Homér Iliása/Harmadik ének
| ← Hajóknak rendjök avvagy Boiotia | Homér Iliása szerző: Homérosz, fordító: Kölcsey Ferenc Harmadik ének |
S rendbe hogy állt mind a két fél vezetőivel egyben,
Trójok elindúltak zúgva és kiabálva madárként.
Zúgások valamint történ darvaknak az égen,
Melyek futván a telet és a fellegi záport,
Okeanos hullámi felett ők zúgva röpűlnek,
Pygmai férjfiaknak vívén veszedelmet halállal,
És ők a levegőn imigyen gonosz harczokat hoznak.
Csenddel méne kedég a bátor achájai hősnép,
Kölcsönösen égvén egymásnak vinni segédet.
És valamint ha Notos ködöt önt bérczére hegyeknek,
Pásztor előtt szomorút, tolvajnak jobbat az éjnél,
S addig lát ember, követ a meddigre hajíthat:
Így ezek érkezvén, láboknak alóla kavargó
Por kele föl, s a tért nagy hirtelen általhaladták.
S hogy közeledtek már egymásnak igy ellene jővén,
Trójok elörendjökben Alexandros vala az ékes,
Párdtakarót vállain és görbűlt íveket hordván,
S szablyát, ő meg két érczből veretett hegyü láncsát
Villogatott, s az árgosi nép minden legerősbjét,
Ellene hogy kegyetlen harczban tusakodjanak, hívá.
S őtet hogy észbe vevé csatakedvellő Meneláos, őtet
Lépdelvén nagyokat, jőni a sokaságnak előtte,
Mint megörűlt, nagy testre midőn bukkant az oroszlány,
Lelvén vagy gyönyörű szarvast, vagy is erdei kecskét
Éhezvén, s fölfalja mohón, ám jóllehet őtet
Üldözik is gyors lábu kutyák s fiatalka vadászok:
Így megörűlt Meneláos Alexandrost hogy, az ékest,
Látta szemével, mert hiszi bosszút rajta fog állni,
S fegyveresen mindjárt szekeréből földre leugrott.
S őtet hogy észbe vevé Paris, a szép arczu, kitűnni
A csatarendek előtt, e látás átveri szívét,
S társainak seregökbe vonúl a halált kikerülvén.
S mint ha ki szemlélvén kígyót, futa visszaszökellve
Bércz ligetin, s tagjait remegés szaladozta keresztűl,
S hátra vonódott el, s halványszín fogta be képét:
Most is imígy csúszott dölfös trójoknak hadába
Ékes Alexandros, Atrevsnek félve szülöttét:
S őt Hektor látvája szidá sok mocskos igével:
Rossz Paris, arczra derék, asszonydühü, csalfa beszédű,
És születetten bár volnál, vagy nőtlen elhalnál,
Azt bizony óhajtnám, s sokkal jobb lenne tenéked,
Mások előtt mint igy szégyentárgy lenni s gyalázat.
Üstökös árgosiak mostan bizonyára kaczagnak,
Lenni derék védnek gondolván, mert neked ékes
Arczod van, de szüvedben tűz, sem semmi erő, nincs,
És ilyen lévéd a tenger-járta hajóban
Tengeren átszállván, társaidat gyűjtve rakásra,
Külföld emberivel vegyes, a szép hölgyet elhoztad
Messze határokról, menyöket sok bajnok hőseknek,
Kárul atyádnak, s a várnak, s a népnek egészen,
Elleneinknek meg kedvűl, s mocskúl te magadnak.
Várni be nem köllött csatakedvellő Meneláost?
Tudvád mily ember deli nőjét bírod honodban.
Nem használ neked ám citerád s Aphrodít adományi,
Sem hajad és arczád, ha midőn a porba vegyűlendsz.
Ámde nagyon félénk e nép; öltesz vala másként
Kődalmányt e sok gonoszért, a melyet okoztál.
Néki viszont így szóla vala Alexander az ékes:
Hektor, minthogy igaz mocskod s nincs ellene igaznak,
Mert teneked, mint bárd, hajthatlan szíved örökké,
Mely áthatja a fát a férfi kezében, ha művel
Gályafalat kihasít, s nehezíti a férfi csapását:
Így lakozik meg nem rendűlő elme kebledben.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mellyeket ők adnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Most ha pediglen akarsz harczolnom meg hadakoznom,
Üljenek el több trójok ugyan, meg minden achájok,
S engemet a közepén s csatakedvellő Meneláost
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
És ha ki közzűlünk fog győzni és lészen hatalmasb,
Vévén a kincset meg az asszonyt, térjen hónába.
És ti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lakjatok az holdas Trójában . . . . . . . . . . . . . . .
Lónevelő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Szóla, s nagyon megörűlt Hektor hallvája beszédét
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Dárdáját közepén fogván el is ültek azonnal,
S üstökös árgosiak sűrűven rája nyilaztak
S kopjákkal czélozva felé meg kővel hajíták,
Ámde kiálta nagyot hősek fejedelme Agamemnon:
Szűnjetek árgosiak . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Egyszeriben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Halljátok tőlem trójok s pánczélos achájok . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Fegyver szépen termékeny földre letenni
Ő pedig a közepen s csatakedvellő Meneláos
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
És ha ki közzűlök fog győzni és lészen hatalmasb
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
* * *