near will I be, That your best friends shall wish I had been further.
CAESAR Jertek, barátim, egy kis borra be, S mint jó barátok, aztán indulunk.	CAESAR. Good friends, go in, and taste some wine with me; And we, like friends, will straightway go together.
BRUTUS félre. Hogy a mint nem mindenkor egy, oh, Caesar, Brutus szivének fáj e gondolat.	BRUTUS. Aside. That every like is not the same, O Caesar, The heart of Brutus yearns to think upon! Exeunt.

3. szín

Utca a Capitolium közelében. Artemidorus jő, írást olvasva.

SCENE III. A street near the Capitol. Enter Artemidorus, reading paper.

ARTEMIDORUS „Caesar, őrizkedjél Brutustól; ódd magad Cassiustól; ne közelíts Cascához; szemmel tartsd Cinnát; ne higgy Treboniusnak; vigyázz Metellus Cimberre; Decius Brutus nem szeret; Cajus Ligariust megbántottad. Egy szándék fűti mindnyájukat s az Caesar ellen van intézve. Ha halhatatlan nem vagy, néz jól körül. A gondatlanság utat nyit összeesküvésre. A hatalmas istenek ójanak meg. Híved, Artemidorus.” Itt állok meg, míg Caesar erre jő, S kérő levélként nyújtom ezt neki. Sír rajta lelkem, hogy nincs oly erény, mely Elkerüli az írigység fogát. Ha ezt elolvasod, Caesar, megélsz; Ha nem, árulókkal cimborál a sors. (El)

ARTEMIDORUS. "Caesar, beware of Brutus; take heed of Cassius; come not near Casca; have an eye to Cinna; trust not Trebonius; mark well Metellus Cimber; Decius Brutus loves thee not; thou hast wrong'd Caius Ligarius. There is but one mind in all these men, and it is bent against Caesar. If thou be'st not immortal, look about you: security gives way to conspiracy. The mighty gods defend thee! Thy lover, Artemidorus." Here will I stand till Caesar pass along, And as a suitor will I give him this. My heart laments that virtue cannot live Out of the teeth of emulation.— If thou read this, O Caesar, thou mayest live; If not, the Fates with traitors do contrive. Exit.

4. szín

Más része ugyanazon utcának Brutus háza előtt. Portia és Lucius jőnek.	SCENE IV. Another part of the same street, before the house of Brutus. Enter Portia and Lucius.
PORTIA Fuss, kérlek, a tanácsházhoz, fiú; Ne válaszolj, csak menj el szaporán. Mért állasz?	PORTIA. I pr'ythee, boy, run to the Senate-house; Stay not to answer me, but get thee gone. Why dost thou stay?
LUCIUS Hogy megértsem, mit üzensz.	LUCIUS. To know my errand, madam.
PORTIA Ohajtanám, hogy légy ott, majd meg itt, Előbb, mint mondhatom, mi dolgod ott. Ó, légy velem, szilárdság, és szoríts Egy nagy hegyet szivem s nyelvem közé. Van férfilelkem, ámde nőerőm. Nőnek mi terhes titkot tartani! Még most is itt vagy?	PORTIA. I would have had thee there, and here again, Ere I can tell thee what thou shouldst do there.— Aside. O constancy, be strong upon my side! Set a huge mountain 'tween my heart and tongue! I have a man's mind, but a woman's might. How hard it is for women to keep counsel!— Art thou here yet?
LUCIUS Mit tegyek, asszonyom? Szaladjak a tanácsházhoz s ne többet? S így visszatérjek hozzád és ne többet?	LUCIUS. Madam, what should I do? Run to the Capitol, and nothing else? And so return to you, and nothing else?
PORTIA Hozz hírt, fiú, miként van urad. Beteg volt Midőn kiment; és Caesar mit csinál, Jegyezd meg jól s mi kérők környezik. Csitt! mely zaj ez, fiú?	PORTIA. Yes, bring me word, boy, if thy lord look well, For he went sickly forth: and take good note What Caesar doth, what suitors press to him. Hark, boy! what noise is that?
LUCIUS Nem hallok semmi zajt.	LUCIUS. I hear none, madam.
PORTIA Kérlek, figyelj. Zsibongást hallék, mint a harci zaj. S a szél a Capitoliumtól hajtja erre.	PORTIA. Pr'ythee, listen well: I heard a bustling rumour, like a fray, And the wind brings it from the Capitol.
LUCIUS Hidd, asszonyom, nem hallok semmit is. A jós jő.	LUCIUS. Sooth, madam, I hear nothing. Enter Artemidorus.
PORTIA Idébb, ember: honnan jössz?	PORTIA. Come hither, fellow: Which way hast thou been?
JÓS Éppen hazulról, asszonyom.	ARTEMIDORUS. At mine own house, good lady.
PORTIA Hány óra most?	PORTIA. What is't o'clock?
JÓS Kilenc körül.	ARTEMIDORUS. About the ninth hour, lady.
PORTIA Caesar vajon tanácsba ment-e már?	PORTIA. Is Caesar yet gone to the Capitol?
JÓS Nem még, s magam is most foglalok helyet, Hogy lássam őt, mikor tanácsba megy.	ARTEMIDORUS. Madam, not yet: I go to take my stand To see him pass on to the Capitol.
PORTIA Kérelmed van Caesarhoz, nemde az?	PORTIA. Thou hast some suit to Caesar, hast thou not?
JÓS Van, asszonyom: ha Caesar oly kegyes lesz Caesarhoz, engem meghallgatni, úgy Megkérem őt, ügyeljen önjavára.	ARTEMIDORUS. That I have, lady: if it will please Caesar To be so good to Caesar as to hear me, I shall beseech him to befriend himself.
PORTIA Talán veszélyt tudsz, mely őt környezi?	PORTIA. Why, know'st thou any harm's intended towards him?
JÓS Még nem tudok, de félek eshetőt. Jó reggelt! Itt az utca szűk nagyon; A sok tolongó, mely nyomába jár, Praetor, tanácsos s közkérelmezők Agyonnyomnának, gyarló öreget. Téresb helyet választok, hogy beszéljek Caesarral, majd ha arra átmenend. El.	ARTEMIDORUS. None that I know will be, much that I fear may chance. Good morrow to you.—Here the street is narrow: The throng that follows Caesar at the heels, Of Senators, of Praetors, common suitors, Will crowd a feeble man almost to death: I'll get me to a place more void, and there Speak to great Caesar as he comes along. Exit.
PORTIA Be kell vonulnom. Ah, mi gyenge szer A női szív. Ó, Brutus! istenek Segítsenek merényedben. - Bizony, Ez a fiú meghallja. - Brutus olyat Kér, mit Caesar megadni nem akar. Ó, én alélni kezdek. Lucius, menj, Ajánlj uradnak, mondd: vidor vagyok. Térj vissza aztán s hozz hírt, mit üzen. El.	PORTIA. I must go in.—Aside. Ah me, how weak a thing The heart of woman is!—O Brutus, The heavens speed thee in thine enterprise!— Sure, the boy heard me.—Brutus hath a suit That Caesar will not grant.—O, I grow faint.— Run, Lucius, and commend me to my lord; Say I am merry: come to me again, And bring me word what he doth say to thee. Exeunt.

Harmadik felvonás

1. szín

Capitolium. - A szenátus fent ülésezik. Egy sereg nép a Capitoliumba vivő utcán, közöttük Artemidorus s a jós. Trombitaszó. Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antonius, Lepidus, Popilius, Publius s mások.	SCENE I. Rome. Before the Capitol; the Senate sitting. A crowd of people in the street leading to the Capitol, among them Artemidorus and the Soothsayer. Flourish. Enter Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antony, Lepidus, Popilius, Publius, and others.
CAESAR Im, eljött Martiusnak idusa.	CAESAR. The Ides of March are come.
JÓS Igen, Caesar, de nem múlt el.	SOOTHSAYER. Ay, Caesar; but not gone.
ARTEMIDORUS Légy üdvöz, Caesar, olvasd e levélkét.	ARTEMIDORUS. Hail, Caesar! read this schedule.
DECIUS Óhajtaná Trebonius, ha érkezendel, Alázatos kérelmét áttekintnéd.	DECIUS. Trebonius doth desire you to o'er-read, At your best leisure, this his humble suit.
ARTEMIDORUS Enyémet olvasd, ó, Caesar, előbb; Ez Caesart legközelebbről illeti. Nagy Caesar, olvasd.	ARTEMIDORUS. O Caesar, read mine first; for mine's a suit That touches Caesar nearer: read it, great Caesar.
CAESAR Ami minket illet, Végül maradjon.	CAESAR. What touches us ourself shall be last served.
ARTEMIDORUS Ó, Caesar, ne hagyd el; Olvasd legitt.	ARTEMIDORUS. Delay not, Caesar; read it instantly.
CAESAR Ez a fickó bolond?	CAESAR. What, is the fellow mad?
PUBLIUS Tágulj, fiú.	PUBLIUS. Sirrah, give place.
CASSIUS Mit sürgetőzöl kérelmeddel utcán? A Capitoliumba jöjj. Caesar bemegy, a többi utána. A szenátorok fölkelnek.	CASSIUS. What, urge you your petitions in the street? Come to the Capitol. Caesar enters the Capitol, the rest following. All the Senators rise.
POPILIUS Óhajtom, hogy ma célt érjen merénytek.	POPILIUS. I wish your enterprise to-day may thrive.
CASSIUS Merény, Popilius?	CASSIUS. What enterprise, Popilius?
POPILIUS Élj boldogul. Caesar felé megy.	POPILIUS. Fare you well. Advances to Caesar.
BRUTUS Mit monda Popilius Lena?	BRUTUS. What said Popilius Lena?
CASSIUS Kivánta, hogy ma célt érjen merényünk. Szándékunk, félek, felfödöztetett.	CASSIUS. He wish'd to-day our enterprise might thrive. I fear our purpose is discovered.
BRUTUS Nézd, mint közelget Caesarhoz; figyelj rá.	BRUTUS. Look, how he makes to Caesar: mark him.
CASSIUS Serényen, Casca, mert megelőztetünk. Most mit tegyünk, Brutus? Ha ez kisűl, Cassius vagy Caesar nem tér vissza többé; Kivégzem magamat.	CASSIUS. Casca, be sudden, for we fear prevention.— Brutus, what shall be done? If this be known, Cassius or Caesar never shall turn back, For I will slay myself.
BRUTUS Légy nyúgodt, Cassius, Popilius nem dolgainkról beszél. Mert, nézd, mosolyg, s Caesar nem változik.	BRUTUS. Cassius, be constant: Popilius Lena speaks not of our purposes; For, look, he smiles, and Caesar doth not change.
CASSIUS Trebonius jól tudja idejét, Mert félrevonja már Antoniust. Antonius s Trebonius el. Caesar s a szenátorok üléseiket elfoglalják.	CASSIUS. Trebonius knows his time, for, look you, Brutus, He draws Mark Antony out of the way. Exeunt Antony and Trebonius. Caesar and the Senators take their seats.
DECIUS Hol van Metellus? jöjjön és legott Caesarnak a kérelmet nyújtsa be.	DECIUS. Where is Metellus Cimber? Let him go, And presently prefer his suit to Caesar.
BRUTUS Helyén van már; közelb, s pártoljuk őt.	BRUTUS. He is address'd; press near and second him.
CINNA S te, Casca, első vagy, ki kart emelsz.	CINNA. Casca, you are the first that rears your hand.
	CASCA. Are we all ready?
CAESAR Mind itt vagyunk? Mi tárgy van hátra még, Mit Caesar és tanácsa rendbe hozzon?	CAESAR. What is now amiss That Caesar and his Senate must redress?
METELLUS Dicső, fenséges s nagy hatalmu Caesar, Metellus Cimber székedhez borul S alázott szívvel... Letérdel.	METELLUS. Most high, most mighty, and most puissant Caesar, Metellus Cimber throws before thy seat An humble heart. Kneeling.
CAESAR Kénytelen vagyok Szavadba vágni, Cimber; e csuszás, E szolgahajlongás képes lehet Közemberek vérét felgyújtani, S első döntést, főparancsot gyerekmód Megváltoztatni. Dőrén azt ne hidd, Hogy Caesar vére olyan pártütő, Mely olyanért, mi csak bolondra hat, Valódiságából felolvadozzon: Az édes szókat, mélyen görbedő Hajlongást értem s rossz kopóhizelgést. Testvéred végzés által űzetett ki, S ha most te érte hajlongsz, kérsz, hizelgsz, Felrúglak, mint ebet; Caesar, jegyezd meg ezt, Igaztalant nem tesz, s azért nem is Engesztelődik ok nélkül.	CAESAR. I must prevent thee, Cimber. These couchings and these lowly courtesies Might fire the blood of ordinary men, And turn pre-ordinance and first decree Into the law of children. Be not fond, To think that Caesar bears such rebel blood That will be thaw'd from the true quality With that which melteth fools; I mean, sweet words, Low-crooked curtsies, and base spaniel-fawning. Thy brother by decree is banished: If thou dost bend, and pray, and fawn for him, I spurn thee like a cur out of my way.
METELLUS Nincs hát becsesb szó, mely Caesar fülében Kedvesb zengésü volna, mint enyém, Hogy visszahíja számütött öcsémet?	METELLUS. Caesar, thou dost me wrong.
	CAESAR. Caesar did never wrong but with just cause, Nor without cause will he be satisfied.
	METELLUS. Is there no voice more worthy than my own, To sound more sweetly in great Caesar's ear For the repealing of my banish'd brother?
BRUTUS Kezedet, de nem hízelegve, csókolom, Caesar, könyörgve, hogy legott adassék Szabadság visszatérni Publiusnak.	BRUTUS. I kiss thy hand, but not in flattery, Caesar; Desiring thee that Publius Cimber may Have an immediate freedom of repeal.
CAESAR Hogy? Brutus!	CAESAR. What, Brutus?
CASSIUS Bocsánatot, Caesar, bocsánatot. Lábadhoz omlik, íme, Cassius, Felmentését kérve Publiusnak.	CASSIUS. Pardon, Caesar; Caesar, pardon: As low as to thy foot doth Cassius fall, To beg enfranchisement for Publius Cimber.
CAESAR Volnék, miként ti, hajlanám; ha kérni Tudnék, hajthatna kérelem. De én Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga, Melyhez kimérten nyugvó szerkezetre Hasonló nincs az égnek boltozatján. Számtalan szikra festi az eget És mindenik tűz, fénylő mindenik, De egy vagyon csak, mely helyén marad: Úgy a világ is fel van bútorozva Emberrel, s embervér, hús mindenik S érző; de mind e sok között csupán Egyet tudok, ki víhatatlanul És rendületlen megmarad fokán. Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom Azáltal is, hogy eltökélt valék Száműzni Publiust, s elszánt vagyok Száműzetésben hagyni őt.	CAESAR. I could be well moved, if I were as you; If I could pray to move, prayers would move me: But I am constant as the northern star, Of whose true-fix'd and resting quality There is no fellow in the firmament. The skies are painted with unnumber'd sparks, They are all fire, and every one doth shine; But there's but one in all doth hold his place: So in the world; 'tis furnish'd well with men, And men are flesh and blood, and apprehensive; Yet in the number I do know but one That unassailable holds on his rank, Unshaked of motion: and that I am he, Let me a little show it, even in this,— That I was constant Cimber should be banish'd, And constant do remain to keep him so.
CINNA Ó, Caesar...	CINNA. O Caesar,—
CAESAR El innen! Olympot felforgatni törsz?	CAESAR. Hence! wilt thou lift up Olympus?
DECIUS Nagy Caesar!	DECIUS. Great Caesar,—
CAESAR Brutus nem hiába térdel-e?	CAESAR. Doth not Brutus bootless kneel?
CASCA Kéz, szólj helyettem. Casca nyakon döfi Caesart: Caesar megragadja karját: azután többektől s végre Brutustól döfetik meg.	CASCA. Speak, hands, for me! Casca stabs Caesar in the neck. Caesar catches hold of his arm. He is then stabbed by several other Conspirators, and at last by Marcus Brutus.
CAESAR Brutus, te is? Úgy halj meg Caesar. (Meghal) A nép s szenátorok zavarodva visszavonulnak.	CAESAR. Et tu, Brute?— Then fall, Caesar! Dies. The Senators and People retire in confusion.
CINNA Váltság! szabadság! meghalt a bitorlás. El! hirdessétek utcáinkon ezt.	CINNA. Liberty! Freedom! Tyranny is dead!— Run hence, proclaim, cry it about the streets.
CASSIUS Szószékre fel, s kiáltsa valaki: Váltság! szabadság!	CASSIUS. Some to the common pulpits and cry out, "Liberty, freedom, and enfranchisement!"
BRUTUS Nép és tanács, megállj, ne féljetek. A nagyravágyás bűne meglakolt.	BRUTUS. People and Senators, be not affrighted; Fly not; stand still; ambition's debt is paid.
CASCA Szószékre, Brutus.	CASCA. Go to the pulpit, Brutus.
DECIUS És te, Cassius.	DECIUS. And Cassius too.
BRUTUS Hol Publius?	BRUTUS. Where's Publius?
CINNA Teljes zavarban itt e lázadástól.	CINNA. Here, quite confounded with this mutiny.
METELLUS Együtt szilárdan álljatok, ha tán Caesarnak egy barátja...	METELLUS. Stand fast together, lest some friend of Caesar's Should chance—
BRUTUS Állást ne említs. Publius, nyugodtan. Személyed nincs szándékunk bántani S egy rómait sem; mondd meg ezt nekik.	BRUTUS. Talk not of standing.—Publius, good cheer! There is no harm intended to your person, Nor to no Roman else: so tell them, Publius.
CASSIUS És hagyj el, Publius, nehogy korodnak Árthasson a nép, mely felénk rohan.	CASSIUS. And leave us, Publius; lest that the people Rushing on us, should do your age some mischief.
BRUTUS Tedd azt; s a tett ne szálljon senkire, Mint ránk, kik azt tevők. Trebonius jő.	BRUTUS. Do so;—and let no man abide this deed But we the doers. Re-enter Trebonius.
CASSIUS Antonius Hová lőn?	CASSIUS. Where's Antony?
TREBONIUS Elképedve ment haza. És mintha végitélet volna, gyermek, Nő, férfi, szemmeresztve fut, sikolt.	TREBONIUS. Fled to his house amazed. Men, wives, and children stare, cry out, and run, As it were doomsday.
BRUTUS Végzet! kivárjuk most tetszésedet. Hogy halni kell, tudjuk: csupán idő, Miért az ember fárad, s haladék.	BRUTUS. Fates, we will know your pleasures: That we shall die, we know; 'tis but the time And drawing days out, that men stand upon.
CASCA S az életből ki húsz évet kivág, Halálfélelme éveit vágja ki.	CASCA. Why, he that cuts off twenty years of life Cuts off so many years of fearing death.
BRUTUS Valljuk meg ezt, s így jótét a halál. S mi, Caesar jó baráti, megszegők Halála félelmének idejét. Hajoljatok, rómaiak, és kezünket Könyökig fürösszük Caesar vériben: Fenjük be kardjainkat s egyenest Köztérre innen s vérszín fegyverinket Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk: Béke, szabadság!	BRUTUS. Grant that, and then is death a benefit: So are we Caesar's friends, that have abridged His time of fearing death.—Stoop, Romans, stoop, And let us bathe our hands in Caesar's blood Up to the elbows, and besmear our swords: Then walk we forth, even to the market-place, And waving our red weapons o'er our heads, Let's all cry, "Peace, freedom, and liberty!"
CASSIUS Mosdjunk meg tehát! Hány késő század adja majd elő E büszke tettet még nem született Országokban s nem ismert nyelveken.	CASSIUS. Stoop then, and wash. How many ages hence Shall this our lofty scene be acted o'er In States unborn and accents yet unknown!
BRUTUS Játékban hányszor fog még vérzeni Caesar, ki most; a pornál nem becsesben, Pompejus oszlopalján itt hever.	BRUTUS. How many times shall Caesar bleed in sport, That now on Pompey's basis lies along No worthier than the dust!
CASSIUS S mindannyiszor, hogy az történni fog, Nevezve lesz frigyünk s a férfiak, Akik szabaddá tették e hazát.	CASSIUS. So oft as that shall be, So often shall the knot of us be call'd The men that gave their country liberty.
DECIUS Menjünk tehát?	DECIUS. What, shall we forth?
CASSIUS Igen! mindnyájan el. Elül Brutus, s mi díszezzük nyomát Rómának legjobb s bátrabb szellemeivel. Egy szolga jő.	CASSIUS. Ay, every man away: Brutus shall lead; and we will grace his heels With the most boldest and best hearts of Rome.
BRUTUS Halkan! Ki jő? Antonius barátja.	BRUTUS. Soft, who comes here? Enter a Servant.
	A friend of Antony's.
SZOLGA Uram parancsa, Brutus, térdepelnem, Antonius parancsa így borulnom Lábadhoz és ott ígyen szólanom: Brutus nemes, becsületes, bölcs, vitéz; Caesar nagy, bátor, jó s királyi volt. Mondd: Brutust kedvelem s becsűlöm őt: Mondd: Caesart féltem, tisztelém s szerettem. Ha Brutus engedi, hogy Antonius Hozzá jöhessen bizton és megértse, Mint érdemelte Caesar a halált: Nem fogja Caesart holtan úgy szeretni, Mint élve Brutust: sőt követni kész Nemes Brutusnak sorsát s lépteit Viszályi közt e járatlan világnak, Teljes hűséggel. Így szólott uram.	SERVANT. Thus, Brutus, did my master bid me kneel; Thus did Mark Antony bid me fall down; And, being prostrate, thus he bade me say: Brutus is noble, wise, valiant, and honest; Caesar was mighty, bold, royal, and loving; Say I love Brutus and I honor him; Say I fear'd Caesar, honour'd him, and loved him. If Brutus will vouchsafe that Antony May safely come to him, and be resolved How Caesar hath deserved to lie in death, Mark Antony shall not love Caesar dead So well as Brutus living; but will follow The fortunes and affairs of noble Brutus Thorough the hazards of this untrod state With all true faith. So says my master Antony.
BRUTUS Urad derék és bölcs egy római: Sosem hittem rosszabbnak. Mondd neki: Ha itt e helyre tetszik jőnie, Megtudhat mindent és, becsűletemre! Bántása nem lesz.	BRUTUS. Thy master is a wise and valiant Roman; I never thought him worse. Tell him, so please him come unto this place, He shall be satisfied and, by my honour, Depart untouch'd.
SZOLGA Tüstént hívom őt. El.	SERVANT. I'll fetch him presently. Exit.
BRUTUS Tudom, barátul nyerjük őt.	BRUTUS. I know that we shall have him well to friend.
CASSIUS Kivánnám. De bennem él a gondolat, Mely tőle tart s gyanúm mindig beüt. Antonius jő.	CASSIUS. I wish we may: but yet have I a mind That fears him much; and my misgiving still Falls shrewdly to the purpose.
BRUTUS De íme, jön. Légy üdvöz, Antonius!	BRUTUS. But here comes Antony.— Re-enter Antony. Welcome, Mark Antony.
ANTONIUS Hatalmas Caesar, íly alant heversz! Ily kis halomba hulltak össze minden Diadalmid, híred, hóditásaid. Légy boldog! Uraim, nem tudhatom, Mi célotok: ki van megérve már, Ki vére folyjon még. Ha tán enyém, Ugy annak jobb órája nem lehet, Mint melyben Caesar halt, sem eszköze Fél oly becses, mint kardotok, mit a Világon legnemesb vér díszesít. Kérlek, ha van haragtok ellenem, Most, míg pirosló vértől jobbotok, Töltsétek kedvetek. Éljek ezredévig, Oly kész halálra nem leszek soha, Sem hely, sem mód így nem fog tetszeni, Mint Caesarral megöletni s tőletek, A kor dicsői- s uralkodóitól.	ANTONY. O mighty Caesar! Dost thou lie so low? Are all thy conquests, glories, triumphs, spoils, Shrunk to this little measure? Fare thee well.— I know not, gentlemen, what you intend, Who else must be let blood, who else is rank: If I myself, there is no hour so fit As Caesar's death-hour, nor no instrument Of half that worth as those your swords, made rich With the most noble blood of all this world. I do beseech ye, if you bear me hard, Now, whilst your purpled hands do reek and smoke, Fulfill your pleasure. Live a thousand years, I shall not find myself so apt to die: No place will please me so, no means of death, As here by Caesar, and by you cut off, The choice and master spirits of this age.
BRUTUS Antonius, ne kérj tőlünk halált, Bár véres ádázaknak látszatunk, Mint jobbjaink s e tett után itélnéd. De csak kezünket, s melyet elkövettek, E véres munkát látod, nem szivünket. Az irgalommal teljes, s irgalom Rómának közbaján (mint tűz tüzet, Úgy fojt irgalmat irgalom) tevé Caesarral ezt. Rád nézve fegyverink Tompák, Antonius. Karunk, Dacára e vérműnek, és szivünk Testvérileg fogad be szeretet- És tiszteletben, legjobb indulattal.	BRUTUS. O Antony, beg not your death of us! Though now we must appear bloody and cruel, As, by our hands and this our present act You see we do; yet see you but our hands And this the bleeding business they have done: Our hearts you see not; they are pitiful; And pity to the general wrong of Rome— As fire drives out fire, so pity pity— Hath done this deed on Caesar. For your part, To you our swords have leaden points, Mark Antony; Our arms in strength of amity, and our hearts Of brothers' temper, do receive you in With all kind love, good thoughts, and reverence.
CASSIUS Szintoly nyomós lesz, mint másé, szavad, Új méltóságok rendezésekor.	CASSIUS. Your voice shall be as strong as any man's In the disposing of new dignities.
BRUTUS Csak légy türelmes, míg lenyugtatók A népet, mely a félelem miatt Magánkivűl van. S majd okát adandjuk, Mért tettem így, ki, amidőn döfém, Szerettem Caesart.	BRUTUS. Only be patient till we have appeased The multitude, beside themselves with fear, And then we will deliver you the cause Why I, that did love Caesar when I struck him, Have thus proceeded.
ANTONIUS Nem kétlem bölcsességed. Mindenki nyújtsa most véres kezét. Először, Brutus, rázom jobbodat; Most Cassius, veled fogok kezet; Most Decius, Metellus, Cinna, s most Veled, vitézlő Casca, s jó Trebonius, Legvégső bár, nem legkisebb szivemnek, Veled. Ah, uraim, mit szóljak? hitelem Oly csuszamlósan áll, hogy előttetek Két rossz közűl egynek kell látszanom: Gyávának vagy hizelgőnek. Hogy én Szerettelek, Caesar, ó, az való! S ha most reánk lenézhet szellemed, Nem fáj-e kínosabban, mint halálod, Frigyülni látnod Antoniusodat, És rázni véres jobbját ellenidnek, Ah, legdicsőbb te, holttested körében! Oly sok szemem ha volna, mint sebed van, Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből, Az jobban illenék, mint elleniddel Baráti szókban alkudoznom. Bocsáss meg, Julius. - Itt vadásztak el, Nemes vad; itt esél, s itt állanak Vadászaid zsákmánnyal ékesítve, Vérednek bíborában. Ó, világ! Te voltál e szarvasnak erdeje, S ő szíved volt, világ. Ó, mily hasonlón Fekszel te itt a vadhoz, mely halálra Királyok által űzetett.	ANTONY. I doubt not of your wisdom. Let each man render me his bloody hand: First, Marcus Brutus, will I shake with you;— Next, Caius Cassius, do I take your hand;— Now, Decius Brutus, yours;—now yours, Metellus;— Yours, Cinna;—and, my valiant Casca, yours;— Though last, not least in love, yours, good Trebonius. Gentlemen all—alas, what shall I say? My credit now stands on such slippery ground, That one of two bad ways you must conceit me, Either a coward or a flatterer.— That I did love thee, Caesar, O, 'tis true: If then thy spirit look upon us now, Shall it not grieve thee dearer than thy death To see thy Antony making his peace, Shaking the bloody fingers of thy foes,— Most noble!—in the presence of thy corse? Had I as many eyes as thou hast wounds, Weeping as fast as they stream forth thy blood, It would become me better than to close In terms of friendship with thine enemies. Pardon me, Julius! Here wast thou bay'd, brave hart; Here didst thou fall; and here thy hunters stand, Sign'd in thy spoil, and crimson'd in thy leth.— O world, thou wast the forest to this hart; And this, indeed, O world, the heart of thee.— How like a deer strucken by many princes, Dost thou here lie!
CASSIUS Antonius!	CASSIUS. Mark Antony,—
ANTONIUS Bocsáss meg, Cajus Cassius. Így Caesar ellenségi szólanak majd: Mert jó baráttól ez hideg szerénység.	ANTONY. Pardon me, Caius Cassius: The enemies of Caesar shall say this; Then, in a friend, it is cold modesty.
CASSIUS Nem feddlek, hogy Caesart magasztalod. De mely kötésre lépsz velünk? Akarsz Barátaink számában lenni? Vagy Menjünk tovább, számot nem tartva rád?	CASSIUS. I blame you not for praising Caesar so; But what compact mean you to have with us? Will you be prick'd in number of our friends, Or shall we on, and not depend on you?
ANTONIUS Azért fogék kezet; de szándokomtól Valóban eltértem, meglátva Caesart. Szeretlek mind, s barátotok vagyok, Azon reményben, hogy megérthetem: Caesar miért volt és miben veszélyes? Avagy különben ez vad látomány.	ANTONY. Therefore I took your hands; but was indeed Sway'd from the point, by looking down on Caesar. Friends am I with you all, and love you all, Upon this hope, that you shall give me reasons Why and wherein Caesar was dangerous.
BRUTUS Okunk oly meggondolt, Antonius, Hogy rajta megnyugszol, habár fia Volnál is Caesarnak.	BRUTUS. Or else were this a savage spectacle: Our reasons are so full of good regard That were you, Antony, the son of Caesar, You should be satisfied.
ANTONIUS Csak ezt kivánom. S azonfelül kérem, hogy tetemét Kitehessem a köztéren, s ott, miként Baráthoz illik, szószékből halotti Beszédet tartsak.	ANTONY. That's all I seek: And am moreover suitor that I may Produce his body to the market-place; And in the pulpit, as becomes a friend, Speak in the order of his funeral.
BRUTUS Azt megteheted.	BRUTUS. You shall, Mark Antony.
CASSIUS Egy szót veled, Brutus. Félre Brutushoz. Te nem tudod, Mit téssz. Ne hagyd Antoniust Beszédet tartni a holttest fölött. Tudod, hogy felzudúlhat majd a nép Beszéde által?	CASSIUS. Brutus, a word with you. Aside to Brutus. You know not what you do; do not consent That Antony speak in his funeral: Know you how much the people may be moved By that which he will utter?
BRUTUS Megbocsáss; előbb Én lépek a szószékre és okát Adom Caesar halálának. Miket Antonius mondand, kihírdetem, Hogy engedelmünkből beszéli, s hogy Nincs ellenünkre Caesarnak megadni Az illető szertartást s díszeket. Ez hasznos inkább, mint hogy ártana.	BRUTUS. Aside to Cassius. By your pardon: I will myself into the pulpit first, And show the reason of our Caesar's death: What Antony shall speak, I will protest He speaks by leave and by permission; And that we are contented Caesar shall Have all true rights and lawful ceremonies. It shall advantage more than do us wrong.
CASSIUS Mi eshetik, nem tudhatom; de ezt Nem szeretem.	CASSIUS. Aside to Brutus. I know not what may fall; I like it not.
BRUTUS Antonius, vedd Caesar tetemét. Vádat ne mondj beszédedben reánk; De ami jót csak bírsz Caesar felől. S mondjad, hogy engedelmünkből teszed. Egyébre e temetkezés körül Gondolnod tiltva. S melyre most megyek, Azon szószéken szólsz te is, ha én Végeztem a beszédet.	BRUTUS. Mark Antony, here, take you Caesar's body. You shall not in your funeral speech blame us, But speak all good you can devise of Caesar; And say you do't by our permission; Else shall you not have any hand at all About his funeral: and you shall speak In the same pulpit whereto I am going, After my speech is ended.
ANTONIUS Légyen úgy. Én nem kivánok többet.	ANTONY. Be it so; I do desire no more.
BRUTUS Készítsd tehát a testet és kövess. Mind el Antoniuson kívül.	BRUTUS. Prepare the body, then, and follow us. Exeunt all but Antony.
ANTONIUS Ó, megbocsáss, te vérző földdarab, Hogy hentesidhez íly nyájas vagyok. A legnemesbik férfi romja vagy te, Ki valaha az idők hullámában élt. Jaj a kéznek, mely e drága vért kiontá! Sebeid fölött, kik bíbor ajkaikkal Nyilongva néma szájként hangokat S szót kérnek tőlem, íme, jósolom: Átok csapand az embertestre le; Beldüh s vad honfi-háború sanyarja Itáliának minden részeit; Vér, rombolás oly nagy divatba jő, Oly megszokott lesz minden szörnyü tárgy, Hogy az anya csak mosolygni fog, ha látja A harc kezétől néggyé szelt fiát. Irgalmat elfojt vadtét megszokása, És Caesar lelke száguldván boszúért, S a hő pokolból jött Até vele Száll e határra és uralkodói Hangon kiáltja: Pusztitás! megoldván A harc ebeit, hogy égre bűzhödik fel Ezen cudar tett, emberek dögével, Kik nyögve kérnek sírt a föld felett! Egy szolga jő. Octavius szolgája, nemde az vagy?	ANTONY. O, pardon me, thou bleeding piece of earth, That I am meek and gentle with these butchers! Thou art the ruins of the noblest man That ever lived in the tide of times. Woe to the hand that shed this costly blood! Over thy wounds now do I prophesy,— Which, like dumb mouths do ope their ruby lips To beg the voice and utterance of my tongue,— A curse shall light upon the limbs of men; Domestic fury and fierce civil strife Shall cumber all the parts of Italy; Blood and destruction shall be so in use, And dreadful objects so familiar, That mothers shall but smile when they behold Their infants quarter'd with the hands of war; All pity choked with custom of fell deeds: And Caesar's spirit, ranging for revenge, With Ate' by his side come hot from Hell, Shall in these confines with a monarch's voice Cry "Havoc!" and let slip the dogs of war, That this foul deed shall smell above the earth With carrion men, groaning for burial.— Enter a Servant. You serve Octavius Caesar, do you not?
SZOLGA Igen, Antonius.	SERVANT. I do, Mark Antony.
ANTONIUS Caesar levéllel hítta őt ide.	ANTONY. Caesar did write for him to come to Rome.
SZOLGA Vevé az írást, s már uton vagyon, S meghagyta szóval mondanom neked - meglátva a holttestet. Ó, Caesar!	SERVANT. He did receive his letters, and is coming; And bid me say to you by word of mouth,— Seeing the body. O Caesar!—
ANTONIUS Menj félre, sírj: szived terhelve van. A szenvedély, látom, ragad; szemem Tiedben látva búnak gyöngyeit, Könnyezni kezd. Uton van már urad?	ANTONY. Thy heart is big, get thee apart and weep. Passion, I see, is catching; for mine eyes, Seeing those beads of sorrow stand in thine, Began to water. Is thy master coming?
SZOLGA Múlt éjjel innen hét mérföldre szállt meg.	SERVANT. He lies tonight within seven leagues of Rome.
ANTONIUS Sietve nyargalj vissza, s mondd, mi történt. Itt egy veszélyes, gyászos Róma van. Nem biztos Róma még Octaviusnak. Térj vissza s mondd ezt; mégis várj kevéssé. Ne menj előbb, mint én e tetemet A térre vittem; ott beszédem által Kikémlem, a nép mely szűvel veszi Ez ádáz emberek határzatát. S majd aszerint vidd hírét dolgainknak Octaviushoz. Nyújtsad karodat. El Caesar testével.	ANTONY. Post back with speed, and tell him what hath chanced. Here is a mourning Rome, a dangerous Rome, No Rome of safety for Octavius yet; Hie hence, and tell him so. Yet stay awhile; Thou shalt not back till I have borne this corse Into the market-place: there shall I try, In my oration, how the people take The cruel issue of these bloody men; According to the which thou shalt discourse To young Octavius of the state of things. Lend me your hand. Exeunt with Caesar's body.

2. szín

Köztér. Brutus és Cassius s egy sereg nép jő.	SCENE II. The same. The Forum. Enter Brutus and Cassius, with a throng of Citizens.
NÉP Elégtételt, elégtételt nekünk!	CITIZENS. We will be satisfied; let us be satisfied.
BRUTUS Kövessetek tehát s hallgassatok meg. Eredj a más utcába, Cassius, Oszlasd meg a csoportot. Ki engem kíván hallani, álljon itt; Ki Cassiust, az menjen el vele. Caesar holtának nyíltan okait Kivánjuk adni.	BRUTUS. Then follow me, and give me audience, friends.— Cassius, go you into the other street And part the numbers.— Those that will hear me speak, let 'em stay here; Those that will follow Cassius, go with him; And public reasons shall be rendered Of Caesar's death.
ELSŐ POLGÁR Brutust hallgatom meg.	FIRST CITIZEN. I will hear Brutus speak.
MÁSODIK POLGÁR Én Cassiust s így vessük össze majd, Külön ha meghallók, az okokat. - Cassius el néhány polgárral. Brutus a rostrumra lép.	SECOND CITIZEN. I will hear Cassius; and compare their reasons, When severally we hear them rendered. Exit Cassius, with some of the Citizens. Brutus goes into the rostrum.
HARMADIK POLGÁR Már a nemes Brutus fenn van; hallgassatok.	THIRD CITIZEN. The noble Brutus is ascended: silence!
BRUTUS Legyetek mindvégig türelemmel. Rómaiak, hazámfiai, barátim, hallgassatok meg ügyem miatt, s legyetek csendesen, hogy meghallhassatok. Higgyetek nekem becsületemért, s legyetek tekintettel becsületem iránt, hogy hihessetek. Bíráljatok bölcsességiek szerint, s ébresszétek fel érzékeiteket, hogy jobban ítélhessetek. Ha valaki van ezen gyülekezetben, szíves barátja Caesarnak, annak mondom, hogy Brutus szeretete Caesar iránt nem csekélyebb, mint az övé. Ha most ezen jó barát kérdezi, miért támadott fel Brutus Caesar ellen, válaszom ez: nem mivel Caesart kevésbé szeretném, hanem mert Rómát jobban szerettem. Azt óhajtanátok-e inkább, hogy Caesar élne, s mindnyájan rabokul halnátok, mint hogy Caesar haljon meg, s ti mindnyájan éljetek szabad emberekül? Mivel Caesar engem szeretett, megsiratom: mivel szerencsés volt, örvendek: mivel vitéz volt, becsülöm őt; de mivel nagyravágyó volt, ledöftem őt. Tehát könny szeretetéért, öröm szerencséjén, becsület vitézségeért s halál nagyravágyásaért. Hol van itt oly nyomorú, ki rabszolga kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg. Hol van itt oly durva, ki római nem kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg. Van-e itt oly alávaló, ki hazáját ne szeretné? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg. Megszűnöm, hogy választ adjatok.	BRUTUS. Be patient till the last. Romans, countrymen, and lovers! Hear me for my cause; and be silent, that you may hear: believe me for mine honour, and have respect to mine honor, that you may believe: censure me in your wisdom; and awake your senses, that you may the better judge. If there be any in this assembly, any dear friend of Caesar's, to him I say that Brutus' love to Caesar was no less than his. If then that friend demand why Brutus rose against Caesar, this is my answer,—Not that I loved Caesar less, but that I loved Rome more. Had you rather Caesar were living, and die all slaves, than that Caesar were dead, to live all freemen? As Caesar loved me, I weep for him; as he was fortunate, I rejoice at it; as he was valiant, I honour him; but, as he was ambitious, I slew him. There is tears for his love; joy for his fortune; honour for his valour; and death for his ambition. Who is here so base that would be a bondman? If any, speak; for him have I offended. Who is here so rude that would not be a Roman? If any, speak; for him have I offended. Who is here so vile that will not love his country? If any, speak; for him have I offended. I pause for a reply.
MIND Senki, Brutus, senki.	CITIZENS. None, Brutus, none.
BRUTUS Úgy tehát senkit sem bánték meg. Nem tettem Caesarral egyebet, mint amit ti fognátok tenni Brutusszal. A vizsgálat halála felett a Capitoliumban föl van jegyezve; dicsősége nem kisebbítve, amiben jeles volt; sem vétkei nagyítva, melyekért a halált szenvedte. Antonius s mások Caesar tetemével jőnek. Itt hozatik teste Antonius gyászkíséretében, ki, ámbár megölésében részes nem volt, osztozandik halála jótéteményeiben, helyet foghatván a közigazgatásban, mint ki nem közületek? Evvel én távozom, kinél, valamint legjobb barátomat megöltem Róma javáért, ugyanazon tőr van számomra, ha honom halálomat kívánja.	BRUTUS. Then none have I offended. I have done no more to Caesar than you shall do to Brutus. The question of his death is enroll'd in the Capitol, his glory not extenuated, wherein he was worthy;, nor his offenses enforced, for which he suffered death. Enter Antony and others, with Caesar's body. Here comes his body, mourned by Mark Antony, who, though he had no hand in his death, shall receive the benefit of his dying, a place in the commonwealth; as which of you shall not? With this I depart— that, as I slew my best lover for the good of Rome, I have the same dagger for myself, when it shall please my country to need my death.
MIND Éljen, Brutus, éljen, éljen!	CITIZENS. Live, Brutus! live, live!
ELSŐ POLGÁR Diadallal vigyétek őt haza.	FIRST CITIZEN. Bring him with triumph home unto his house.
MÁSODIK POLGÁR Állítsunk szobrot őseihez neki.	SECOND CITIZEN. Give him a statue with his ancestors.
HARMADIK POLGÁR Ő légyen Caesar.	THIRD CITIZEN. Let him be Caesar.
NEGYEDIK POLGÁR Caesar jobb fele Nyerjen Brutusban koronát.	FOURTH CITIZEN. Caesar's better parts Shall be crown'd in Brutus.
ELSŐ POLGÁR Kisérjük őt örömzajjal haza.	FIRST CITIZEN. We'll bring him to his house with shouts and clamours.
BRUTUS Földieim!	BRUTUS. My countrymen,—
MÁSODIK POLGÁR Csitt, béke! Brutus szól.	SECOND CITIZEN. Peace! silence! Brutus speaks.
ELSŐ POLGÁR Csend, béke, hó!	FIRST CITIZEN. Peace, ho!
BRUTUS Jó földieim, hadd menjek egyedül. Ti kedvemért maradjatok meg itt, Tisztelni a holttestet és beszédét Antoniusnak, mellyel engedénk Caesar dicsőségét megadnia. Kérlek, ne jöjjön senki el velem, Mig ő beszédét végzi. El.	BRUTUS. Good countrymen, let me depart alone, And, for my sake, stay here with Antony: Do grace to Caesar's corpse, and grace his speech Tending to Caesar's glory; which Mark Antony, By our permission, is allow'd to make. I do entreat you, not a man depart, Save I alone, till Antony have spoke. Exit.
ELSŐ POLGÁR Hó! maradjunk, Halljuk meg Antoniust.	FIRST CITIZEN. Stay, ho! and let us hear Mark Antony.
HARMADIK POLGÁR Menjen fel a Szószékre, hallgassuk meg őt. Nemes Antonius, menj fel.	THIRD CITIZEN. Let him go up into the public chair; We'll hear him.—Noble Antony, go up.
ANTONIUS Brutusért Irántatok hálával tartozom.	ANTONY. For Brutus' sake, I am beholding to you. Goes up.
NEGYEDIK POLGÁR Mit monda Brutusról?	FOURTH CITIZEN. What does he say of Brutus?
HARMADIK POLGÁR Azt mondja, Brutusért Mindnyájunknak hálával tartozik.	THIRD CITIZEN. He says, for Brutus' sake, He finds himself beholding to us all.
NEGYEDIK POLGÁR Jobb lesz, ha Brutus ellen nem beszél.	FOURTH CITIZEN. 'Twere best he speak no harm of Brutus here.
ELSŐ POLGÁR Ez a Caesar zsarnok volt.	FIRST CITIZEN. This Caesar was a tyrant.
HARMADIK POLGÁR Már az csak igaz. Szerencse Rómának, hogy tőle ment.	THIRD CITIZEN. Nay, that's certain: We are blest that Rome is rid of him.
MÁSODIK POLGÁR Csendet, figyeljünk, mit tud mondani.	SECOND CITIZEN. Peace! let us hear what Antony can say.
ANTONIUS Ti nemes rómaiak...	ANTONY. You gentle Romans,—
TÖBBEN Csendet! halljuk őt.	CITIZENS. Peace, ho! let us hear him.
ANTONIUS Barátaim, rómaiak, földieim, Figyeljetek rám. Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, A rossz, mit ember tesz, tuléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele. Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott: Ha ez való, úgy súlyos bűne volt, És Caesar érte súlyosan lakolt meg. Most Brutus engedvén s a többiek (S Brutus derék, becsületes férfiú, S a többi is mind, mind becsűletes), Jövök beszélni holt Caesar fölött. Barátom volt ő, hozzám hű s igaz. De Brutus mondja, hogy nagyokra tört, S Brutus derék, becsületes férfiú. Rómába ő sok foglyokat hozott; Váltságuk a közkincstárt gazdagítá: Ez nagyravágyását jelenti-e? Szegény ha jajdult, Caesar sírt vele; A nagyravágyásnak nem íly szelíd Anyagból kéne szerkesztetve lenni: De Brutus mondja, hogy nagyokra tört: S Brutus becses, derék egy férfiú. Láttátok a Lupercal ünnepen, Háromszor nyújtám a koronát neki, S ő visszatolta. És ez nagyravágyás? De Brutus mondja, hogy nagyokra tört, S bizonnyal ő derék egy férfiú. Nem szólok én, hogy Brutusnak beszédét Cáfoljam: azt mondom csak, mit tudok. Mind kedvelétek őt és volt miért: Mi tilthat el most érte sírnotok? Vadállatokba szöktél, ó, itélet, S az ember ész nélkül maradt! Türelmet! Caesarral szívem ott a gyászpadon van: Pihennem kell, míg hozzám visszatér.	ANTONY. Friends, Romans, countrymen, lend me your ears; I come to bury Caesar, not to praise him. The evil that men do lives after them; The good is oft interred with their bones: So let it be with Caesar. The noble Brutus Hath told you Caesar was ambitious: If it were so, it was a grievous fault; And grievously hath Caesar answer'd it. Here, under leave of Brutus and the rest,— For Brutus is an honourable man; So are they all, all honorable men,— Come I to speak in Caesar's funeral. He was my friend, faithful and just to me: But Brutus says he was ambitious; And Brutus is an honourable man. He hath brought many captives home to Rome, Whose ransoms did the general coffers fill: Did this in Caesar seem ambitious? When that the poor have cried, Caesar hath wept: Ambition should be made of sterner stuff: Yet Brutus says he was ambitious; And Brutus is an honourable man. You all did see that on the Lupercal I thrice presented him a kingly crown, Which he did thrice refuse: was this ambition? Yet Brutus says he was ambitious; And, sure, he is an honourable man. I speak not to disprove what Brutus spoke, But here I am to speak what I do know. You all did love him once,—not without cause: What cause withholds you, then, to mourn for him?— O judgment, thou art fled to brutish beasts, And men have lost their reason!—Bear with me; My heart is in the coffin there with Caesar, And I must pause till it come back to me.
ELSŐ POLGÁR Beszéde, úgy tetszik, hogy alapos.	FIRST CITIZEN. Methinks there is much reason in his sayings.
MÁSODIK POLGÁR Ha voltaképp a dolgot megtekintjük, Caesarral rosszul bántak.	SECOND CITIZEN. If thou consider rightly of the matter, Caesar has had great wrong.
HARMADIK POLGÁR Vélitek? Félek, helyébe még gonoszb jövend.	THIRD CITIZEN. Has he not, masters? I fear there will a worse come in his place.
NEGYEDIK POLGÁR Hallátok? Megveté a koronát; Ekként világos: nem volt nagyravágyó.	FOURTH CITIZEN. Mark'd ye his words? He would not take the crown; Therefore 'tis certain he was not ambitious.
ELSŐ POLGÁR Ha ez való: megbánja valaki.	FIRST CITIZEN. If it be found so, some will dear abide it.
MÁSODIK POLGÁR Szegény! mint ég a sírástól szeme.	SECOND CITIZEN. Poor soul! his eyes are red as fire with weeping.
HARMADIK POLGÁR Antoniusnál nincs nemesszivűbb Ember Rómában.	THIRD CITIZEN. There's not a nobler man in Rome than Antony.
NEGYEDIK POLGÁR Hallga! újra szól.	FOURTH CITIZEN. Now mark him; he begins again to speak.
ANTONIUS Még tegnap hasztalan dacolt vala Caesarral a világ. Ma itt hever S nincs oly szegény, ki bókoljon neki. Ó, honfiak, ha dühre, lázadásra Ingerelném a lelket bennetek, Megbántanám Brutust, meg Cassiust, Kik, tudva van, derék, jó férfiak. Nem bántom őket hát, inkább leszek Igaztalan holtunkhoz és magamhoz, Hozzátok, mint oly tisztelt férfiakhoz. De itt egy írat, rajt Caesar pecséte: Végrendelménye: házában lelém. Csak hallja ezt a község (melyet én, Bocsássatok meg, fel nem olvasok), Csókolni járand holt Caesar sebeit; Kendőket áztat szent vérébe; sőt Emlékül egy haj szálért esdekel, S majd haldokolva feljegyzendi vég- Hagyatékába s dús örök gyanánt Utóira szállítandja.	ANTONY. But yesterday the word of Caesar might Have stood against the world: now lies he there, And none so poor to do him reverence. O masters, if I were disposed to stir Your hearts and minds to mutiny and rage, I should do Brutus wrong and Cassius wrong, Who, you all know, are honourable men: I will not do them wrong; I rather choose To wrong the dead, to wrong myself, and you, Than I will wrong such honourable men. But here's a parchment with the seal of Caesar,— I found it in his closet,—'tis his will: Let but the commons hear this testament,— Which, pardon me, I do not mean to read,— And they would go and kiss dead Caesar's wounds, And dip their napkins in his sacred blood; Yea, beg a hair of him for memory, And, dying, mention it within their wills, Bequeathing it as a rich legacy Unto their issue.
NEGYEDIK POLGÁR Végrendeletét akarjuk hallani. Olvasd, Antonius.	FOURTH CITIZEN. We'll hear the will: read it, Mark Antony.
MIND Az íratot! Caesar végrendelését Akarjuk hallani.	CITIZENS. The will, the will! We will hear Caesar's will.
ANTONIUS Nyugodtan, jó barátim; nem lehet Felolvasnom; nem jó megtudnotok, Miként valátok Caesartól szeretve. Ti nem vagytok fa, kő; de emberek, S mint emberek, hallván végrendelését, Az lángra gyújt és őrületbe hoz. Nem tudnotok jobb, hogy ti lettetek Örökösi; mert ha tudtotokra esnék, Mi lenne abból!	ANTONY. Have patience, gentle friends, I must not read it; It is not meet you know how Caesar loved you. You are not wood, you are not stones, but men; And, being men, hearing the will of Caesar, It will inflame you, it will make you mad. 'Tis good you know not that you are his heirs; For if you should, O, what would come of it!
NEGYEDIK POLGÁR Olvasd a rendelést, Antonius, kivánjuk hallani A rendelést, Caesar végrendelését.	FOURTH CITIZEN. Read the will! we'll hear it, Antony; You shall read us the will,—Caesar's will!
ANTONIUS Békével lesztek, vártok egy kicsinyt? Meggondolatlanság volt róla szólanom. Kell tartanom, hogy a derék férfiak, Kiknek ledöfte Caesart fegyverök, Meg lesznek bántva általam.	ANTONY. Will you be patient? will you stay awhile? I have o'ershot myself to tell you of it: I fear I wrong the honorable men Whose daggers have stabb'd Caesar; I do fear it.
NEGYEDIK POLGÁR Az árulók! derék férfiak!	FOURTH CITIZEN. They were traitors: honourable men!
MIND Végrendelését, a végrendelést!	CITIZENS. The will! The testament!
MÁSODIK POLGÁR Gaznépek, gyilkosok! Végrendelését, Olvasd nekünk fel a végrendelést.	SECOND CITIZEN. They were villains, murderers. The will! read the will!
ANTONIUS Olvassam hát, ti kényszerítetek? Csináljatok kört a holttest körül, Hogy megmutassam a végrendelőt. Szabad leszállnom? engedelmet adtok?	ANTONY. You will compel me, then, to read the will? Then make a ring about the corpse of Caesar, And let me show you him that made the will. Shall I descend? and will you give me leave?
MIND Szálljon le.	CITIZENS. Come down.
MÁSODIK POLGÁR Jöjj le. Antonius lejő.	SECOND CITIZEN. Descend. He comes down.
HARMADIK POLGÁR Megengedjük.	THIRD CITIZEN. You shall have leave.
NEGYEDIK POLGÁR Álljátok körül.	FOURTH CITIZEN. A ring! stand round.
ELSŐ POLGÁR El a gyászpadtól; hátrább a halottól.	FIRST CITIZEN. Stand from the hearse, stand from the body.
MÁSODIK POLGÁR Helyet Antoniusnak: nemes Antonius!	SECOND CITIZEN. Room for Antony!—most noble Antony!
ANTONIUS Nem, álljatok félrébb: ne nyomuljatok Mind úgy felém. Vonuljatok tovább.	ANTONY. Nay, press not so upon me; stand far' off.
MIND Hátrább! Helyet, helyet!	CITIZENS. Stand back; room! bear back.
ANTONIUS Ha van könyűtök, most ontsátok el. Ezen palástot mind ösméritek. Emlékezem, hogy felvevé először, Egy nyári este volt az, sátorában: Aznap veré meg a nerviusokat. Nézzétek, itt járt Cassius vasa, S mily rést csinált a fondor Casca itt; Ehelyt a kedvelt Brutus döfte át, S hogy elvoná az átkozott acélt, Ím, mint követte Caesar vére, mintegy Ajtóhoz futva meggyőződni, vajjon Brutus kopogtat-e íly barátiatlan? Mert, tudjátok, Caesarnak angyala Volt Brutus; ó, itéljetek, Ti istenek, miként szerette őt! Ez mindenek közt legfájóbb döfés volt; Mert amint Caesar döfni látta Brutust, Hálátlanság jobban, mint áruló kéz, Végképp leverte. Akkor megszakadt Nagy szíve, s arcát elfödvén palásttal, Pompejus oszlopalján, honnan a vér Mindegyre folyt, nagy Caesar elesett. Ó, míly esés volt ez, jó honfiak! Elestem akkor én, ti, és mi mind, Míg véres ármány kérkedett fölöttünk. Ó, most ti sírtok: látom, érzitek A metsző szánalmat. De mind ez itt Szelíd könyű még. Jó lelkek, ti sírtok, Ámbár ruháján láttok csak sebet. Ide nézzetek, itt fekszik ő maga, Sebekkel rakva áruló kezektől!	ANTONY. If you have tears, prepare to shed them now. You all do know this mantle: I remember The first time ever Caesar put it on; 'Twas on a Summer's evening, in his tent, That day he overcame the Nervii. Look, in this place ran Cassius' dagger through: See what a rent the envious Casca made: Through this the well-beloved Brutus stabb'd; And as he pluck'd his cursed steel away, Mark how the blood of Caesar follow'd it,— As rushing out of doors, to be resolved If Brutus so unkindly knock'd, or no; For Brutus, as you know, was Caesar's angel: Judge, O you gods, how dearly Caesar loved him! This was the most unkindest cut of all; For when the noble Caesar saw him stab, Ingratitude, more strong than traitors' arms, Quite vanquish'd him: then burst his mighty heart; And, in his mantle muffling up his face, Even at the base of Pompey's statua, Which all the while ran blood, great Caesar fell. O, what a fall was there, my countrymen! Then I, and you, and all of us fell down, Whilst bloody treason flourish'd over us. O, now you weep; and, I perceive, you feel The dint of pity: these are gracious drops. Kind souls, what, weep you when you but behold Our Caesar's vesture wounded? Look you here, Here is himself, marr'd, as you see, with traitors.
ELSŐ POLGÁR Ó, szánandó eset!	FIRST CITIZEN. O piteous spectacle!
MÁSODIK POLGÁR Ó, nemes Caesar!	SECOND CITIZEN. O noble Caesar!
HARMADIK POLGÁR Ó, siralmas nap!	THIRD CITIZEN. O woeful day!
NEGYEDIK POLGÁR Árulók! Gazemberek!	FOURTH CITIZEN. O traitors, villains!
ELSŐ POLGÁR Ó, véres látomány!	FIRST CITIZEN. O most bloody sight!
MÁSODIK POLGÁR Bosszút kell áltanunk.	SECOND CITIZEN. We will be revenged.
MIND Bosszút! Tova! Kutatni! Égess, gyújts, ölj, vágj; ne hagyj egy árulót is életben.	CITIZENS. Revenge,—about,—seek,—burn,—fire,—kill,—slay,—let not a traitor live!
ANTONIUS Maradjatok még, honfiak.	ANTONY. Stay, countrymen.
ELSŐ POLGÁR Békével ott! Halljuk meg a nemes Antoniust.	FIRST CITIZEN. Peace there! hear the noble Antony.
MÁSODIK POLGÁR Halljuk meg őt. Kövessük őt és haljunk meg vele.	SECOND CITIZEN. We'll hear him, we'll follow him, we'll die with him.
ANTONIUS Édes barátaim, ne kapjon el A zendülés vad árja szózatomra. Kik ezt tevék, derék, jó férfiak: Én nem tudom, minő magánboszú Bírhatta rá; hisz bölcs, jó férfiak, S nincs benne kétség, számot adnak érte. Én nem jövök kilopni szívetek. Én szónok, milyen Brutus, nem vagyok. Hanem miként ismertek, egyszerű, Őszinte ember, aki szeretém Barátomat, s ezt jól tudák azok, Kik róla nyilvánosan szólni hagytak. Sem szóm, sem elmém, sem tekintetem; Sem a beszéd hatalmát nem birom, Hogy vért keverjek. Én csak egyenest Beszélek. Mondom, ami tudva van. Itt felfödöm kedves Caesar sebeit, Ez árva, néma szájakat, s hagyom Helyettem szólni. Volnék Brutus én, És Brutus Antonius, úgy volna egy, Ki nyelvet adna Caesar mindegyik Sebének, mely Rómának még kövét is Bosszúra s lázadásra keltené.	ANTONY. Good friends, sweet friends, let me not stir you up To such a sudden flood of mutiny. They that have done this deed are honourable: What private griefs they have, alas, I know not, That made them do it; they're wise and honourable, And will, no doubt, with reasons answer you. I come not, friends, to steal away your hearts: I am no orator, as Brutus is; But, as you know me all, a plain blunt man, That love my friend; and that they know full well That gave me public leave to speak of him: For I have neither wit, nor words, nor worth, Action, nor utterance, nor the power of speech, To stir men's blood: I only speak right on; I tell you that which you yourselves do know; Show you sweet Caesar's wounds, poor dumb mouths, And bid them speak for me: but were I Brutus, And Brutus Antony, there were an Antony Would ruffle up your spirits, and put a tongue In every wound of Caesar, that should move The stones of Rome to rise and mutiny.
MIND Fel, lázadás!	CITIZENS. We'll mutiny.
ELSŐ POLGÁR Brutus házát gyújtsuk fel.	FIRST CITIZEN. We'll burn the house of Brutus.
HARMADIK POLGÁR El, tova! Kutassuk fel az összeesküvőket.	THIRD CITIZEN. Away, then! come, seek the conspirators.
ANTONIUS Figyelmet! még hadd szóljak, földiek.	ANTONY. Yet hear me, countrymen; yet hear me speak.
MIND Csitt! halljuk őt, dicső Antoniust!	CITIZENS. Peace, ho! hear Antony; most noble Antony!
ANTONIUS Ti mentek tenni, még nem tudva, mit; S mint érdemlé ezt Caesar tőletek? Ah, nem tudjátok, el kell mondanom, Melyről beszéltem, a végrendelést Már elfeledtétek.	ANTONY. Why, friends, you go to do you know not what. Wherein hath Caesar thus deserved your loves? Alas, you know not; I must tell you then: You have forgot the will I told you of.
MIND Bizony való! Álljunk meg; halljuk a végrendelést.	CITIZENS. Most true; the will!—let's stay, and hear the will.
ANTONIUS Im, itt vagyon: Caesar pecséte rajta. Minden lakosnak Rómában fejenként Hagy hetvenöt drachmát.	ANTONY. Here is the will, and under Caesar's seal. To every Roman citizen he gives, To every several man, seventy-five drachmas.
MÁSODIK POLGÁR Ó, a dicső! Halálaért bosszút kell állanunk.	SECOND CITIZEN. Most noble Caesar!—we'll revenge his death.
HARMADIK POLGÁR Királyi Caesar!	THIRD CITIZEN. O, royal Caesar!
ANTONIUS Hallgassatok ki békén.	ANTONY. Hear me with patience.
MIND Halljuk őt!	CITIZENS. Peace, ho!
ANTONIUS Ezen fölül magányos lombjait, Sétáit, új ültetvény kerteit A Tiberen innen mind nektek hagyá S utóitoknak mindörökre köz- Használatúl, hogy benne járjatok, S mulatkozást és enyhet nyerjetek. Ez volt Caesar; mikor jön más hasonló?	ANTONY. Moreover, he hath left you all his walks, His private arbors, and new-planted orchards, On this side Tiber: he hath left them you, And to your heirs forever; common pleasures, To walk abroad, and recreate yourselves. Here was a Caesar! when comes such another?
ELSŐ POLGÁR Soha! soha! El innen, jöjjetek! Égessük meg testét a szent helyen S az üszköt vessük az árulók lakára. Fogjuk fel a testet.	FIRST CITIZEN. Never, never.—Come, away, away! We'll burn his body in the holy place, And with the brands fire the traitors' houses. Take up the body.
MÁSODIK POLGÁR Hozzatok tüzet.	SECOND CITIZEN. Go, fetch fire.
HARMADIK POLGÁR Le a padokkal.	THIRD CITIZEN. Pluck down benches.
NEGYEDIK POLGÁR Rontsatok le széket És ablakot és mindent, ami van. El a polgárok a testtel.	FOURTH CITIZEN. Pluck down forms, windows, any thing. Exeunt Citizens, with the body.
ANTONIUS Most hadd lobogjon. Balság! oldva vagy, Menj, merre tetszik. Belép egy szolga. Nos, fiú?	ANTONY. Now let it work.—Mischief, thou art afoot, Take thou what course thou wilt!— Enter a Servant. How now, fellow?
SZOLGA Octavius Rómába érkezett.	SERVANT. Sir, Octavius is already come to Rome.
ANTONIUS Hol van?	ANTONY. Where is he?
SZOLGA Caesar lakában, ő és Lepidus.	SERVANT. He and Lepidus are at Caesar's house.
ANTONIUS Legitt megyek meglátogatni őt. Jókor jön éppen. A szerencse most Kedvében van, s így semmit sem tagad meg.	ANTONY. And thither will I straight to visit him: He comes upon a wish. Fortune is merry, And in this mood will give us any thing.
SZOLGA Uram beszélé: Brutus s Cassius, mint Őrült, rohant ki Róma kapuin.	SERVANT. I heard 'em say Brutus and Cassius Are rid like madmen through the gates of Rome.
ANTONIUS Lehet, hogy megneszelték, mennyire Felizgatám a népet. Jöjj, vezess Octaviushoz. El.	ANTONY. Belike they had some notice of the people, How I had moved them. Bring me to Octavius. Exeunt.

3. szín

Ugyanott. - Utca. Cinna, a költő, jön.	SCENE III. The same. A street. Enter Cinna, the poet.
CINNA Azt álmodám, Caesar vendége voltam, Baljós sejtelmek nyomják lelkemet, Örömest maradnék házamban: de mintha Húznának, menni kell. Polgárok jőnek.	CINNA. I dreamt to-night that I did feast with Caesar, And things unluckily charge my fantasy: I have no will to wander forth of doors, Yet something leads me forth. Enter Citizens.
ELSŐ POLGÁR Mi neved?	FIRST CITIZEN. What is your name?
MÁSODIK POLGÁR Hová mégy?	SECOND CITIZEN. Whither are you going?
HARMADIK POLGÁR Hol lakol?	THIRD CITIZEN. Where do you dwell?
NEGYEDIK POLGÁR Házas vagy-e vagy nőtelen?	FOURTH CITIZEN. Are you a married man or a bachelor?
MÁSODIK POLGÁR. Felelj mindenkinek egyenesen.	SECOND CITIZEN. Answer every man directly.
ELSŐ POLGÁR Igen, és röviden.	FIRST CITIZEN. Ay, and briefly.
NEGYEDIK POLGÁR Igen, és bölcsen.	FOURTH CITIZEN. Ay, and wisely.
HARMADIK POLGÁR Igen, és igazán, azt tanácsolom.	THIRD CITIZEN. Ay, and truly; you were best.
CINNA Mi a nevem? Hova megyek? Hol lakom? Házas vagyok-e vagy nőtelen? S azután feleljek mindenkinek egyenesen, röviden, bölcsen és igazán. Bölcsen azt felelem, hogy nőtelen vagyok.	CINNA. What is my name? Whither am I going? Where do I dwell? Am I a married man or a bachelor? Then, to answer every man directly and briefly, wisely and truly. Wisely I say I am a bachelor.
MÁSODIK POLGÁR Ez annyi, mintha mondanád: bolond, aki házasodik. Félek, hogy ezért egy ütleget kapsz tőlem. Tovább, folytasd: egyenesen.	SECOND CITIZEN. That's as much as to say they are fools that marry; you'll bear me a bang for that, I fear. Proceed; directly.
CINNA Egyenesen Caesar temetésére megyek.	CINNA. Directly, I am going to Caesar's funeral.
ELSŐ POLGÁR Mint jó barát, vagy mint ellenség?	FIRST CITIZEN. As a friend, or an enemy?
CINNA Mint jó barát.	CINNA. As a friend.
MÁSODIK POLGÁR Erre egyenes volt a felelet.	SECOND CITIZEN. That matter is answered directly.
NEGYEDIK POLGÁR Lakásod, röviden!	FOURTH CITIZEN. For your dwelling,—briefly.
CINNA Röviden: én a Capitoliumnál lakom.	CINNA. Briefly, I dwell by the Capitol.
HARMADIK POLGÁR Neved, uram, igazán!	THIRD CITIZEN. Your name, sir, truly.
CINNA Igazán: nevem Cinna.	CINNA. Truly, my name is Cinna.
ELSŐ POLGÁR Tépjétek össze, szaggassátok ízekre: ő is áruló.	FIRST CITIZEN. Tear him to pieces! he's a conspirator.
CINNA Én Cinna, a poeta vagyok, én Cinna, a poeta vagyok.	CINNA. I am Cinna the poet, I am Cinna the poet.
NEGYEDIK POLGÁR Tépjétek össze rossz verseiért.	FOURTH CITIZEN. Tear him for his bad verses, tear him for his bad verses!
CINNA Én nem a pártütő Cinna vagyok.	CINNA. I am not Cinna the conspirator.
MÁSODIK POLGÁR Semmit sem tesz, neve Cinna. Csak nevét szakasszátok ki szívéből, azután hadd menjen.	FOURTH CITIZEN. It is no matter, his name's Cinna; pluck but his name out of his heart, and turn him going.
HARMADIK POLGÁR Tépjétek el, tépjétek el. Jerünk, kanócot ide, hajh, égő kanócot! El Brutushoz, Cassiushoz; égessük fel mind. Egy rész Decius házához egy rész Cascáéhoz, egy rész Ligariuséhoz. Jerünk! El innen. El mind.	THIRD CITIZEN. Tear him, tear him! Come; brands, ho! firebrands. To Brutus', to Cassius'; burn all. Some to Decius' house, and some to Casca's, some to Ligarius': away, go! Exeunt.

Negyedik felvonás

1. szín

Ugyanott. - Szoba Antonius házában. Antonius, Octavius, Lepidus, asztalnál ülnek.	SCENE I. Rome. A room in Antony's house. Antony, Octavius, and Lepidus, seated at a table.
ANTONIUS Tehát ezeknek meg kell halniok, Kiknek nevét megjegyzők.	ANTONY. These many then shall die; their names are prick'd.
OCTAVIUS Lepidus, Testvéred is meghal. Beleegyezel?	OCTAVIUS. Your brother too must die: consent you, Lepidus?
LEPIDUS Bele.	LEPIDUS. I do consent,—
OCTAVIUS Húzz jelt rá, Antonius.	OCTAVIUS. Prick him down, Antony.
LEPIDUS De úgy Hogy Publius, ki nénédnek fia, Antonius, ne éljen.	LEPIDUS. —Upon condition Publius shall not live, Who is your sister's son, Mark Antony.
ANTONIUS Hát ne éljen. Nézd, e huzás itt sírba veti őt. De most eredj el Caesar hajlokába, S végrendelését hozd el, Lepidus. Itéljük meg, hogy mit lehet leütni Hagyományiból.	ANTONY. He shall not live; look, with a spot I damn him. But, Lepidus, go you to Caesar's house; Fetch the will hither, and we shall determine How to cut off some charge in legacies.
LEPIDUS S itt keresselek fel?	LEPIDUS. What, shall I find you here?
OCTAVIUS Vagy itt, vagy a Capitoliumban. Lepidus el.	OCTAVIUS. Or here, or at the Capitol. Exit Lepidus.
ANTONIUS Haszontalan, silány egy ember ez, Csak hírhordásra jó. Érdemli-e, Három felé szakadván a világ, Hogy harmadát ő bírja?	ANTONY. This is a slight unmeritable man, Meet to be sent on errands: is it fit, The three-fold world divided, he should stand One of the three to share it?
OCTAVIUS Te akartad úgy, S rá hallgatál a számüző tanácsban, Kiket kelljen halálra jegyzeni.	OCTAVIUS. So you thought him; And took his voice who should be prick'd to die, In our black sentence and proscription.
ANTONIUS Én több napot is láték, Octavius! Habár ez embert dísszel rakjuk is meg, Lerázni némi rágalmak sulyát: Hadd hordja, mint szamár az aranyat, Izzadva, nyögve munkája alatt, Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük. S a kincset elvivén, hová kivántuk, Levesszük terhét és üres szamárként Bocsátjuk el, hogy rázza füleit S legeljen a gyepen.	ANTONY. Octavius, I have seen more days than you: And, though we lay these honors on this man, To ease ourselves of divers slanderous loads, He shall but bear them as the ass bears gold, To groan and sweat under the business, Either led or driven, as we point the way; And having brought our treasure where we will, Then take we down his load and turn him off, Like to the empty ass, to shake his ears And graze in commons.
OCTAVIUS Tégy, mint akarsz; De ő derék és edzett katona.	OCTAVIUS. You may do your will; But he's a tried and valiant soldier.
ANTONIUS Lovam is az, Octavius, s azért Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én Tanítok állni, futni, forgani, Uralkodván mozgásin szellemem. Ő ilyen némi részt. Tanítani S izgatni kell; egy meddő lélek, aki Utánozásból teng, s elkoptatott Tárgyak- s müvekből, melyek, már avulván, Most jönnek nála divatba. Szót se róla, Csak mint eszközről. S most, Octavius, Nagy dolgokat hallj: Brutus s Cassius Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell Mennünk; azért is álljunk frígybe; legjobb Barátainkat összesítve és legitten Tartsunk tanácsot, mint lehessen A rejtett rosszat felfödözni s nyílt Bajokkal legbiztosabban dacolni.	ANTONY. So is my horse, Octavius;and for that I do appoint him store of provender: It is a creature that I teach to fight, To wind, to stop, to run directly on, His corporal motion govern'd by my spirit. And, in some taste, is Lepidus but so; He must be taught, and train'd, and bid go forth: A barren-spirited fellow; one that feeds On objects, arts, and imitations, Which, out of use and staled by other men, Begin his fashion: do not talk of him But as a property. And now, Octavius, Listen great things. Brutus and Cassius Are levying powers: we must straight make head; Therefore let our alliance be combined, Our best friends made, our means stretch'd; And let us presently go sit in council, How covert matters may be best disclosed, And open perils surest answered.
OCTAVIUS Tegyük azt. Kutyaszorítóban vagyunk, Körül csaholva számos elleninktől. S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében Ezer veszélyt kohol. El.	OCTAVIUS. Let us do so: for we are at the stake, And bay'd about with many enemies; And some that smile have in their hearts, I fear, Millions of mischiefs. Exeunt.

2. szín

Brutus sátora előtt a Sardis melletti táborban. Dobszó. Brutus, Lucilius, Lucius s katonák, szemben Titinius, Pindarus jőnek.	SCENE II. Before Brutus' tent, in the camp near Sardis. Drum. Enter Brutus, Lucilius, Titinius, and Soldiers; Pindarus meeting them; Lucius at some distance.
BRUTUS Állj!	BRUTUS. Stand, ho!
LUCILIUS Tovább a jelszót! és megálljatok!	LUCILIUS. Give the word, ho! and stand.
BRUTUS Mi hír, Lucilius? Nem jő-e Cassius?	BRUTUS. What now, Lucilius! is Cassius near?
LUCILIUS Közel van immár s íme Pindarus, Urától téged üdvözölni jött. Pindarus levelet ad által Brutusnak.	LUCILIUS. He is at hand; and Pindarus is come To do you salutation from his master. Pindarus gives a letter to Brutus.
BRUTUS Ez nyájas üdvözlés. De, Pindarus, Urad, vagy önként változván, avagy Gonosz tanács után, méltó okot Adott a tettet nem tetté kivánnom. De ha itt van, elégtételt adand.	BRUTUS. He greets me well.—Your master, Pindarus, In his own change, or by ill officers, Hath given me some worthy cause to wish Things done, undone: but, if he be at hand, I shall be satisfied.
PINDARUS Nemes Uram, nem kétlem, úgy fog megjelenni, Amíly méltányos és becsűletes.	PINDARUS. I do not doubt But that my noble master will appear Such as he is, full of regard and honour.
BRUTUS Nincs benne kétség. Jöjj, Lucilius, Beszéld el, mint fogadtatál?	BRUTUS. He is not doubted.—A word, Lucilius: How he received you, let me be resolved.
LUCILIUS Elég Tisztességgel s nem udvariatlanul; De nem oly bizalmas szívvel, oly baráti És nyílt beszéddel, mint szokása volt.	LUCILIUS. With courtesy and with respect enough; But not with such familiar instances, Nor with such free and friendly conference, As he hath used of old.
BRUTUS Hűlő barátot rajzoltál. Jegyezd meg, Lucilius, midőn a szeretet Betegszik s fogyni kezd, erőltetett Modort veszen fel. A nyílt, egyszerű Hűség nem ismer áltatást. De a Színlett barát, mint kezdetben tüzes ló, Erőt mutatva tombol délcegen, Majd tűrni kellvén sarkantyú döfését Száll büszkesége s rossz gabancs gyanánt Kidől a pálya közben. Jön hada?	BRUTUS. Thou hast described A hot friend cooling: ever note, Lucilius, When love begins to sicken and decay, It useth an enforced ceremony. There are no tricks in plain and simple faith; But hollow men, like horses hot at hand, Make gallant show and promise of their mettle; But, when they should endure the bloody spur, They fall their crests, and, like deceitful jades Sink in the trial. Comes his army on?
LUCIUS Szándékuk éjre Szárdon szállani; De a lovasság s a nagyobb sereg Jő Cassiusszal. Induló, künn.	LUCILIUS. They meant his night in Sard is to be quarter'd: The greater part, the Horse in general, Are come with Cassius. March within.
BRUTUS Halld! megérkezett. Menj lassan ellenébe. Cassius és katonák jőnek.	BRUTUS. Hark! he is arrived. March gently on to meet him. Enter Cassius and Soldiers.
CASSIUS Hó! megállj!	CASSIUS. Stand, ho!
BRUTUS Megállj; adjátok a szót tovább! Kívül:. „Megállj - megállj - megállj!”	BRUTUS. Stand, ho! Speak the word along.
	FIRST SOLDIER. Stand!
	SECOND SOLDIER. Stand!
	THIRD SOLDIER. Stand!
CASSIUS Öcsém! Te engem megbántál.	CASSIUS. Most noble brother, you have done me wrong.
BRUTUS Az ég Legyen birám, ellent megbántok-e, S ha nem, testvéremet hogy bántanám?	BRUTUS. Judge me, you gods! wrong I mine enemies? And, if not so, how should I wrong a brother?
CASSIUS E józan szín, Brutus, bántalmakat Fedez, s ha így...	CASSIUS. Brutus, this sober form of yours hides wrongs; And when you do them—
BRUTUS Légy nyugton, Cassius. Sérelmedet mondd halkan. Ismerünk jól. Hadunk előtt, melynek nem kellene Mást, mint szeretetet köztünk látnia, Ne patvarkodjunk. Hadd távozzanak, S majd sátramban tárd föl sérelmeid: Kihallgatandalak.	BRUTUS. Cassius, be content; Speak your griefs softly, I do know you well. Before the eyes of both our armies here, Which should perceive nothing but love from us, Let us not wrangle; bid them move away; Then in my tent, Cassius, enlarge your griefs, And I will give you audience.
CASSIUS Menj, Pindarus, Mondd hadnagyinknak, hogy vigyék tovább A sereget innen.	CASSIUS. Pindarus, Bid our commanders lead their charges off A little from this ground.
BRUTUS Tedd meg ezt te is, Lucilius, s ne jöjjön sátorunkhoz, Míglen beszédünk tartand, senki is. Lucius és Titinius álljon őrt. El.	BRUTUS. Lucilius, do you the like; and let no man Come to our tent till we have done our conference.— Lucius and Titinius, guard our door. Exeunt.

3. szín

Brutus sátorának belseje. Lucius és Titinius egy kis távolságban tőle. Brutus és Cassius jőnek.	SCENE III. within the tent of Brutus. Enter Brutus and Cassius.
CASSIUS Hogy engem megbántál, ebből világos, Gáncsoltad Lucius Pellát s elitélted, Hogy ajándokot vőn itt a szárdiaktól. S irásom, mellyel érte közbejártam, Mert ismerem jól, félrevettetett.	CASSIUS. That you have wrong'd me doth appear in this: You have condemn'd and noted Lucius Pella For taking bribes here of the Sardians; Whereas my letters, praying on his side Because I knew the man, were slighted off.
BRUTUS Magad bántád meg tenmagad, midőn Ilyen dologban írtál.	BRUTUS. You wrong'd yourself to write in such a case.
CASSIUS Ily időben Mint ez, nem illik minden kis hibát Úgy latra vetni.	CASSIUS. In such a time as this it is not meet That every nice offense should bear his comment.
BRUTUS Halljad, Cassius, Szennyes kezűnek tartatol te is, Ki pénzen árulsz s adsz el hivatalt Érdemtelennek.	BRUTUS. Let me tell you, Cassius, you yourself Are much condemn'd to have an itching palm, To sell and mart your offices for gold To undeservers.
CASSIUS Én szennyes kezű? Tudod, hogy Brutus az, ki így beszél, Vagy istenekre! végszód volna ez.	CASSIUS. I an itching palm! You know that you are Brutus that speak this, Or, by the gods, this speech were else your last.
BRUTUS E vesztegetésnek Cassius neve Ád díszt s azért burkolja el fejét A büntetés.	BRUTUS. The name of Cassius honors this corruption, And chastisement doth therefore hide his head.
CASSIUS A büntetés!	CASSIUS. Chastisement!
BRUTUS Igen! Emlékezz Martiusnak idusára. Nem jog miatt vérzett nagy Julius? Ki a gazember, aki döfni hajlott, Ha nem jogért? És minmagunk, kik a Világnak első emberét ledöftük, Csupán mivel rablók védője volt, Mi most kezünket fertőztessük-e Rút szerzeménnyel, s dús tisztségeink Nagy terjedelmét egy marok szemétért Elvesztegessük? Inkább eb legyek S ugassak holdat, mint ily római.	BRUTUS. Remember March, the Ides of March remember: Did not great Julius bleed for justice' sake? What villain touch'd his body, that did stab, And not for justice? What! shall one of us, That struck the foremost man of all this world But for supporting robbers,—shall we now Contaminate our fingers with base bribes And sell the mighty space of our large honours For so much trash as may be grasped thus? I had rather be a dog, and bay the moon, Than such a Roman.
CASSIUS Brutus, ne zaklass, ezt nem tűrhetem. Te megfeledkezel, hogy ennyire Szorítasz. Én idősebb katona S jártasb vagyok náladnál s képesebb Feltételt szabni.	CASSIUS. Brutus, bay not me, I'll not endure it: you forget yourself, To hedge me in; I am a soldier, ay, Older in practice, abler than yourself To make conditions.
BRUTUS Menj! te nem vagy az!	BRUTUS. Go to; you are not, Cassius.
CASSIUS De az vagyok.	CASSIUS. I am.
BRUTUS Ha mondom, nem vagy az!	BRUTUS. I say you are not.
CASSIUS Ne űzz tovább, mert megfeledkezem; Vigyázz magadra és tovább ne kísérts.	CASSIUS. Urge me no more, I shall forget myself; Have mind upon your health, tempt me no farther.
BRUTUS El, hitvány ember!	BRUTUS. Away, slight man!
CASSIUS Lehetséges ez?	CASSIUS. Is't possible?
BRUTUS Hallgass, beszélnem kell. Kitérjek-e Szilaj hevednek? Megrettenjek-e, Ha egy bolond őrjöng?	BRUTUS. Hear me, for I will speak. Must I give way and room to your rash choler? Shall I be frighted when a madman stares?
CASSIUS Ó, istenek! Ó, istenek, s én mindezt tűrjem-e?	CASSIUS. O gods, ye gods! must I endure all this?
BRUTUS Sőt többet; mérgelődj, míg megszakad Dölyfös szived. Mutasd meg rabjaidnak, Milyen dühös vagy; reszkettesd meg őket. S én meghajoljak? Udvaroljalak? S dühös szeszélyeidre görbedezzek? Az istenekre! meg kell mérgedet Emésztened, bár megfakadj belé. Mert mától fogva tréfa, sőt nevetség Gyanánt veszem fullánkod.	BRUTUS. All this? ay, more: fret till your proud heart break; Go show your slaves how choleric you are, And make your bondmen tremble. Must I budge? Must I observe you? Must I stand and crouch Under your testy humour? By the gods, You shall digest the venom of your spleen, Though it do split you; for, from this day forth, I'll use you for my mirth, yea, for my laughter, When you are waspish.
CASSIUS Ennyire Jutottam!	CASSIUS. Is it come to this?
BRUTUS Mondád, hogy jobb harcoló vagy. Mutasd meg, tedd e kérkedést valóvá, S örvendek rajta; mert mi engem illet, Nagy férfiaktól szívesen tanúlok.	BRUTUS. You say you are a better soldier: Let it appear so; make your vaunting true, And it shall please me well: for mine own part, I shall be glad to learn of abler men.
CASSIUS Folyvást, de folyvást bántasz, Brutus, engem. Mondám: korosb, de nem jobb katona. Azt mondtam-é: jobb?	CASSIUS. You wrong me every way, you wrong me, Brutus. I said, an elder soldier, not a better: Did I say "better"?
BRUTUS Ha mondtad is, mit bánom én!	BRUTUS. If you did, I care not.
CASSIUS Caesar ha élne, nem tanácslanám, Hogy így bosszantson.	CASSIUS. When Caesar lived, he durst not thus have moved me.
BRUTUS Ó, hallgass! Te őt Nem merted volna így felingerelni.	BRUTUS. Peace, peace! you durst not so have tempted him.
CASSIUS Nem mertem volna?	CASSIUS. I durst not?
BRUTUS Nem.	BRUTUS. No.
CASSIUS Mit, én ne mertem volna?	CASSIUS. What, durst not tempt him?
BRUTUS Nem, éltedért!	BRUTUS. For your life you durst not.
CASSIUS Brutus! ne merj sokat Baráti érzetimre; mert különben Olyat teszek, mit még megbánhatok.	CASSIUS. Do not presume too much upon my love; I may do that I shall be sorry for.
BRUTUS Te megtevéd már, mit megbánni kell. Fenyegetésed nem rémít, Cassius; Mert oly erősen fegyverzett vagyok Becsűletemben, hogy mellettem elszáll, Mint lenge szél, mellyel nem gondolok. Pénzt kéreték tőled s te megtagadtad. Én pénzt szerezni nem tudok galádul. Ég látja, inkább szívemet veretném És ontanám drachmákká véremet, Mint bármi csalfasággal a paraszt Kérges kezéből a silány keresményt Előcsikarjam. Pénzért küldtem el Hadam fizetni és te megtagadtad. Oly tett-e ez, mely Cassiushoz illik? S így bántam volna én is Cassiusszal? Ha Brutus ily fukar lesz valaha, S barátitól ily rongy batkákat elzár, Készítsetek fel minden mennykövet, Ti istenek, s törjétek ízre őt.	BRUTUS. You have done that you should be sorry for. There is no terror, Cassius, in your threats, For I am arm'd so strong in honesty, That they pass by me as the idle wind Which I respect not. I did send to you For certain sums of gold, which you denied me;— For I can raise no money by vile means: By Heaven, I had rather coin my heart, And drop my blood for drachmas, than to wring From the hard hands of peasants their vile trash By any indirection:—I did send To you for gold to pay my legions, Which you denied me: was that done like Cassius? Should I have answer'd Caius Cassius so? When Marcus Brutus grows so covetous To lock such rascal counters from his friends, Be ready, gods, with all your thunderbolts, Dash him to pieces!
CASSIUS Én nem tagadtam azt meg.	CASSIUS. I denied you not.
BRUTUS Sőt igen.	BRUTUS. You did.
CASSIUS Nem, mondom: csak bolond vihette meg Azt válaszul. Te szívemet repesztéd, Brutus. Barátja gyengeségeit Barátnak tűrni kén’, enyéimet Brutus nagyítja még.	CASSIUS. I did not. He was but a fool That brought my answer back. Brutus hath rived my heart: A friend should bear his friend's infirmities, But Brutus makes mine greater than they are.
BRUTUS Nem tettem azt, Míg nem gyötrél velök.	BRUTUS. I do not, till you practise them on me.
CASSIUS Te nem szeretsz.	CASSIUS. You love me not.
BRUTUS Hibáidat nem.	BRUTUS. I do not like your faults.
CASSIUS A baráti szem Nem lát meg ily hibát.	CASSIUS. A friendly eye could never see such faults.
BRUTUS A hizelkedő Nem látna meg, bár oly roppant legyen, Mint a magas Olymp.	BRUTUS. A flatterer's would not, though they do appear As huge as high Olympus.
CASSIUS Jer hát, Antonius, s jer, Octavius! Csak Cassiuson álljatok boszút, Mert Cassius megúnta a világot, Gyülölve attól, kit szeret, dacolva Testvére által, szidva szolgaként; Lesik hibáit s emlékkönyvbe írják, Könyv nélkül megtanulják, hogy szemére Vessék. Ó, szűmet tudnám e szemekből Kisírni! Itt e tőr, itt puszta mellem, És benne szív, mely drágább, mint Plutus Bányái, dúsabb, mint arany: Ha római vagy, vedd; én, ki megtagadtam Az aranyat tőled, nyújtom szívemet. Döfd, mint döféd Caesart, mert jól tudom, Midőn leginkább gyűlöléd, erősben Szeretted őt, mint Cassiust valaha.	CASSIUS. Come, Antony and young Octavius, come, Revenge yourselves alone on Cassius, For Cassius is a-weary of the world; Hated by one he loves; braved by his brother; Check'd like a bondman; all his faults observed, Set in a note-book, learn'd and conn'd by rote, To cast into my teeth. O, I could weep My spirit from mine eyes!—There is my dagger, And here my naked breast; within, a heart Dearer than Plutus' mine, richer than gold: If that thou be'st a Roman, take it forth; I, that denied thee gold, will give my heart: Strike as thou didst at Caesar; for I know, When thou didst hate him worst, thou lovedst him better Than ever thou lovedst Cassius.
BRUTUS Dugd vissza tőrödet; légy haragos Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad. Kényed szerint tégy. A gyalázatot Nevezd szeszélynek bár. Ó, Cassius, te Bárányhoz vagy csatolva, aki csak Úgy tart haragot, miként a kő tüzet, Mely ütve hirtelen szikrákat ád, S legott hideg megint.	BRUTUS. Sheathe your dagger: Be angry when you will, it shall have scope; Do what you will, dishonor shall be humour. O Cassius, you are yoked with a lamb That carries anger as the flint bears fire; Who, much enforced, shows a hasty spark, And straight is cold again.
CASSIUS Hát Cassius Avégre élt, hogy tréfa és nevetség Gyanánt szolgáljon Brutusnak, midőn A fájdalom s rossz vére üldözik?	CASSIUS. Hath Cassius lived To be but mirth and laughter to his Brutus, When grief, and blood ill-temper'd, vexeth him?
BRUTUS Ezt szólva, rossz vér űzött engem is.	BRUTUS. When I spoke that, I was ill-temper'd too.
CASSIUS Ha ennyit vallasz, fogjad jobbomat.	CASSIUS. Do you confess so much? Give me your hand.
BRUTUS És szívemet vele.	BRUTUS. And my heart too.
CASSIUS Ó, Brutus.	CASSIUS. O Brutus,—
BRUTUS Mit kivánsz?	BRUTUS. What's the matter?
CASSIUS Ó, Brutus, nincs-e benned annyi szív, Hogy tűrj, midőn a hirtelen szeszély, Mely rám anyáról szállott, elragad?	CASSIUS. —Have not you love enough to bear with me, When that rash humor which my mother gave me Makes me forgetful?
BRUTUS Van, Cassius, s ha eztán Brutusoddal Oly nagy szigorral bánnál, azt hiendi: Anyád civódik és magadra hágy. Zaj kívül.	BRUTUS. Yes, Cassius; and from henceforth, When you are over-earnest with your Brutus, He'll think your mother chides, and leave you so. Noise within.
POETA künn. Bocsássatok be fővezéreinkhez, Viszály van köztök; nem jó így magokra Hagyatniok.	POET. Within. Let me go in to see the generals: There is some grudge between 'em; 'tis not meet They be alone.
LUCILIUS künn. Ne menj!	LUCILIUS. Within. You shall not come to them.
POETA (künn). Csak a halál Tart vissza. Poeta jő.	POET. Within. Nothing but death shall stay me. Enter Poet, followed by Lucilius, and Titinius.
CASSIUS Nos mi baj?	CASSIUS. How now! What's the matter?
POETA Szégyen, vezérek! Mit gondoltok? barátság, szeretet Kapcsoljon újra, mint hozzátok illik. Mert nálatoknál én már több napot Láttam, bizonnyal mondhatom.	POET. For shame, you generals! what do you mean? Love, and be friends, as two such men should be; For I have seen more years, I'm sure, than ye.
CASSIUS Haha! Pocsékul versel a pimasz!	CASSIUS. Ha, ha! How vilely doth this cynic rhyme!
BRUTUS Kotródj, fickó; arcátlan, takarodj!	BRUTUS. Get you hence, sirrah; saucy fellow, hence!
CASSIUS Tűrd, Brutus, ez szokása.	CASSIUS. Bear with him, Brutus; 'tis his fashion.
BRUTUS Idejét Válassza meg s én eltüröm szeszélyét. De mit keressen ily futóbolond A háborúban? Távozz, cimbora.	BRUTUS. I'll know his humor when he knows his time: What should the wars do with these jigging fools?— Companion, hence!
CASSIUS El, el; hordd el magad. Poeta el. Lucilius és Titinius jőnek.	CASSIUS. Away, away, be gone! Exit Poet.
BRUTUS Lucilius S Titinius, mondjátok hadnagyinknak, Hogy éjtanyára szálljanak hadaikkal.	BRUTUS. Lucilius and Titinius, bid the commanders Prepare to lodge their companies tonight.
CASSIUS S ti jöjjetek s hozzátok Messalát Ide magatokkal. Titinius és Lucilius el.	CASSIUS. And come yourselves and bring Messala with you Immediately to us. Exeunt Lucilius and Titinius.
BRUTUS Egy pohár bort, Lucius.	BRUTUS. Lucius, a bowl of wine! Exit Lucius.
CASSIUS Nem gondolám, hogy ily haragos lehetsz.	CASSIUS. I did not think you could have been so angry.
BRUTUS Ó, Cassius, én bútól vagyok beteg.	BRUTUS. O Cassius, I am sick of many griefs.
CASSIUS Így nem cselekszel bölcs tanod szerint, Történetes bajoknak helyt ha adsz.	CASSIUS. Of your philosophy you make no use, If you give place to accidental evils.
BRUTUS Bút jobban, ember nem tűr. Portia Meghalt.	BRUTUS. No man bears sorrow better. Portia is dead.
CASSIUS Hah, Portia?	CASSIUS. Ha! Portia!
BRUTUS Meghalt.	BRUTUS. She is dead.
CASSIUS Hogy maradtam Életben, így szegülvén ellened? Ó, tűrhetetlen, szívtörő csapás! S mi bajban halt?	CASSIUS. How 'scaped I killing, when I cross'd you so?— O insupportable and touching loss!— Upon what sickness?
BRUTUS Sínylé távoztomat S evődve, hogy az ifju Octavius Antoniusszal oly erőre kaptak - Mert ez, s halála híre egykorú -, Magánkivűl lőn és távol levén Őrzői, lángot nyelt.	BRUTUS. Impatient of my absence, And grief that young Octavius with Mark Antony Have made themselves so strong;—for with her death That tidings came;—with this she fell distract, And, her attendants absent, swallow'd fire.
CASSIUS És így hala?	CASSIUS. And died so?
BRUTUS Így.	BRUTUS. Even so.
CASSIUS Ó, halhatatlan istenek! Lucius jő borral s gyertyával.	CASSIUS. O ye immortal gods! Re-enter Lucius, with wine and a taper.
BRUTUS Ne többet róla. Egy pohár bort! Cassius, Minden viszályt most ebbe temetek. Iszik.	BRUTUS. Speak no more of her.—Give me a bowl of wine.— In this I bury all unkindness, Cassius. Drinks.
CASSIUS Szomjúzza szívem e szép zálogot, Töltsd, Lucius, csordultig a kupát: Sok nem lehet, mit Brutusért iszom. Titinius jő Messalával.	CASSIUS. My heart is thirsty for that noble pledge. Fill, Lucius, till the wine o'erswell the cup; I cannot drink too much of Brutus' love. Drinks.
BRUTUS Titinius, jövel. Jó Messala, Légy üdvöz. Üljük most körűl e gyertyát És értekezzünk szükségink felől.	BRUTUS. Come in, Titinius!— Exit Lucius. Re-enter Titinius, with Messala. Welcome, good Messala.— Now sit we close about this taper here, And call in question our necessities.
CASSIUS Portia, elköltözél!	CASSIUS. Portia, art thou gone?
BRUTUS Ne többet róla, kérlek. Azt írják több levélben, Messala, Hogy nagy hatalommal jőnek ellenünk Antonius s ifjú Octavius, S Philippihez vezérlik a hadat.	BRUTUS. No more, I pray you.— Messala, I have here received letters, That young Octavius and Mark Antony Come down upon us with a mighty power, Bending their expedition toward Philippi.
MESSALA Leveleim tartalma ugyanaz.	MESSALA. Myself have letters of the selfsame tenour.
BRUTUS Mi toldalékkal?	BRUTUS. With what addition?
MESSALA Hogy vagy száz tanácsost Octavius, Antonius és Lepidus Proscriptióval küldének halálra.	MESSALA. That by proscription and bills of outlawry Octavius, Antony, and Lepidus Have put to death an hundred Senators.
BRUTUS Itt híreink különbözők: enyéim Hetven tanácsost mondanak, kiket Proscriptio által vesztének el; S közöttük Cicero.	BRUTUS. There in our letters do not well agree: Mine speak of seventy Senators that died By their proscriptions, Cicero being one.
CASSIUS Hogy? Cicero?	CASSIUS. Cicero one!
MESSALA Igen. Ő meghalt, számkivetve általok. Nődtől, uram, nem érhetett levél?	MESSALA. Cicero is dead, And by that order of proscription.— Had you your letters from your wife, my lord?
BRUTUS Nem, Messala.	BRUTUS. No, Messala.
MESSALA Sem felőle semmi hír A többiekben?	MESSALA. Nor nothing in your letters writ of her?
BRUTUS Semmi.	BRUTUS. Nothing, Messala.
MESSALA Különös.	MESSALA. That, methinks, is strange.
BRUTUS Mi okból kérdesz? Van talán Hired felőle?	BRUTUS. Why ask you? hear you aught of her in yours?
MESSALA Semmi sincs, uram.	MESSALA. No, my lord.
BRUTUS Ha római vagy, beszélj nekem valót.	BRUTUS. Now, as you are a Roman, tell me true.
MESSALA S te a valót tűrjed, mint római: Mert ő meghalt és rendkivűli módon.	MESSALA. Then like a Roman bear the truth I tell: For certain she is dead, and by strange manner.
BRUTUS Isten veled hát, Portia. Halni kell Mindünknek, Messala. S tünődve, hogy egykor meg kell halnia, Erőt nyerék most elviselni azt.	BRUTUS. Why, farewell, Portia. We must die, Messala: With meditating that she must die once, I have the patience to endure it now.
MESSALA Nagy veszteséget így tűrjön nagy ember.	MESSALA. Even so great men great losses should endure.
CASSIUS E tanhoz én is szinte jól tudok: De nem viselné így természetem.	CASSIUS. I have as much of this in art as you, But yet my nature could not bear it so.
BRUTUS Elég! most élő dolgainkra. Mit szólsz, Ha most legitt Philippihez megyünk?	BRUTUS. Well, to our work alive. What do you think Of marching to Philippi presently?
CASSIUS Nem tartom jónak.	CASSIUS. I do not think it good.
BRUTUS És miért?	BRUTUS. Your reason?
CASSIUS Ezért: Előnyösebb, ha az ellenség keres fel, Élelme fogy, fáradnak harcosi, S magának árt; míg mink pihenve itt Nyugodtak, fedve s fürgék maradunk.	CASSIUS. This it is: 'Tis better that the enemy seek us;: So shall he waste his means, weary his soldiers, Doing himself offense; whilst we, lying still, Are full of rest, defense, and nimbleness.
BRUTUS Jobb oknak enged a jó. Itt s Philippi Között a nép csak kényszerítve hódol, S kedvetlenül hozott nekünk adót. S ha most az ellen erre költözik, Hadat szed itt és teljesb számu lesz S ujabb erővel s bátorodva jő ránk, Ezen haszontól elvághatjuk őt, Ha szembeszállandunk Philippinél, Megettünk hagyva e táj népeit.	BRUTUS. Good reasons must, of force, give place to better. The people 'twixt Philippi and this ground Do stand but in a forced affection; For they have grudged us contribution: The enemy, marching along by them, By them shall make a fuller number up, Come on refresh'd, new-added, and encouraged; From which advantage shall we cut him off, If at Philippi we do face him there, These people at our back.
CASSIUS Hallgass meg, jó öcsém.	CASSIUS. Hear me, good brother.
BRUTUS Bocsánatoddal. Jegyezd meg efölött, hogy társaink Teljes létszámig összevonva vannak. Hadunk fölös, s ügyünk megért, az ellen Növekszik napról napra; mink a fő Fokon vagyunk s hanyatlás vár reánk. Az emberek dolgának árja van, Mely habdagállyal boldogságra visz, De elmulasztva, teljes életök Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is, Használni kell, mig áradatja tart, Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.	BRUTUS. Under your pardon. You must note besides, That we have tried the utmost of our friends, Our legions are brim-full, our cause is ripe: The enemy increaseth every day; We, at the height, are ready to decline. There is a tide in the affairs of men Which, taken at the flood, leads on to fortune; Omitted, all the voyage of their life Is bound in shallows and in miseries. On such a full sea are we now afloat; And we must take the current when it serves, Or lose our ventures.
CASSIUS Legyen, mint akarod, megyünk mi is. S Philippinél találkozunk velök.	CASSIUS. Then, with your will, go on: We'll along ourselves, and meet them at Philippi.
BRUTUS Beszédeink közt meglepett az éj, S természetünk adóját megkivánja, Melyet rövid nyugvással csak szüken Fizethetünk le. Nincs mit mondanunk még?	BRUTUS. The deep of night is crept upon our talk, And nature must obey necessity; Which we will niggard with a little rest. There is no more to say?
CASSIUS Nincsen. Jó éjszakát. Holnap korán Kelünk s megyünk.	CASSIUS. No more. Good night: Early to-morrow will we rise, and hence.
BRUTUS Köntösöm, Lucius! Lucius el. Isten veled, jó Messala. Titinius, Jó éjszakát. Nemes, jó Cassius, Jó éjet, jó nyugalmat.	BRUTUS. Lucius!—My gown.—Farewell now, good Messala:— Good night, Titinius:—noble, noble Cassius, Good night, and good repose.
CASSIUS Ó, öcsém! Az éjnek ez rossz megkezdése volt. Ne férjen meghasonlás lelkeinkhez. Ne engedd, Brutus.	CASSIUS. O my dear brother! This was an ill beginning of the night. Never come such division 'tween our souls! Let it not, Brutus.
BRUTUS Minden jól van immár.	BRUTUS. Every thing is well.
CASSIUS Jó éjszakát.	CASSIUS. Good night, my lord.
BRUTUS Jó bátya, jól nyugodjál.	BRUTUS. Good night, good brother.
TITINIUS ÉS MESSALA Uram, jó éjszakát.	TITINIUS. MESSALA. Good night, Lord Brutus.
BRUTUS Mindnyájatokkal jó szerencse járjon. Cassius, Titinius, Messala el. Lucius visszajő a hálóköntössel. Add a köntösöm! Hol a hangszered?	BRUTUS. Farewell, everyone.— Exeunt Cassius, Titinius, and Messala. Re-enter Lucius, with the gown. Give me the gown. Where is thy instrument?
LUCIUS Itt a sátorban.	LUCIUS. Here in the tent.
BRUTUS Hogy? te álmosan Beszélsz? Szegény fiú, nem feddelek: Erőn túl virrasztál. Hídd Claudiust, S még egy cselédet. Háljanak Itt sátoromban a párnáimon.	BRUTUS. What, thou speak'st drowsily: Poor knave, I blame thee not, thou art o'er-watch'd. Call Claudius and some other of my men; I'll have them sleep on cushions in my tent.
LUCIUS Hejh! Varro! Claudius! Varro és Claudius jőnek.	LUCIUS. Varro and Claudius! Enter Varro and Claudius.
VARRO Hivott urunk?	VARRO. Calls my lord?
BRUTUS Kérlek, barátim, itten háljatok, Lehet, hogy majd fölkeltlek s üzenettel Testvérem Cassiushoz küldelek.	BRUTUS. I pray you, sirs, lie in my tent and sleep; It may be I shall raise you by-and-by On business to my brother Cassius.
VARRO Ha tetszik, állunk és várunk reád.	VARRO. So please you, we will stand and watch your pleasure.
BRUTUS Nem, azt nem akarom, csak feküdjetek le, Mert meglehet, hogy még mást gondolok. Nézd, Lucius, a könyv, melyet keresék, Ruhám zsebében itt van. Varro és Claudius lefeküsznek.	BRUTUS. I would not have it so; lie down, good sirs: It may be I shall otherwise bethink me.— Look, Lucius, here's the book I sought for so; I put it in the pocket of my gown. Servants lie down.
LUCIUS Jól tudám Hogy uram nekem nem adta.	LUCIUS. I was sure your lordship did not give it me.
BRUTUS Légy türelmes, Jó gyermekem, nagyon feledkező vagyok. Nehéz szemed fenntarthatnád-e még S játszhatnál egy-két dalt e hangszeren?	BRUTUS. Bear with me, good boy, I am much forgetful. Canst thou hold up thy heavy eyes awhile, And touch thy instrument a strain or two?
LUCIUS Igen, ha tetszik, uram.	LUCIUS. Ay, my lord, an't please you.
BRUTUS Tetszik, fiam. Sokat zavarlak; ám te kész, szives vagy.	BRUTUS. It does, my boy: I trouble thee too much, but thou art willing.
LUCIUS Tisztemben áll.	LUCIUS. It is my duty, sir.
BRUTUS Nem kéne tisztedet Erőn fölül is kényszerítenem. Tudom, nyugonni vágy az ifju vér.	BRUTUS. I should not urge thy duty past thy might; I know young bloods look for a time of rest.
LUCIUS Már én alvám, uram.	LUCIUS. I have slept, my lord, already.
BRUTUS Jól van s megint Elalhatol; nem tartalak soká. Ha élek, jót teendek még veled. Zene és dal. Ez álmos hang. Ó, gyilkos szender! e kis Fiúra nyújtod ólomjogarod, Ki itt zenél neked? Kedves fiú, Jó éjszakát. Olyan kiméltelen Nem leszek hozzád, hogy fölkeltselek. Ha bólogatsz, eltörnéd hangszered. Kiveszem kezedből. Most jó éjszakát. - Hadd látom. Nincs behajtva a levél, Hol elhagyám az olvasást? De itt van! (Leül) Caesar szelleme jő. Mi rosszul ég a gyertya! Hah, ki jő itt? Úgy gondolom, szememnek gyöngesége Alkotja e kisértő tűneményt. Felém közelget. Vagy te valami? Isten vagy angyal, ördög, vagy mi vagy, Mitől fagy vérem, felborzad hajam; Mondd meg, mi vagy?	BRUTUS. It was well done; and thou shalt sleep again; I will not hold thee long: if I do live, I will be good to thee.— Lucius plays and sings till he falls asleep. This is a sleepy tune.—O murderous Slumber, Lay'st thou thy leaden mace upon my boy, That plays thee music?—Gentle knave, good night; I will not do thee so much wrong to wake thee: If thou dost nod, thou breakst thy instrument; I'll take it from thee; and, good boy, good night.— Let me see, let me see; is not the leaf turn'd down Where I left reading? Here it is, I think. Enter the Ghost of Caesar. How ill this taper burns! Ha! who comes here? I think it is the weakness of mine eyes That shapes this monstrous apparition. It comes upon me.—Art thou any thing? Art thou some god, some angel, or some devil, That makest my blood cold and my hair to stare? Speak to me what thou art.
SZELLEM Rossz szellemed.	GHOST. Thy evil spirit, Brutus.
BRUTUS Miért jössz?	BRUTUS. Why comest thou?
SZELLEM Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél.	GHOST. To tell thee thou shalt see me at Philippi.
BRUTUS Jól van. Akkor hát ott majd újra látlak.	BRUTUS. Well; then I shall see thee again?
SZELLEM Igen, Philippinél. Eltűnik.	GHOST. Ay, at Philippi.
BRUTUS Nos, hát Philippinél látlak megint. Im eltünöl, hogy bátorodni látsz. Gonosz szellem, veled még több beszédem Lett volna. Hejh! fiú te, Lucius! Ébredjetek fel, Varro, Claudius! Hejh, Claudius.	BRUTUS. Why, I will see thee at Philippi, then. Ghost vanishes. Now I have taken heart, thou vanishest: Ill spirit, I would hold more talk with thee.— Boy! Lucius!—Varro! Claudius! Sirs, awake!—Claudius!
LUCIUS Uram, a húr hamis.	LUCIUS. The strings, my lord, are false.
BRUTUS Azt véli, most is hangszerrel mulat. Ébredj fel, Lucius.	BRUTUS. He thinks he still is at his instrument.— Lucius, awake!
LUCIUS Parancsolóm!	LUCIUS. My lord?
BRUTUS Mi álmod volt, hogy úgy kiáltozál?	BRUTUS. Didst thou dream, Lucius, that thou so criedst out?
LUCIUS Tudtomra nem kiálték.	LUCIUS. My lord, I do not know that I did cry.
BRUTUS Sőt igen. Láttál valamit?	BRUTUS. Yes, that thou didst: didst thou see any thing?
LUCIUS Nem láttam semmit is.	LUCIUS. Nothing, my lord.
BRUTUS Alugyál megint. Hejh, Varro, Claudius! Fickó te, kelj fel!	BRUTUS. Sleep again, Lucius.—Sirrah Claudius!— To Varro. Fellow thou, awake!
VARRO ÉS CLAUDIUS Uram!	VARRO. My lord?
	CLAUDIUS. My lord?
BRUTUS Miért kiáltozátok álmotokban?	BRUTUS. Why did you so cry out, sirs, in your sleep?
VARRO ÉS CLAUDIUS Kiáltozánk, uram?	VARRO. CLAUDIUS. Did we, my lord?
BRUTUS Igen. Talán Szemléltetek valamit?	BRUTUS. Ay: saw you any thing?
VARRO Nem én, uram. Nem láttam semmit.	VARRO. No, my lord, I saw nothing.
CLAUDIUS Én sem.	CLAUDIUS. Nor I, my lord.
BRUTUS Menjetek, Ajánljatok testvérem Cassiusnak; Mondjátok, menjen jó korán előre Hadával, s mink követni fogjuk őt.	BRUTUS. Go and commend me to my brother Cassius; Bid him set on his powers betimes before, And we will follow.
VARRO ÉS CLAUDIUS Parancsod teljesítve lesz! El.	VARRO. CLAUDIUS. It shall be done, my lord. Exeunt.

Ötödik felvonás

1. szín

Philippi síkja. Octavius, Antonius s hadaik jőnek.	SCENE I. The plains of Philippi. Enter Octavius, Antony, and their Army.
OCTAVIUS Reményem, íme, teljesedve van, Antonius. Te azt mondád, az ellen Nem fog leszállni, a hegyen marad S a felső tájakon. S másképp ütött ki: Sergök közel van. Itt, Philippinél Akarnak bennünket csatára hívni, Előbb felelve, mint mi kérdenénk.	OCTAVIUS. Now, Antony, our hopes are answered. You said the enemy would not come down, But keep the hills and upper regions: It proves not so; their battles are at hand: They mean to warn us at Philippi here, Answering before we do demand of them.
ANTONIUS Ne hidd! Szivökbe látok én, s tudom; Mért tesznek így; örülnének bizony, Ha más helyen volnának. S ím, leszállnak Félelmes kérkedéssel, azt remélve Velünk e mozgás által elhitetni, Hogy szívök bátor; ám ez mind nem így van. Hírnök jön.	ANTONY. Tut, I am in their bosoms, and I know Wherefore they do it: they could be content To visit other places; and come down With fearful bravery, thinking by this face To fasten in our thoughts that they have courage; But 'tis not so. Enter a Messenger.
HÍRNÖK Készüljetek, vezérek; ellenink Vitézi pompával közelgenek. A harci véres zászló fenn lobog, S valaminek tüstént kell történnie.	MESSENGER. Prepare you, generals: The enemy comes on in gallant show; Their bloody sign of battle is hung out, And something to be done immediately.
ANTONIUS Octavius, vezessed népedet Bal kéz felé a síkon lassudan:	ANTONY. Octavius, lead your battle softly on, Upon the left hand of the even field.
OCTAVIUS Te balra, és én jobbra.	OCTAVIUS. Upon the right hand I; keep thou the left.
ANTONIUS Tervemet Mért vágod át ily súlyos pillanatban?	ANTONY. Why do you cross me in this exigent?
OCTAVIUS Nem vágom át; de tenni így fogok. Hadzene. Dobszó mellett jőnek Brutus, Cassius és hadaik. Lucilius, Titinius, Messala és mások.	OCTAVIUS. I do not cross you; but I will do so. March. Drum. Enter Brutus, Cassius, and their Army; Lucilius, Titinius, Messala, and Others.
BRUTUS Megállanak; szándékok szólani.	BRUTUS. They stand, and would have parley.
CASSIUS Megállj, Titinius; szóljunk velök.	CASSIUS. Stand fast, Titinius: we must out and talk.
OCTAVIUS Antonius, adjunk jelt a csatára?	OCTAVIUS. Mark Antony, shall we give sign of battle?
ANTONIUS Ne, Caesar; várjuk felhivásukat. Távozzatok: a vezérek szólani Akarnak.	ANTONY. No, Caesar, we will answer on their charge. Make forth; the generals would have some words.
OCTAVIUS Várjatok, míg jelt adunk.	OCTAVIUS. Stir not until the signal.
BRUTUS Ütés előtt szó, nemde, honfiak?	BRUTUS. Words before blows: is it so, countrymen?
OCTAVIUS Nem mintha jobb szeretnők, mint ti, a szót.	OCTAVIUS. Not that we love words better, as you do.
BRUTUS Jobb rossz ütésnél a jó szó, Octavius.	BRUTUS. Good words are better than bad strokes, Octavius.
ANTONIUS Jó szót adsz, Brutus, rossz ütéseidhez; Tanú a rés, melyet Caesar szivén Ütél, mondván: Üdv, Caesar, élj soká!	ANTONY. In your bad strokes, Brutus, you give good words: Witness the hole you made in Caesar's heart, Crying, "Long live! Hail, Caesar!"
CASSIUS Antonius, döféseid mivolta Bizonytalan: mi szódat illeti, Az megrabolta Hybla méheit S mézetlen hagyta.	CASSIUS. Antony, The posture of your blows are yet unknown; But for your words, they rob the Hybla bees, And leave them honeyless.
ANTONIUS S nem fullánktalan?	ANTONY. Not stingless too.
BRUTUS Igen, sőt hangtalan; mert ellopád Döngésöket, s nagy bölcsen fenyegetsz, Előbb, mint szúrnál.	BRUTUS. O, yes, and soundless too, For you have stol'n their buzzing, Antony, And very wisely threat before you sting.
ANTONIUS Árulók, ti nem Tevétek úgy, midőn alávaló Gyiloktok egymást érte Caesaron. Vigyorogtatok, mint a majom: Csúszátok, mint az eb; bókoltatok Rabszolgaként, míg hátulról gazul Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart. Hizelkedők!	ANTONY. Villains, you did not so when your vile daggers Hack'd one another in the sides of Caesar: You show'd your teeth like apes, and fawn'd like hounds, And bow'd like bondmen, kissing Caesar's feet; Whilst damned Casca, like a cur, behind Struck Caesar on the neck. O flatterers!
CASSIUS Hizelkedők! köszönd Magadnak, Brutus; most sem sértene E nyelv, ha Cassius rendelkezik.	CASSIUS. Flatterers!—Now, Brutus, thank yourself: This tongue had not offended so to-day, If Cassius might have ruled.
OCTAVIUS Térjünk az ügyre. Szóváltás ha izzaszt, A próba véresb cseppeket kivánand. Im árulókra rántom kardomat: Azt vélitek, hogy ismét visszaszáll? Soha, míg Caesar huszonhárom sebe Bosszúlva nem lesz, vagy vérébe dől Egy másik Caesar árulók vasától.	OCTAVIUS. Come, come, the cause: if arguing makes us sweat, The proof of it will turn to redder drops. Look,— I draw a sword against conspirators: When think you that the sword goes up again? Never, till Caesar's three and thirty wounds Be well avenged; or till another Caesar Have added slaughter to the sword of traitors.
BRUTUS Caesar, te nem halhatsz meg árulóktól, Hacsak magaddal nem hozsz.	BRUTUS. Caesar, thou canst not die by traitors' hands, Unless thou bring'st them with thee.
OCTAVIUS Úgy hiszem, Nem sorsom halni Brutus kardja által.	OCTAVIUS. So I hope; I was not born to die on Brutus' sword.
BRUTUS Volnál fajodnak legnemesbje bár, Ó, ifju, nem halhatnál díszesebben.	BRUTUS. O, if thou wert the noblest of thy strain, Young man, thou couldst not die more honourably.
CASSIUS Kényes fiú, e díszre érdemetlen, Ily korhely cimborával frígyesülten.	CASSIUS. A peevish school boy, worthless of such honour, Join'd with a masker and a reveller!
ANTONIUS A régi Cassius.	ANTONY. Old Cassius still!
OCTAVIUS El! Jerünk, Antonius. Szemben dacolva hivunk ki, árulók, Ha víni mertek, szálljatok ma síkra; Ha nem, mikor majd kedvetek derűl. Octavius, Antonius és seregeik el.	OCTAVIUS. Come, Antony; away!— Defiance, traitors, hurl we in your teeth: If you dare fight today, come to the field; If not, when you have stomachs. Exeunt Octavius, Antony, and their Army.
CASSIUS Fújj, szél, dagadj, hullám és ússz, hajó: Feljött az ár s kockán van mindenünk.	CASSIUS. Why, now, blow wind, swell billow, and swim bark! The storm is up, and all is on the hazard.
BRUTUS Lucilius, halld, egy szóm van veled.	BRUTUS. Ho, Lucilius! Hark, a word with you.
LUCILIUS Uram? Brutus és Lucilius elvonulva beszélnek.	LUCILIUS. My lord? Brutus and Lucilius talk apart.
CASSIUS Messala!	CASSIUS. Messala,—
MESSALA Mit szól vezérem?	MESSALA. What says my General?
CASSIUS Messala, Ez születésem napja; e napon Látott világot Cassius. Messala, Add jobbod s légy tanúm, hogy a szabadság Ügyét, miként Pompejus, kénytelen S akaratom ellen bízom egy csatára. Tudod; Epicurus oktatásihoz Szitottam eddig; most megváltozott Gondolkodásom s részint hinni kezdek A jósjeleknek. Sardisból jövén, Zászlóink elsejére két hatalmas Sas szállt le s ott ült, harcosink kezéből Mohón falván s evén. Philippiig Kisértek el. Ma reggel elhagyának, S fejünk fölött helyettök varju, holló És kánya repked s mint kór martalékra Néznek le ránk s gyászmennyezet gyanánt Terül ki árnyak, mely alatt hadunk Lelkét feladni készen itt hever.	CASSIUS. Messala, This is my birth-day; as this very day Was Cassius born. Give me thy hand, Messala: Be thou my witness that against my will, As Pompey was, am I compell'd to set Upon one battle all our liberties. You know that I held Epicurus strong, And his opinion: now I change my mind, And partly credit things that do presage. Coming from Sardis, on our former ensign Two mighty eagles fell; and there they perch'd, Gorging and feeding from our soldiers' hands; Who to Philippi here consorted us: This morning are they fled away and gone; And in their steads do ravens, crows, and kites Fly o'er our heads and downward look on us, As we were sickly prey: their shadows seem A canopy most fatal, under which Our army lies, ready to give up the ghost.
MESSALA Ne higgyed azt.	MESSALA. Believe not so.
CASSIUS Csak úgy félig hiszem. Mert lelkem ép, és eltökélt vagyok Minden veszéllyel bátran szembeszállni.	CASSIUS. I but believe it partly; For I am fresh of spirit, and resolved To meet all perils very constantly.
BRUTUS Tedd azt, Lucilius.	BRUTUS. Even so, Lucilius.
CASSIUS Most, kedves Brutusom, Adják az istenek, hogy napjainkat Baráti frígyben húzzuk aggkorig. De minthogy ember dolga tudva nincs, Gondoljuk, ami legrosszabb jöhet ránk. Ha e csatát elvesztjük, úgy utószor Van most, hogy egymással beszélhetünk. Mit vagy határzott tenni ily esetben?	CASSIUS. Now, most noble Brutus, The gods to-day stand friendly, that we may, Lovers in peace, lead on our days to age! But, since th' affairs of men rest still incertain, Let's reason with the worst that may befall. If we do lose this battle, then is this The very last time we shall speak together: What are you then determined to do?
BRUTUS Mit bölcsesség azon szabálya tart, Amely szerint Catót kárhoztatám, Hogy önmagát megölte. Nem tudom, mint, De gyávaságnak tartom, életet Kétes jövő miatti félelemből Így szegni meg. Türéssel fegyverezve Bevárom a hatalmak végzetét, Kik minket itt alant kormányzanak.	BRUTUS. Even by the rule of that philosophy By which I did blame Cato for the death Which he did give himself;—I know not how, But I do find it cowardly and vile, For fear of what might fall, so to prevent The time of life;—arming myself with patience To stay the providence of some high powers That govern us below.
CASSIUS És így, ha vesztjük e csatát, türended, Hogy Róma utcáin diadalmasan Hurcoljanak?	CASSIUS. Then, if we lose this battle, You are contented to be led in triumph Thorough the streets of Rome?
BRUTUS Nem, azt nem, Cassius. Nemes római, ne hidd, hogy valaha Rómába Brutus kötve megy. Magasb Érzelme van. De mit Martius idusa Kezdett, a munkát e nap végzi be, S ha látjuk ismét egymást, nem tudom. Azért utolsó búcsúnkat vegyük. Légy boldog mindörökre, Cassius. Mosolygunk rajt, ha még találkozunk; Ha tán nem, úgy e búcsuvét helyes volt.	BRUTUS. No, Cassius, no: think not, thou noble Roman, That ever Brutus will go bound to Rome; He bears too great a mind. But this same day Must end that work the Ides of March begun; And whether we shall meet again I know not. Therefore our everlasting farewell take: For ever, and for ever, farewell, Cassius! If we do meet again, why, we shall smile; If not, why, then this parting was well made.
CASSIUS Légy boldog mindörökre, Brutusom; Ha találkozunk, mosolygunk rajt bizonnyal, Ha nem, való: e búcsuvét helyes volt.	CASSIUS. For ever and for ever farewell, Brutus! If we do meet again, we'll smile indeed; If not, 'tis true this parting was well made.
BRUTUS Most rajta, menjünk! Ó, ha e napi Dolgoknak végét tudná emberész! De elég, hogy a nap véget ér s a vég Majd akkor tudva lesz. Keljünk tova. El.	BRUTUS. Why then, lead on. O, that a man might know The end of this day's business ere it come! But it sufficeth that the day will end, And then the end is known.—Come, ho! away! Exeunt.

2. szín

Ugyanott. Csatamező. Zaj. Brutus és Messala jőnek.	SCENE II. The same. The field of battle. Alarum. Enter Brutus and Messala.
BRUTUS Nyargalj, Messala, nyargalj s vidd ez írást Oda túl a hadhoz; rohanjanak Erős riadó. Egyszerre mind, mert, amint észrevettem, Lankadt a harc Octavius felén, S gyors támadással megdönthetjük őket. Nyargalj, Messala, mind rohanjanak le. (El)	BRUTUS. Ride, ride, Messala, ride, and give these bills Unto the legions on the other side: Let them set on at once; for I perceive But cold demeanor in Octavius' wing, And sudden push gives them the overthrow. Ride, ride, Messala: let them all come down. Exeunt.

3. szín

Ugyanott. Más része a síknak. Hadizaj. Cassius és Titinius jőnek.	SCENE III. Another part of the field. Alarum. Enter Cassius and Titinius.
CASSIUS Ó, nézd, Titinius, a gaz nép szalad! Magam magaméinak ellensége lettem. Ez a zászlóm már fordult; én a gyávát Megöltem és ezt tőle elvevém.	CASSIUS. O, look, Titinius, look, the villains fly! Myself have to mine own turn'd enemy: This ensign here of mine was turning back; I slew the coward, and did take it from him.
TITINIUS Ó, Cassius, Brutus nagyon korán Adá a jelt, s megnyomván egy kevéssé Octaviust, mohón hajtott neki. Vitézi zsákmányoltak, míg mi végképp Bezáratánk Antonius hadától. Pindarus jő.	TITINIUS. O Cassius, Brutus gave the word too early; Who, having some advantage on Octavius, Took it too eagerly: his soldiers fell to spoil, Whilst we by Antony are all enclosed. Enter Pindarus.
PINDARUS Szaladj tovább, uram, szaladj tovább. Már sátorodban jár Antonius. Nemes Cassius, távozzál messze innen.	PINDARUS. Fly further off, my lord, fly further off; Mark Antony is in your tents, my lord: Fly, therefore, noble Cassius, fly far' off.
CASSIUS E domb eléggé távol van. Titinius, Nézd: sátram az, hol látom a tüzet?	CASSIUS. This hill is far enough.—Look, look, Titinius; Are those my tents where I perceive the fire?
TITINIUS Az, uram.	TITINIUS. They are, my lord.
CASSIUS Titinius, ha engemet szeretsz, Ülj fel lovamra, sarkantyúzd, amíg Ama hadakhoz vitt és visszahoz, Hogy tudjam azt bizonnyal, a hadak Barát vagy ellenség-e?	CASSIUS. Titinius, if thou lovest me, Mount thou my horse and hide thy spurs in him, Till he have brought thee up to yonder troops And here again; that I may rest assured Whether yond troops are friend or enemy.
TITINIUS Itt termek tüstént, mint a gondolat. El.	TITINIUS. I will be here again, even with a thought. Exit.
CASSIUS Menj, Pindarus, menj, hágj fölebb a dombra. Látásom tompa volt mindenha; nézd Titiniust s mondd, mit látsz a mezőn? Pindarus el. Ez nap születtem, időm véget ért, És ahol kezdém, ott végzendem el: Éltem lejárta útkörét. Fiú, Mi újság?	CASSIUS. Go, Pindarus, get higher on that hill: My sight was ever thick: regard Titinius, And tell me what thou notest about the field.— Pindarus goes up. This day I breathed first: time is come round, And where I did begin, there shall I end; My life is run his compass.—Sirrah, what news?
PINDARUS fenn. Ó, uram!	PINDARUS. Above. O my lord!
CASSIUS Mi baj?	CASSIUS. What news?
PINDARUS Titiniust Lovasok kerítik s nekihajtanak, De vágtat ő is, most csaknem beérték. Most, most, Titinius! Leszállanak Néhányan, ó, és ő is: fogva van. Kiáltás. És halld! örömükben mint ujjonganak.	PINDARUS. Above. Titinius is enclosed round about With horsemen, that make to him on the spur: Yet he spurs on. Now they are almost on him.— Now, Titinius!—Now some 'light. O, he 'lights too: He's ta'en; Shout. and, hark! they shout for joy.
CASSIUS Jöjj el, ne nézd tovább. Ó, gyáva, én, Ki élek, míg legjobb barátimat Szemem előtt elfogják. Pindarus jő. Jöjj ide, Fiú. Rabbá tevélek Parthiában S meghagyva éltedet, fölesketélek, Hogy bármit megtenned parancsolok, Véghezviended. Jöjj most s teljesítsd Az esküt. Légy szabad s e karddal itt, Mely Caesart döfte, nyisd meg e kebelt. Ne válaszolj. Itt, tartsad markolatját, S ha arcom fedve lesz, mint most vagyon, Forditsd felém. Caesar! torolva vagy, S azon karddal, mely tégedet megölt. Meghal.	CASSIUS. Come down; behold no more.— O, coward that I am, to live so long, To see my best friend ta'en before my face! Pindarus descends. Come hither, sirrah: In Parthia did I take thee prisoner; And then I swore thee, saving of thy life, That whatsoever I did bid thee do, Thou shouldst attempt it. Come now, keep thine oath; Now be a freeman; and with this good sword, That ran through Caesar's bowels, search this bosom. Stand not to answer: here, take thou the hilts; And when my face is cover'd, as 'tis now, Guide thou the sword.—Caesar, thou art revenged, Even with the sword that kill'd thee. Dies.
PINDARUS Így most szabad vagyok, de nem levék az, Ha rajtam állott volna. Ó, Cassius, E hontól Pindar messze bujdosik, Hol őt ne lássa többé római. El. Titinius visszajő Messalával.	PINDARUS. So, I am free, yet would not so have been, Durst I have done my will.—O Cassius! Far from this country Pindarus shall run, Where never Roman shall take note of him. Exit. Re-enter Titinius with Messala.
MESSALA Kölcsönbe megy, Titinius. Nemes Brutus legyőzte Octavius hadát, Mint Cassius hadát Antonius.	MESSALA. It is but change, Titinius; for Octavius Is overthrown by noble Brutus' power, As Cassius' legions are by Antony.
TITINIUS E hír majd felvidítja Cassiust.	TITINIUS. These tidings would well comfort Cassius.
MESSALA Hol hagytad őtet?	MESSALA. Where did you leave him?
TITINIUS Teljes csüggedésben Rabjával, Pindarusszal, itt a dombon.	TITINIUS. All disconsolate, With Pindarus his bondman, on this hill.
MESSALA Nem ő, ki ott a földön elterült?	MESSALA. Is not that he that lies upon the ground?
TITINIUS Nem úgy terült, mint élő. Ó, szivem!	TITINIUS. He lies not like the living. O my heart!
MESSALA Nem ő az?	MESSALA. Is not that he?
TITINIUS Nem, Messala; volt, de már Nem Cassius többé. Ó, nyúgovó nap, Mint éjre szállasz rőt sugáraiddal, Úgy szálla vérben Cassius napja le: Rómának fénye szállt; lejárt napunk; Most felleg, harmat, vész, jöjj; tetteink Már téve vannak. Nem bizott merész Sikeremben és e tettet az tevé.	TITINIUS. No, this was he, Messala, But Cassius is no more.—O setting Sun, As in thy red rays thou dost sink to night, So in his red blood Cassius' day is set, The sun of Rome is set! Our day is gone; Clouds, dews, and dangers come; our deeds are done! Mistrust of my success hath done this deed.
MESSALA Nem vára jó sikert, s az tette ezt. Ó, mélabú fia, gyűlölt tévedés, Mért képzesz dolgokat, mik nincsenek, Az éber ész elé? Könnyen fogant Csalatkozás, te nem születel soha Szerencsésen; mert aki hordozott, Anyádat gyilkolod meg.	MESSALA. Mistrust of good success hath done this deed. O hateful Error, Melancholy's child! Why dost thou show to the apt thoughts of men The things that are not? O Error, soon conceived, Thou never comest unto a happy birth, But kill'st the mother that engender'd thee!
TITINIUS Pindarus! Hejh, hol vagy, Pindarus?	TITINIUS. What, Pindarus! where art thou, Pindarus?
MESSALA Keressed őt, Titinius, mig én megyek nemes Brutus fülét e hírrel általütni. Átütni, mondhatom: mert fent acél, Méregbe mártott nyíl Brutus fülének. Oly kedves éppen, mint e hír leend.	MESSALA. Seek him, Titinius, whilst I go to meet The noble Brutus, thrusting this report Into his ears: I may say, thrusting it; For piercing steel and darts envenomed Shall be as welcome to the ears of Brutus As tidings of this sight.
TITINIUS Siess el, Messala, én majd Pindarust Keresem fel addig. Messala el. Miért küldél tova, Derék Cassius? Én nem barátaiddal Találkozám-e? Nem tevék-e ők E győzelem füzérét homlokomra, Hogy adjam át neked? Nem hallhatád-e A felkiáltást? Ah, te balra értél Minden körülményt. Ám e koszorút Feltenni homlokodra Brutusod Parancsolá, s parancsát teljesítem. Jöjj gyorsan, Brutus, s lássad e helyen, Mint tisztelém meg Cajus Cassiust. Bocsánat, istenek, ez római halál: Jöjj, Cassiusnak kardja és találd Titinius szivét. Meghal. Riadó. Messala visszajő. Brutus, ifjú Cato, Strato, Volumnius és Lucilius.	TITINIUS. Hie you, Messala, And I will seek for Pindarus the while.— Exit Messala. Why didst thou send me forth, brave Cassius? Did I not meet thy friends? And did not they Put on my brows this wreath of victory, And bid me give it thee? Didst thou not hear their shouts? Alas, thou hast misconstrued every thing! But, hold thee, take this garland on thy brow; Thy Brutus bid me give it thee, and I Will do his bidding.—Brutus, come apace, And see how I regarded Caius Cassius.— By your leave, gods: this is a Roman's part: Come, Cassius' sword, and find Titinius' heart. Dies. Alarum. Re-enter Messala, with Brutus, young Cato, Strato, Volumnius, and Lucilius.
BRUTUS Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?	BRUTUS. Where, where, Messala, doth his body lie?
MESSALA Amott, s Titinius kesergi őt.	MESSALA. Lo, yonder, and Titinius mourning it.
BRUTUS Titinius arca fölfelé van.	BRUTUS. Titinius' face is upward.
CATO Meghalt.	CATO. He is slain.
BRUTUS Ó, Caesar! most is tart hatalmad. Lelked körüljár, s minnen belseinkre Fordítja kardjainkat.	BRUTUS. O Julius Caesar, thou art mighty yet! Thy spirit walks abroad, and turns our swords In our own proper entrails. Low alarums.
CATO Derék Titinius! Im, Cassiust mint koszorúzta meg. Tompa zaj.	CATO. Brave Titinius! Look whether he have not crown'd dead Cassius!
BRUTUS Él, mint ezek, még két ily római? Az ég veletek, utolsó rómaiak. Lehetlen, hogy hasonlót valaha Szülhessen Róma. E halottnak én, Barátim, több könyűvel tartozom, Mint mennyit megfizetni láttok itt. De lelek időt, ó, Cassius, lelek Időt reá. Most küldjük tetemét Tharsosba innen. Itt a harcmezőn Nem tesszük sírba, mert csüggesztene. Lucilius, ifju Cato, jöjjetek, Keljünk a síkra; Labeo, Flavius, Vigyétek a hadat. Most három óra, S az éj előtt még, rómaiak, szerencsét Kisértni menjünk egy másik csatában. El.	BRUTUS. Are yet two Romans living such as these?— The last of all the Romans, fare thee well! It is impossible that ever Rome Should breed thy fellow.—Friends, I owe more tears To this dead man than you shall see me pay.— I shall find time, Cassius, I shall find time.— Come therefore, and to Thassos send his body: His funerals shall not be in our camp, Lest it discomfort us.—Lucilius, come;— And come, young Cato;—let us to the field.— Labeo and Flavius, set our battles on:— 'Tis three o'clock; and Romans, yet ere night We shall try fortune in a second fight. Exeunt.

4. szín

Más része a harcmezőnek. Riadó. Katonák jőnek viaskodva mind a két seregből, azután Brutus, Cato, Lucilius s egyebek.	SCENE IV. Another part of the field. Alarum. Enter, fighting, Soldiers of both armies; then Brutus, young Cato, Lucilius, and Others.
BRUTUS Még rajta, bátran, rajta, honfiak.	BRUTUS. Yet, countrymen, O, yet hold up your heads!
CATO Mely fattyu nem megyen? Ki jő velem? Kikiáltom, ím, a harcmezőn nevem: Hejh! én vagyok Marcus Cato fia, A hon barátja, zsarnokgyűlölő. Hejh, én vagyok Marcus Cato fia! Támad.	CATO. What bastard doth not? Who will go with me? I will proclaim my name about the field:— I am the son of Marcus Cato, ho! A foe to tyrants, and my country's friend; I am the son of Marcus Cato, ho! Charges the enemy.
BRUTUS És Brutus én, Marcus Brutus vagyok, Honom barátja; Ismerjetek meg, Brutus én vagyok. (Megy, az ellenséget megtámadja) Cato, megnyomatván, elesik.	BRUTUS. And I am Brutus, Marcus Brutus, I; Brutus, my country's friend; know me for Brutus! Exit, charging the enemy. Cato is overpowered, and falls.
LUCILIUS Ifjú s nemes Cato! te halva vagy. Vitézül, mint Titinius, halál; Méltán becs illet, mint Cato fiát.	LUCILIUS. O young and noble Cato, art thou down? Why, now thou diest as bravely as Titinius; And mayst be honour'd, being Cato's son.
ELSŐ KATONA Add meg magad, vagy meghalsz.	FIRST SOLDIER. Yield, or thou diest.
LUCILIUS Megadom, De csak hogy haljak; íme, fogjad ezt. Pénzt nyújt. S ölj meg legitt, öld meg Brutust s szerezz Halála által hírt.	LUCILIUS. Only I yield to die: There is so much that thou wilt kill me straight; Offering money. Kill Brutus, and be honour'd in his death.
ELSŐ KATONA Az nem szabad. Ó, ez nemes fogoly.	FIRST SOLDIER. We must not. A noble prisoner!
MÁSODIK KATONA Hejh! félre innen, Antoniusnak meg kell mondani, Hogy Brutus fogva van.	SECOND SOLDIER. Room, ho! Tell Antony, Brutus is ta'en.
ELSŐ KATONA Majd megjelentem. Jön a vezér. Antonius jő. Uram, Brutus fogoly; Brutust fogollyá tettük.	FIRST SOLDIER. I'll tell the news. Here comes the General.— Enter Antony. Brutus is ta'en, Brutus is ta'en, my lord.
ANTONIUS Hol vagyon?	ANTONY. Where is he?
LUCILIUS Jó helyt, elég jó helyt, Antonius. Hidd el nekem, hogy ellenség soha Nemes Brutust nem fogja élve meg: E szégyentől megóják istenek. Ha halva vagy élve megleled, magához Brutushoz illőleg találod őt.	LUCILIUS. Safe, Antony; Brutus is safe enough: I dare assure thee that no enemy Shall ever take alive the noble Brutus: The gods defend him from so great a shame! When you do find him, or alive or dead, He will be found like Brutus, like himself.
ANTONIUS Barátom, ez nem Brutus, bár bizonyra Mondom, nem olcsóbb értékű fogoly. Vigyázzatok rá, tartsátok szelíden. Inkább ohajtok ily embert barátul, Mint ellenségemül. Most menjetek, Nézzétek: Brutus él-e vagy halott, S Octavius sátrába hozzatok hírt, Mint állnak dolgaink. El.	ANTONY. This is not Brutus, friend; but, I assure you, A prize no less in worth. Keep this man safe, Give him all kindness; I had rather have Such men my friends than enemies. Go on, And see whether Brutus be alive or dead; And bring us word unto Octavius' tent How everything is chanced. Exeunt.

5. szín

Más része a harcmezőnek. Brutus, Dardanius, Clitus, Strato és Volumnius jőnek.	SCENE V. Another part of the field. Enter Brutus, Dardanius, Clitus, Strato, and Volumnius.
BRUTUS Szegény maradvány hű barátaimból, Nyugodjatok meg e sziklán.	BRUTUS. Come, poor remains of friends, rest on this rock.
CLITUS Uram, Statilius fáklyáját fölmutatta, De nem jön; fogva, vagy tán ölve van.	CLITUS. Statilius show'd the torch-light; but, my lord, He came not back: he is or ta'en or slain.
BRUTUS Clitus, jer, ülj le. „Ölni” most a jelszó; Divat lett ölni. Hallod-e, Clitus? Súg.	BRUTUS. Sit thee down, Clitus: slaying is the word; It is a deed in fashion. Hark thee, Clitus. Whispering.
CLITUS Mit? Én, uram? Nem, széles e világért.	CLITUS. What, I, my lord? No, not for all the world.
BRUTUS Csitt, szót se többé.	BRUTUS. Peace then! no words.
CLITUS Inkább magamat.	CLITUS. I'll rather kill myself.
BRUTUS súgva. Dardanius, halld.	BRUTUS. Hark thee, Dardanius. Whispers him.
DARDANIUS Én tenném-e azt?	DARDANIUS. Shall I do such a deed?
CLITUS Ó, Dardanius.	CLITUS. O Dardanius!
DARDANIUS Ó, Clitus.	DARDANIUS. O Clitus!
CLITUS Mily rossz ajánlást tett Brutus neked?	CLITUS. What ill request did Brutus make to thee?
DARDANIUS Hogy őt megöljem. Nézd, mint elmerült.	DARDANIUS. To kill him, Clitus. Look, he meditates.
CLITUS A jeles edény most már úgy telve van Keservvel, hogy szemén kiömledez.	CLITUS. Now is that noble vessel full of grief, That it runs over even at his eyes.
BRUTUS Egy szóra, jó Volumnius, jövel.	BRUTUS. Come hither, good Volumnius; list a word.
VOLUMNIUS Mit szól uram?	VOLUMNIUS. What says my lord?
BRUTUS Csak ezt, Volumnius. Caesarnak lelke megjelent előttem Két ízben éjjel. Sardisnál előbb S múlt éjjel itt Philippi síkjain. Órám eljött, tudom.	BRUTUS. Why, this, Volumnius: The ghost of Caesar hath appear'd to me Two several times by night; at Sardis once, And this last night here in Philippi fields: I know my hour is come.
VOLUMNIUS Nem úgy, uram.	VOLUMNIUS. Not so, my lord.
BRUTUS Sőt ez bizonyos, Volumnius. Mint áll a világ, látod, Volumnius. Az ellenség az örvényhez szorított; Távoli zaj. Jobb önként ugranunk, mint várni, míg Belé taszítnak. Jó Volumnius, Egy iskolába jártunk, jól tudod; E régi szeretetünkre kényszerítlek, Tartsd kardomat, míg én beléesem.	BRUTUS. Nay I am sure it is, Volumnius. Thou seest the world, Volumnius, how it goes; Our enemies have beat us to the pit: Low alarums. It is more worthy to leap in ourselves Than tarry till they push us. Good Volumnius, Thou know'st that we two went to school together; Even for that our love of old, I pr'ythee, Hold thou my sword-hilts, whilst I run on it.
VOLUMNIUS Ez nem baráthoz illő tiszt, uram. Zaj közelít.	VOLUMNIUS. That's not an office for a friend, my lord. Alarums still.
CLITUS Fuss, fuss, uram, tovább itt nem maradhatsz.	CLITUS. Fly, fly, my lord! there is no tarrying here.
BRUTUS Az istenek veled - s veled, Volumnius. Strato, te eddig folyvást csak aludtál, Élj boldogul, Strato. Jó földiim! Örül szivem, hogy teljes életemben Nem leltem embert, hozzám hűtelent. Engem nagyobb dics ér e rossz napon, Mint Marcus Antonius s Octavius Ez aljas győzelemmel nyerni fognak. Most éljetek mindnyájan boldogul, Mert Brutus nyelve már bezárja élte Történetét. Szememre éj borong, Testem pihenni vágy, mely csak azért Fáradt, hogy ezt az órát érje el. Zaj, közben kiáltás: „Fuss, fuss, fuss!”	BRUTUS. Farewell to you;—and you;—and you, Volumnius.— Strato, thou hast been all this while asleep; Farewell to thee too, Strato.—Countrymen, My heart doth joy, that yet in all my life I found no man but he was true to me. I shall have glory by this losing day, More than Octavius and Mark Antony By this vile conquest shall attain unto. So, fare you well at once; for Brutus' tongue Hath almost ended his life's history: Night hangs upon mine eyes; my bones would rest That have but labour'd to attain this hour. Alarums. Cry within, "Fly, fly, fly!"
CLITUS Fuss, fuss, uram!	CLITUS. Fly, my lord, fly!
BRUTUS El, majd követlek. Clitus, Dardanius, Volumnius el. Kérlek, Strato, maradj urad körül. Te jószivű legény vagy: életed Ezáltal vett becsületízt magába. Tartsd kardomat és fordulj el, amíg Belé nem omlom. Strato, megteszed?	BRUTUS. Hence! I will follow.— Exeunt Clitus, Dardanius, and Volumnius. I pr'ythee, Strato, stay thou by thy lord: Thou art a fellow of a good respect; Thy life hath had some smack of honor in it: Hold, then, my sword, and turn away thy face, While I do run upon it. Wilt thou, Strato?
STRATO Add jobbodat, s az istenek veled.	STRATO. Give me your hand first: fare you well, my lord.
BRUTUS Élj boldogul. - Caesar, most légy nyugodt: Nem öltelek meg fél ily örömest. Kardjába omol s meghal. Zaj. Visszavonulás. Octavius, Antonius, Messala, Lucius s a sereg jőnek.	BRUTUS. Farewell, good Strato.—Caesar, now be still: I kill'd not thee with half so good a will. He runs on his sword, and dies. Alarum. Retreat. Enter Octavius, Antony, Messala, Lucilius, and Army.
OCTAVIUS Mi ember ez itt?	OCTAVIUS. What man is that?
MESSALA Uramnak embere. Szólj, Strato, hol van urad?	MESSALA. My master's man.—Strato, where is thy master?
STRATO Ment a bilincstől, Melyet te hordasz, Messala; tetemét Égethetik csak porrá a nyerők, Mert Brutus önnön győzte meg magát És senki másnak díszt nem ád halála.	STRATO. Free from the bondage you are in, Messala: The conquerors can but make a fire of him; For Brutus only overcame himself, And no man else hath honour by his death.
LUCILIUS Így kelle Brutust lelni. Köszönöm, Brutus, hogy megbizonylád szavamat.	LUCILIUS. So Brutus should be found.—I thank thee, Brutus, That thou hast proved Lucilius' saying true.
OCTAVIUS Brutus cselédit mind megfogadom. Legény, akarod idődet nálam tölteni?	OCTAVIUS. All that served Brutus, I will entertain them.— Fellow, wilt thou bestow thy time with me?
STRATO Igen, ha általenged Messala.	STRATO. Ay, if Messala will prefer me to you.
OCTAVIUS Tedd azt, jó Messala.	OCTAVIUS. Do so, good Messala.
MESSALA Strato, mint halt uram?	MESSALA. How died my master, Strato?
STRATO A kardot én tartám s úgy dőlt belé.	STRATO. I held the sword, and he did run on it.
MESSALA Octavius, tehát vedd által őt, Ki uramnak e végszolgálatot tevé.	MESSALA. Octavius, then take him to follow thee, That did the latest service to my master.
ANTONIUS Ez volt a legnemesbik római Mindnyája közt; a többi lázadók, Amit tevének, őkivűle, mind Irígységből tevék nagy Caesar ellen. Ő tiszta szándékból és egyedül Közjó miatt szövetkezett velök. Szelíd volt élte; s úgy vegyültenek Az elemek benne, hogy fölkelhete A természet s világnak mondhatá: „Ez férfi volt.”	ANTONY. This was the noblest Roman of them all: All the conspirators, save only he, Did that they did in envy of great Caesar; He only, in a general-honest thought And common good to all, made one of them. His life was gentle; and the elements So mix'd in him that Nature might stand up And say to all the world, "This was a man!"
OCTAVIUS Erényéhez képest bánjunk vele Temetési gyásszal s minden tisztelettel. Bajnokhoz illő díszben teteme Az éjjel sátoromban fog fekünni. Most hadd nyugodjék a nép és mi menjünk A nap dicsőségét megosztani. El.	OCTAVIUS. According to his virtue let us use him With all respect and rites of burial. Within my tent his bones to-night shall lie, Most like a soldier, order'd honorably.— So, call the field to rest; and let's away, To part the glories of this happy day. Exeunt.