Hamlet/Első felvonás, 4. szín

← Első felvonás, 3. szín

Hamlet szerző: William Shakespeare (Első felvonás, 4. szín)

Első felvonás, 5. szín →

Az emelt tér.	Scene 4. The platform.
Hamlet, Horatio és Marcellus jőnek.	Enter HAMLET, HORATIO, and MARCELLUS
HAMLET A lég erősen mar; bizony hideg van.	Hamlet The air bites shrewdly; it is very cold.
HORATIO Csípős, kegyetlen éles levegő.	Horatio It is a nipping and an eager air.
HAMLET Hány óra most?	Hamlet What hour now?
HORATIO Tizenkettő felé.	Horatio I think it lacks of twelve.
MARCELLUS De már elverte.	Hamlet No, it is struck.
HORATIO El? No nem hallám: igy hát közelg a szellem Szokott sétái rendes ideje. Kívülről harsonák és üdvlövés. Mi ez, uram?	Horatio Indeed? I heard it not: then it draws near the season Wherein the spirit held his wont to walk. A flourish of trumpets, and ordnance shot off, within What does this mean, my lord?
HAMLET Ma éjjel fent van s dőzsöl a király, Nagy dáridóján bősz tánc tántorog; S amint leönti Rajna kortyait, Az üst-dob és rézkürtök így riadnak Reá dicső tust.	Hamlet The king doth wake to-night and takes his rouse, Keeps wassail, and the swaggering up-spring reels; And, as he drains his draughts of Rhenish down, The kettle-drum and trumpet thus bray out The triumph of his pledge.
HORATIO Hát ez a szokás?	Horatio Is it a custom?
HAMLET Ez ám bizony De szerintem – ámbár én honos vagyok S belészülettem – oly szokás, melyet Megtörni tisztesb, mint megtartani. E kába lagzi, mind kelet- s nyugatra, Más nemzeteknél csúnya hírbe hoz Iszákos a nevünk s utána disznó Cím is ragad még; s e szokás, valóban, Bár tetteink megütnék a tökélyt, Jó hírnevünk savát, ízét veszi. Mint egyes ember – gyakran megesik – Természet ütvén rá csúf bélyeget Születésekor (miben pedig nem ok Mintákhoz a természet kötve nincs); Vagy szerfölötti vér-vegyűlet által, Mely romboló az ész bástyáinak; Vagy csak szokásból, mely túl-erjedőleg Elsavanyítá a tetszetős modort Ily ember is, mondám, ez egy hibáért – Viselje bár, mint természet jegyét, Vagy vakszerencse foltját, és különben Erénye lenne tiszta, mint az üdv, S oly végtelen, mint embertől telik – Ez egy hibáért a közvéleményben Süllyedni, veszni tér: a cseppnyi rossz Eloltja benne a nemesb valót, Önnön gyalázatára. Szellem jő.	Hamlet Ay, marry, is't But to my mind, though I am native here And to the manner born, it is a custom More honour'd in the breach than the observance. This heavy-headed revel east and west Makes us traduced and tax'd of other nations They clepe us drunkards, and with swinish phrase Soil our addition; and indeed it takes From our achievements, though perform'd at height, The pith and marrow of our attribute. So, oft it chances in particular men, That for some vicious mole of nature in them, As, in their birth–wherein they are not guilty, Since nature cannot choose his origin– By the o'ergrowth of some complexion, Oft breaking down the pales and forts of reason, Or by some habit that too much o'er-leavens The form of plausive manners, that these men, Carrying, I say, the stamp of one defect, Being nature's livery, or fortune's star,– Their virtues else–be they as pure as grace, As infinite as man may undergo– Shall in the general censure take corruption From that particular fault: the dram of eale Doth all the noble substance of a doubt To his own scandal.
HORATIO Ní, uram, jő!	Horatio Look, my lord, it comes! Enter Ghost
HAMLET Ó, irgalomnak minden angyali S ti égi szolgák, most őrizzetek! Légy üdvezült lény – kárhozott manó, Hozd ég fuvalmát, vagy pokol lehét, Gonosz legyen bár célod, vagy kegyes De oly kérdéses alakban jelensz meg, Hogy szólnom kell veled. Idézlek, Hamlet, Király, atyám, fejedelmi dán: felelj! Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem, Ó, mondd, miérthogy szentelt csontjaid Elszaggaták viaszpóláikat? Miérthogy a sír, melybe csöndesen Láttunk betéve, megnyitá nehéz Márvány inyét, hogy így kivessen újra? Szólj, mit jelent ez, hogy te, holt tetem, Egész acélban így feljársz a hold Fakó fényére, borzasztván az éjt? S mi, természet bohói, annyira Megrázkódunk sok rémes gondolattól, Mely túlhaladja értelmünk körét? Szólj, mit jelent ez? mért van? mit tegyünk? A Szellem int Hamletnek.	Hamlet Angels and ministers of grace defend us! Be thou a spirit of health or goblin damn'd, Bring with thee airs from heaven or blasts from hell, Be thy intents wicked or charitable, Thou comest in such a questionable shape That I will speak to thee: I'll call thee Hamlet, King, father, royal Dane: O, answer me! Let me not burst in ignorance; but tell Why thy canonized bones, hearsed in death, Have burst their cerements; why the sepulchre, Wherein we saw thee quietly inurn'd, Hath oped his ponderous and marble jaws, To cast thee up again. What may this mean, That thou, dead corse, again in complete steel Revisit'st thus the glimpses of the moon, Making night hideous; and we fools of nature So horridly to shake our disposition With thoughts beyond the reaches of our souls? Say, why is this? wherefore? what should we do? Ghost beckons HAMLET
HORATIO Int, hogy kövessed, mintha közleni Akarna fontos valamit veled, Csupán magaddal.	Horatio It beckons you to go away with it, As if it some impartment did desire To you alone.
MARCELLUS Ím, mily nyájasan Lendíti karját félrébb hely felé De mégse menj.	Marcellus Look, with what courteous action It waves you to a more removed ground But do not go with it.
HORATIO Ne, semmi szín alatt.	Horatio No, by no means.
HAMLET Itt nem beszél: tehát megyek vele.	Hamlet It will not speak; then I will follow it.
HORATIO Ne tedd, uram!	Horatio Do not, my lord.
HAMLET De mit félnék, ugyan? Egy tű-fokát nem ér az életem; S a lelkem – abban ő mi kárt tehet, Mely halhatatlan lény, mint ő maga? Lám, egyre int karjával: – én megyek.	Hamlet Why, what should be the fear? I do not set my life in a pin's fee; And for my soul, what can it do to that, Being a thing immortal as itself? It waves me forth again: I'll follow it.
HORATIO De hátha kísért: a folyamba csal, Vagy borzadályos sziklacsúcsra, mely Tengerbe bókol, talpánál kiebb? S ott más iszonytatóbb alakra válva, Eszétől fosztja meg fönségedet, És őrületbe ránt? Gondold meg ezt; Kétségbeejtő már a hely maga, Bősz képzetet szül attól minden agy, Látván a tengert oly sok ölnyire S hallván alatta zúgni.	Horatio What if it tempt you toward the flood, my lord, Or to the dreadful summit of the cliff That beetles o'er his base into the sea, And there assume some other horrible form, Which might deprive your sovereignty of reason And draw you into madness? think of it The very place puts toys of desperation, Without more motive, into every brain That looks so many fathoms to the sea And hears it roar beneath.
HAMLET Egyre int Csak menj! követlek.	Hamlet It waves me still. Go on; I'll follow thee.
MARCELLUS De nem méssz, uram!	Marcellus You shall not go, my lord.
HAMLET Bocsássatok.	Hamlet Hold off your hands.
HORATIO Fogadj szót: nem hagyunk.	Horatio Be ruled; you shall not go.
HAMLET Sorsom kiált, és minden kis inat E testben oly rugós keményre edz, Mint a neméai oroszlán idegje. Szellem int. Mindegyre int. – Le a kezet, urak – Kitépve magát. Mert Isten engem! szellemet csinálok Abból, ki nem bocsát. Félrébb, ha mondom! Csak menj! követlek. Szellem és Hamlet el.	Hamlet My fate cries out, And makes each petty artery in this body As hardy as the Nemean lion's nerve. Still am I call'd. Unhand me, gentlemen. By heaven, I'll make a ghost of him that lets me! I say, away! Go on; I'll follow thee. Exeunt Ghost and HAMLET
HORATIO A képzelődés bőszültté teszi.	Horatio He waxes desperate with imagination.
MARCELLUS Kövessük! nem jó így magára hagyni.	Marcellus Let's follow; 'tis not fit thus to obey him.
HORATIO Utána hát. Mi lesz ebből, öcsém?	Horatio Have after. To what issue will this come?
MARCELLUS Rohadt az államgépben valami.	Marcellus Something is rotten in the state of Denmark.
HORATIO Ég hozza jóra.	Horatio Heaven will direct it.
MARCELLUS Menjünk hát, kövessük. Elmennek.	Marcellus Nay, let's follow him. Exeunt

←Első felvonás, 3. szín

Hamlet (Első felvonás, 4. szín)

Első felvonás, 5. szín→