Eulália (Babits Mihály fordítása)

Eulália szerző: Edgar Allan Poe, fordító: Babits Mihály

                        Laktam magam
                        kinok odvaiban
            – lelkem, mint rest tó, álmatagon –
mig a könnyü, vidám Eulália nem lett drága menyasszonyom,
mig a sárgahajú Eulália nem lett ifju menyasszonyom.

                        A csillagos ég
                        szebben nem ég
            sugaras tüzü szemeinél;
                        s köde pelyheivel
                        mit gyöngybe kever
            s biboros holdszinbe az éj,
a szerény piruló Eulália egy pici fürte fölér,
lobogó szemü szép Eulália egy hajaszála fölér.

                        Se bú – se gyász
                        többé nem igáz,
            mert lelke sóhaja lelkemét
                        ekhózza hiven;
                        s fénnyel szegi fenn
            Astarte az ég peremét,
ha szép Eulália ráveti asszonyi lángu szemét,
ha vidám Eulália fölveti rá ibolya szemét.