Fene (Magyar mythologia)
| ← Manó | Magyar mythologia szerző: Ipolyi Arnold IV. Fene. | Nyavalya → |
IV. Fene. Kétségtelen mythosi, vagy legalább mythosunkba mélyen béhatott sajátságos szavunk, és fogalmunk a fene is. Ily értelmét tanúsitja ismét a fenmaradt nyelvszokás, véle is, mint az előbb látott manó, isten, ördög s többi hason pog. vallási lények neveivel, különös kifejezéseket alakítva, melyek jelen szavunknál, ismét mint az ördög és manónál, ellentétezve az isten névvel, a tagadást erősítik, a roszat hatályosabban fejezik ki, s mint ilyenek szinte szitkos káromló értelemmel nyilatkoznak: mi a fene, ki a fene, fenébe, a fenét, vigyen a fene, egye meg a fene, mind egy fene, fenét tud, kell a fenének, fészkes fene, fütykös, fütyförgős fene, a fene rágja meg, üsse meg a fene, fene szánkázzon; az értelmökre már nagyobbára homályos kmondásokban: jó a fene a ki megeszi, egye meg a fene meddig kivan a csizmájából, fene is szereti a kis malacot, ha én fene volnék E. 2729—32. megeszi a tótot maga fenéje E. 7869. ott a fenét a pap rétjén E. 1921. ragadós mint a tót fene D. 1. 228. Szótárainkbani magyarázata szinte igen határozatlan, s adott jelentései csupán már eredeti értelmétől átvittekkint mutatkoznak. Kreszn. Molnár Alb: fene ― ferus, feralis, teter, trux, truculentus és a gangraena, carcinoma betegség. Vrancsics: fene, bogár ― tabanus; Molnár: fene vad ― bestia bellua. Sándor: fene ember ― homo crudelis, ferus, fene képpen ― horrende crudeliter; honnét a tájszótb. fenekedni valakire v. valaki ellen um. gonosz célt forralni, fenekedő ― agyarkodó irigykedő; a betegség, kór értelmében u o: a pokol szökés, pokolvar, egy fekete kelés, mérges daganat ― ölő fenének mondatik, Kreszn. a fene egyszerüen használva: gangraena ― carcina, fene rüh összetételben: elephantiasis. Simai u. o. farkas fene ― herpes és holt fene gangraena. E szerint a név kettős: a trux, ferus, crudelis, melléknévies rosz tulajdonságot kifejező, és gangraena, elephantiasis: rák, rüh, pokolvar betegséget jelentő értelemben dívik. Az első értelemben még, a mai ritkább használatnál sokkal sűrűbben jő az elő nyelvemlékeinkben: a bécsi cod. (N. E. 1. 65, 86) fene ― improbus, fenélkedni ― saevire, feneség ― ferocitas, fenelkedec ― desaevit, münch. cod. (u. o. 3. 174): mert fene ember vagy ― quia homo austerus es; későbbi iróknál is folyvást leginkább ezen saevus értelemben. Listi 11: mint fene Marius. 23: Mahometes fene és rettenetes. 27: fene vitézeivel; de szinte 59: fene vadak is. Pázm. (pr. 215) fene természetű, (kal. 1072) feneség, és (pr. 294) fenerák ― gangraena. Faludi (nem. e. 6): elfenül ― in gangraenam abit. — Mind ezen rosz tulajdonságot kifejező kegyetlen st. epithetoni értelmek, mint a kmondásokbani tagadó, káromló, szitkos kifejezések nyilván egy ily gonosz lény, tagadó elv, roszszellem fogalmából eredhettek, valamint a manó és ördögnél látjuk, míg másfelül a fene névnek különös betegségek jelentésére használata, ily értelmét még inkább erősítheti. Eltekintve ugyan is e nemű betegségek mint a pestis, cholera, legközelebbi korunkban is a népies fogalomban szokásos személyesítéseiktől, fölös számmal bírunk adatokat az összes, különösen az újabban felmutatott szláv és germán mythosokból, az e nemű mythosi lények neveinek, sulyosb feltünőbb halálos betegségeknek elnevezésére alkalmazásáról[1]. Maga már: dög szavunk, mint a döghalál pestis, döglés lues, és ismét összekötve az ördög roszszellem nevében, erre nézve kétségtelen bizonyság; a fene név ily értelmét erősítik már ama közmondások, és szólásokban néki tulajdonított: evés, rágás, ölés, mi hason betegségekre mint a rák ― gangraena st. valamint azoknak ily felsőbb lény általi eszközlése, s annak cselekvése kifejezésére igen jellemzőnek, és természethűnek mutatkozik. De ez, mind az is mit nevünk, s mythosi fogalma erősítésére csupán e nyelvemlékek nyújtanak, a néphagyományban, bár mi honos is a szó a nép nyelvén, maig felhozhatót nem leltem. Maga tájszótárunk is eddig elmulasztá a szavat különféle, talán itt amott, még dívó eltérő értelmeiben adni, melyek által több oldalú jelentéseire jöhetnénk.
- ↑ így említök már fenebb az istennél hason szláv elnevezéseket, a bog szó összetétellel; más istenségek neveivel: a vitus tánc, Sweto-vittől. Bes ― cerno bogtól a besnost ― dühösség, veszettség, hydrophobia; Morától: moravisko ― kólika. Zazrak Zrahtól ― epilepsia (slov. nov. 852. 52 sz.). a németre l. Grimm 1101.